Szolipszizmus 7. rész

“Szolipszizmus 7. rész” bejegyzéshez ozzászólás

  1. “Kis jelentéktelen porszemek vagyunk mi a hatalmas világegyetemben” – hangzik naponta az egyik legközhelyesebb ostobaság emberek sokaságának szájából. A legszomorúbb, legtragikusabb ebben az, hogy odáig jutott az ember, hogy ez a nyilvánvaló tévelygésre utaló kijelentés valóban a modern ember önátélésének lényegét fejezi ki. Magát képtelen többé alanyként, mindenek átélőjeként, centrumaként tételezni, hanem elveszik a totálisan külsőként felfogott “mérhetetlenségben”, “végtelenségben”; e “végtelenség” előtt leborulva, azt csodálva értékeli le önmagát (paradoxon, hogy ugyanakkor a modern ember egója soha korábban nem látott méreteket öltött az utóbbi 100-200 évben).
    László András mondta egyszer – talán le is írta valahol -, hogy még ha az ember el is hagyná a Földet és pl. leszállna a Marson, akkor is “föld-tudata” lenne, vagyis hiába tapodná a lába egy másik bolygó felszínét, bármekkora távolságra is a Föld nevű égitesttől, átélésének központjában megmaradna a Föld tudata.

    1. “…hogy még ha az ember el is hagyná a Földet és pl. leszállna a Marson, akkor is “föld-tudata” lenne, vagyis hiába tapodná a lába egy másik bolygó felszínét, bármekkora távolságra is a Föld nevű égitesttől, átélésének központjában megmaradna a Föld tudata.”
      Épp erről az idézetről beszélgettem az egyik barátommal pár héttel ezelőtt, de nem vagyok benne biztos, hogy László Andrástól származik. Talán Vukics Andrástól. Egyébként ezzel zártam volna jelen bejegyzést is, de nem találtam neten a pontos szöveget.

    1. Ez lehet nem pont az az idézet, de nagyon hasonló.
      “A Föld mint tudatállapot ily módon az ember számára egy relatív értelemben felfogott középpont, vagy még helyesebb lenne azt mondani, hogy a kozmosz tapasztalásának a bázisa, olyan bázis, amelyet ha fizikailag el is képes hagyni, azáltal, hogy például űrhajókkal leszáll valamely égitesten, esszenciálisan – ezen az úton – mégis mindig a Földön marad.”
      Baranyi Tibor Imre: Fejlődő létrontás és örök Hagyomány
      220. oldal.

      1. Ez az! Köszönöm!
        Viator kolléga pedig ezt találta:
        “A Tellus egy princípium, aminek szignatúrái vannak.Ezekkel a szignatúrákkal közvetlen materiális érintkezésben vagyok. Ez az az alap, amelyen megélem saját kozmikus létemet. …. Ha valaki eljutna a Marsra, leszálna, akkor a Mars ott Föld lenne. Tehát a Földet (Tellus) nem tudná elhagyni, ugyanis van egy Tellusnak nevezett Tellus és van egy Marsnak nevezett Tellus, amely lényegében a Föld. Ha ott egy horoszkópot készítene, valószínű, hogy a Föld bolygót kellene Marsnak neveznie. Nem lehet, hogy az égen ne reprezentálódjék ez a princípium. Ebben az esetben a Föld úgy nyilatkozna meg, mint Mars.” L.A. Nyíregyháza, 2003

  2. Egy kis adalék még a témához:

    Ennek az embernek (dawkins) a garázdálkodása, véleményem szerint, kártékonyabb, mint az összes baloldali politikusé együttvéve. Kellő mazochizmussal felvértezve a hozzászólások között is lehet mazsolázni. Elborzasztó.

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s