2014.05.24.
A minap szabaddá tettem pár fejmagasságban levő polcot mindazon olvasmányaim számára, melyeket érdemesnek tartottam eme kitüntetett hely betöltésére. Így került újra kezembe az 1984 és fura gondolatok futottak át az agyamon… A folytatásban innen-onnan összeszedett töredékeket fogok közreadni, melyek valahol talán kapcsolatban állnak egymással. Mindenesetre nyugodt szívvel leszögezhetjük; eljött az idő, hogy az 1984 újra “felkapott” olvasmány legyen.
A héten aláírták az egyesek által csak “az évszázad üzleteként” emlegetett Orosz-Kínai giga gázszerződést, melynek értéke 400, azaz négyszáz milliárd dollár (90 ezer milliárd forint). Mindezek fényében nem tudom mennyire fogja kétségbeesetten érezni magát Putyin, ha az euroatlanti zóna, majd jól “agyonszankcionálja”, vagy éppen “megbojkottálja” az Ukrán helyzettel kapcsolatban. És ez még csak a kezdet. Fogalmunk sem lehet arról, hogy a jövőben még milyen üzleti paktumok fognak létrejönni a két előbb említett nagyhatalom között. Sokak szerint a Nyugat egy tollvonással képes bedönteni az orosz gazdaságot. Szerintem közelebb vagyunk az igazsághoz, ha azt mondjuk; Kelet (Kína) egy tollvonással fogja bedönteni az amerikai gazdaságot. Magyar viszonylatban (kompország) ez azt jelenti, hogy könnyelmű és együgyű politikus az, aki nem próbál meg Kelet felé nyitni, vagy legalábbis nem kísérel meg jó kapcsolatokat fenntartani Oroszországgal és azon keresztül azzal a szellemiséggel, ahová a magyarok is tartoznak. Mert tény, hogy a magyarság gyökerei közel sem az “elhalványuló” és magából kifordult liberális nyugaton leledzenek. Elvégre Kőrösi Csoma Sándor sem a New York-Párizs-London tengelyt vette célba. Tisztában vagyok a helyzet paradox voltával és azzal, hogy nehéz lesz megemészteni egy olyan keleti tömb térnyerését, amely most a bolsevizmus tisztára mosott szennyesében parádézik, de senki se feledje, hogy a kommunizmus legnagyobb vesztesei az orosz emberek voltak. Oroszországot pedig hiba lenne a Szovjetunióval azonosítani. Hogy képes lesz-e Putyin a cári birodalom értékeit feléleszteni egy olyan közegben, amin végigsöpört a bolsevizmus még a jövő zenéje, de számos külföldi cikk arról számol be, hogy valami beindul Oroszországban, ami ezt a célt tűzte ki maga elé…
Más. A nagybetűs nyugatról. Eurovíziós Dalfesztivál. Hogy is mondta a mutáns? “We are unity and we are unstoppable”. “Az egység vagyunk, ami megállíthatatlan.”Aki ebben nem lát többet, mint pár ártatlan és buta elejtett mondatot, az menthetetlen hülye. A mutáns szimbolikája félelmetes üzenetet közvetít abból a világból, ahová idestova több száz éve igyekszünk, de még sose jutottunk el. Ha “Isten” kegyes lesz hozzánk, akkor soha nem is fogunk megérkezni oda. A dalfesztivál győztesével kapcsolatban egyébként egyáltalán nem viseltetek ellenszenvvel. Ő csak önmagát adta. A bűnösök azoknak az írástudóknak a soraiban keresendő, akik eme poszt-embert (az ember, aki meghaladta önmagát, de lefelé) küldöncnek használták fel, hogy üzenetük célba érjen. Ok és okozat. Akció reakció. Azt mondják, ha drasztikusan esik a légnyomás nagy vihar van kialakulóban. Aki szelet vet vihart arat.
Megint más. Anyagi jólét. Még leírni is fáj. Mi lenne az átlagmagyarból, ha jövő hónaptól 600E forintra emelnék a minimálbért? Tény és való, hogy az árakat sikerült felzárkóztatni a nyugati szintre, de az átlagbérek még mindig a béka segge alatt vannak. A magyar pedig szeret ezen sopánkodni. Sopánkodása pedig valahol ítélet önmaga és értékrendje felett. Megkockáztatom, hogy nem létezik nagyobb szellemi nyomorúság, mint az anyagi jólét. Már hallom; élni tudni kell, és hogy a gazdagság önmagában nem zár ki semmit. De igen. Kizárja.
“Ha véletlenül valakivel háborúba keverednék, első dolgom lenne: azonnal, a legmegalázóbb feltételekkel is, haladék nélkül békét kötni. Ígéretet tennék, hogy harminc éven keresztül az illető nép rabszolgája leszek. Minden erőmmel az ő javát fogom szolgálni. Vasútaimon neki szállítanám azt, amit földem terem, hajóimmal neki vinném a távoli földek nagy kincseit. Sok fűszert, édességet, selymet, aranyat, drágakövet, mind, mind neki adnám. Saját népeimről még az inget is leszedném s azt is odaadnám. Irgalmatlan lennék. Így elhalmoznám földi javakkal, hogy nem is érne másra rá, csak dőzsölésre. Hízlalnám, tömném, dicsérném. Ami gyümölcs, hal, hús, vad, rizs, gyapjú, kávé van a földön, mind eléje szórnám.
Százat egy ellen, hogy az a nép harminc évet sem bírna ki. Úgy meghízna, annyira ellustulna, olyan léha, buta, hájas, aluszékony lenne, hogy nem is kellene hadjáratot indítani ellene. Ha fegyverrel győzném le, megerősíteném, mert növelném benne az elégtétel ösztönét. S a jólétbe eddig még minden nép belehalt. Ilyesmi jutott az eszembe. Nem tudom, helyes, vagy helytelen, nem is gondolkozom rajta.”
Hamvas Béla: A láthatatlan történet
“A regény írásának idején, a késői 1940-es évek politikai térképét tekintve Óceánia a Brit Birodalom és Nemzetközösség, az Amerikai Egyesült Államok és Latin-Amerika területeit fedi le; Keletázsia Kínának és Japánnak felel meg; Eurázsia pedig a Szovjetunió és a kontinentális Európa területeire mutat. Az, hogy az Egyesült Királyság Eurázsia helyett Óceániában található, a könyv szerint vitatott történelmi rendellenesség.”
“Az, hogy kisebbségben van, ha akár egymaga alkotja a kisebbséget, még nem jelenti azt, hogy őrült valaki. Van igazság, és van hazugság, s ha akár az egész világ ellenében is az igazsághoz ragaszkodunk, még nem vagyunk őrültek.”
“Olyan mélységekbe süllyedünk, ahol már az egyértelműt is megkérdőjelezi az intelligens ember.”
“A háború: béke, a szabadság: szolgaság, a tudatlanság: erő.”
A kép “mögött” a Korrektúra 2. része található. Mindössze csak húsz perc. Tanulságos megtekinteni.
“Bár az Eurázsiai Unió ötlete viszonylag friss, Putyin már most bebizonyította, hogy nemcsak beszél róla, hanem cselekszik is. Oroszország évek óta próbál valamilyen szintű integrációt levezényelni a szomszédos szovjet utódállamokkal, aminek már most kézzel fogható eredményei vannak. Idén júliusban Oroszország, Kazahsztán és Fehéroroszország közös vámuniót hozott létre, 2012. január elsejétől pedig létrejön az Egységes Gazdasági Térség, amiről már megállapodtak a három ország vezetői.”
És végezetül megint más. Egy szösszenet Szíriából, ami szintén megérne egy bejegyzést. Nálunk lassan szabadul a potyka a tilalom alól, de ez valószínűleg a szíreket nem nagyon érdekli. Ők már túl vannak a sportszerűség keretein és “nemesebb vadakra” vadásznak. Azért ez vicces nem? Ilyenkor érzi az ember igazán, hogy csak egy vékonyka hártya választja el a békét a háborútól.
Zárom soraimat. Ha netán kétségek törtek volna a Kedves Olvasóra, innen üzenem, hogy még a legrosszabb forgatókönyv létrejöttének esetén se keseredjen el, hanem csak gondoljon Hérakleitos szavaira:
“Háború mindenek atyja és mindenek királya.”
atyafipeca.hu 