2014.06.01. Megjelent a május-júliusi szám!
“A becsvágy a nyilvánosságon jelenik meg, és ott részesül abban, miért becsvágy egyáltalán van. Európában számolni kell azzal, hogy a nyilvánosság sohasem tudott szakrálissá tisztulni, s ezért kétezerötszáz éve itt arról a leértékelt becsvágyról beszélhetünk, amely csak a sikert ismeri, a dicsőséget nem. A dicsőségről szóló tudás nem veszett el. Még ma sem, amikor a gézengúzok, miután őrjöngő gaztetteikért, amire csak sóvárogtak, a darwinizált emberiségtől mindent megkaptak, végül a dicsőségre tartanak igényt. A megrendelt dicsőség az álnyilvánosságban -a rádióban és hivatalosan- faszád, mögüle eltüntethetetlen a valódi nyilvánosság fenyegető ítélete, hogy e gonosztevőket nem dicsőség illeti meg, hanem elmegyógyintézet, vagy fegyház, többnyire mind a kettő…”
Hamvas Béla, Magyar Hüperión IV. szám
A siker áldozata: a világot feláldozni az énnek. Nem szokott sikerülni. Nem tud lemondani arról, hogy saját szobrával szembenézzen… A dicsőség áldozata, hogy önmagát becsvágyát feláldozza annak, ami nála több… Dicsőség annyi, mint a sikerről lemondani. Ahogy az Upanisadok mondják, amit az ember tesz , azért sem itt, sem a túlvilágon ne várjon jutalmat.
A siker mindig nyilvánosságot kíván, inkább alacsonyat, és minél alacsonyabb, annál jobb. Ezzel szemben a magányosnak is lehet dicsősége. Siker, mikor az embernek valamije van. Dicsőség amikor az ember valaki. Sikertelenség lehet dicsőség, dicstelenség nem lehet siker. A nagy ember története, hogyan mond le a sikerről a dicsőségért.
A becsvágy történeti alakjában hitvány. Sikerrel megelégedni középszerűség. A siker a becsvágy realizálása alacsony színvonalon. Sikerrel az elégszik meg, akinek igényei nem nagyok… A siker a spekuláns területe.
A siker mágikus természetű, és májá, vagyis káprázat. Ezzel szemben áll a zohár kevodo, mint a héberek mondják, a tündöklő dicsőség. A siker archetípusa Hérosztratosz, aki felgyújtotta a templomot, hogy róla beszéljenek. A dicsőség archetípusa Milarepa, aki negyven évig élt egyedül a barlangban.
Siker=ember-mű ellentmondás. Dicsőség=ember-mű egység.
A siker a legkisebb. a dicsőség a legnagyobb ellenállás irányában fekszik. A siker embere a legkisebb ember, a dicsőség embere a legnagyobb ember…
… akiben a hősi lélek felébredt, nem törődik azzal, hogy ez másban milyen hatást fog kelteni, milyen sikere lesz vele és milyen látvány lesz a többiek számára. Az aszkézis igazi hősei úgy éltek, hogy senki sem tudott róluk. Meghaltak a Himalája egy barlangjában és csontjaikat sohasem találták meg. Kínában ezt az életmódot “nevezetes névtelenségnek” hívják. Névtelen, mert esetleg az országút koldusa, senki sem tudja mi él benne; de nevezetes, mert a hősies lélek az embert a lét hallatlan magas fokára emelte.
A külső hős élete az emberiség színe előtt játszódik le; a belső hős élete egyedül Isten színe előtt.”
Hamvas Béla, “részletek a Válogatott részletekből”, magyar Hüperión IV. szám
atyafipeca.hu 