2014.06.10. A mikroszkóp, a bot és a táguló világegyetem.
A geocentrikus világképnek lőttek. Sőt, már azt is tudni vélik, hogy Naprendszerünk a Galaxis (Tejút) egyik kietlen sarkában fekszik és, hogy a Tejútrendszer is csak az egyike a több milliárd és milliárd galaxisnak. De vajon hol lehet az Univerzum közepe? Ilyen kérdés csak egy eltévelyedett gyermekben merülhet fel, de úgy látszik bele kell nyugodnunk, hogy effajta komoly kérdéseket feszegetnek mostanság még komolyabb tudósaink. Kicsit úgy vagyok ezzel, mint Armstrong kis lépésével, ami állítólag nagy lépés volt az emberiség számára. Mindez 45 évvel ezelőtt történt és beigazolódott, hogy űrhajósunknak tökéletesen igaza volt. Valóban hatalmasat léptünk, csak éppen nem előre, hanem hátra… Vagyis; nem. Mert ha hátra léptünk volna, akkor jutottunk volna “előrébb”. Szóval mégis jól mondta Neil Armstrong. Előre léptünk. Előre a nesze semmi fogd meg jólba. Minél többet markolunk, annál kevesebb marad a tenyerünkben.
A mikroszkóp: A fény sebességénél csak egy dolog gyorsabb; maga a gondolat. A fénynek 100 000 évre van szüksége ahhoz, hogy elhagyja a Tejútrendszert, egy emberi lény azonban egy tizedmásodperc alatt felfalja akár az egész Univerzumot orionostol és kvazárostul együtt. Tegyünk egy próbát! Asztalon mikroszkóp. Mikroszkópon tárgyasztal. Tárgyasztalon tárgylemez. Tárgylemezen egy csepp folyadék. Egy csepp folyadékban pedig a “tágul világegyetem”. Ha nem hinné el a Kedves Olvasó csak bátran kattintson a fenti képre és máris meggyőződhet felőle, hogy milyen egyszerű “tárgylemezre helyezni” mindazt, ami állítólag felfoghatatlan távolságokban leledzik tőlünk.
Megjegyzés: “A filmben látható “szédítő távolságok” tulajdonképpen az eredeti állapotunktól való szédítő eltávolodást (kizuhantságot) jelképezik.” (Egy Olvasó véleménye.)
A bot: Egy szolipszistának vajon hol van a Világ közepe? A válasz végtelenül logikus és egyszerű. Mondhatni tálcán kínálja magát. Mindig ott, ahol éppen van. Ebből az alapállásból kiindulva már egyáltalán nem biztos, hogy olyan porszemnek érzi magát az ember, mint, hogy azt szeretnék elhitetni vele. Sőt!
“Ha a mezőn két kezeddel rátámaszkodsz a bot felső végére, eggyé válhatsz a mezővel. A karjaid a bot által a földet érik, lelked-szellemed találkozhat a földével. Nem cselekedsz, megállapodsz. Szemlélődsz a bot jelentette világközépen. Kurgán vagy, vagy Szentlélek-templom, az Atya teremtménye. Ez a bot világának a kezdete. Ha a mezőn megragadod a bot alsó végét, irányt mutatsz, vagy lesújtasz, a jelennek pillanataiban cselekedsz. A karod a levegőbe lendül, akárki-akármi van körülötted, cselekedetedben mégis magad vagy. Megváltoztatod a világod, ember vagy: Krisztusarcú vagy Júdásképű. Ez a bot világának a vége” (ismeretlen szerző)
“Tudósok helyes ítélete: minden kor embere tudni vélte, mi a jó és a rossz, a dicsérendő és a kárhozandó. De az már a tudósok előítélete, hogy mi most ezt bármely kornál jobban tudjuk… Amikor az ember minden dolognak nyelvtani nemet adott, úgy gondolta, nem játszik, hanem sikerült mélyen belelátnia a dolgokba -hogy ez roppant méretű tévedés, azt csak nagyon későn, s egészen talán még most sem vallotta be magának.” Nietzsche
“Az én születésemben született meg minden dolog, s én voltam forrása magamnak és minden dolognak; s ha úgy akartam volna, akkor nem lennék én sem és nem lenne semmi más sem; ha viszont én nem lennék, akkor nem volna Isten sem; hogy Isten “Isten”, annak én vagyok a forrása; ha én nem lennék, akkor Isten nem lenne “Isten”.
Eckhart Mester
Ha pedig Istennek Én vagyok a forrása, akkor könnyen belátható, hogy hiba lenne a világból levezetni Önmagamat. Hát nem lenne izgalmasabb és felemelőbb Önmagamból -saját alanyiságomból- levezetni azt, ami belőlem fakad? Máris uraltból Uralkodóvá váltam, míg az Univerzum porszemmé zsugorodott.
atyafipeca.hu 
“Kis jelentéktelen porszemek vagyunk mi a hatalmas világegyetemben” – hangzik naponta az egyik legközhelyesebb ostobaság emberek sokaságának szájából. A legszomorúbb, legtragikusabb ebben az, hogy odáig jutott az ember, hogy ez a nyilvánvaló tévelygésre utaló kijelentés valóban a modern ember önátélésének lényegét fejezi ki. Magát képtelen többé alanyként, mindenek átélőjeként, centrumaként tételezni, hanem elveszik a totálisan külsőként felfogott “mérhetetlenségben”, “végtelenségben”; e “végtelenség” előtt leborulva, azt csodálva értékeli le önmagát (paradoxon, hogy ugyanakkor a modern ember egója soha korábban nem látott méreteket öltött az utóbbi 100-200 évben).
László András mondta egyszer – talán le is írta valahol -, hogy még ha az ember el is hagyná a Földet és pl. leszállna a Marson, akkor is “föld-tudata” lenne, vagyis hiába tapodná a lába egy másik bolygó felszínét, bármekkora távolságra is a Föld nevű égitesttől, átélésének központjában megmaradna a Föld tudata.
“…hogy még ha az ember el is hagyná a Földet és pl. leszállna a Marson, akkor is “föld-tudata” lenne, vagyis hiába tapodná a lába egy másik bolygó felszínét, bármekkora távolságra is a Föld nevű égitesttől, átélésének központjában megmaradna a Föld tudata.”
Épp erről az idézetről beszélgettem az egyik barátommal pár héttel ezelőtt, de nem vagyok benne biztos, hogy László Andrástól származik. Talán Vukics Andrástól. Egyébként ezzel zártam volna jelen bejegyzést is, de nem találtam neten a pontos szöveget.
Örülnék, ha valaki be tudná ide írni az ominózus idézetet.
Ez lehet nem pont az az idézet, de nagyon hasonló.
“A Föld mint tudatállapot ily módon az ember számára egy relatív értelemben felfogott középpont, vagy még helyesebb lenne azt mondani, hogy a kozmosz tapasztalásának a bázisa, olyan bázis, amelyet ha fizikailag el is képes hagyni, azáltal, hogy például űrhajókkal leszáll valamely égitesten, esszenciálisan – ezen az úton – mégis mindig a Földön marad.”
Baranyi Tibor Imre: Fejlődő létrontás és örök Hagyomány
220. oldal.
Ez az! Köszönöm!
Viator kolléga pedig ezt találta:
“A Tellus egy princípium, aminek szignatúrái vannak.Ezekkel a szignatúrákkal közvetlen materiális érintkezésben vagyok. Ez az az alap, amelyen megélem saját kozmikus létemet. …. Ha valaki eljutna a Marsra, leszálna, akkor a Mars ott Föld lenne. Tehát a Földet (Tellus) nem tudná elhagyni, ugyanis van egy Tellusnak nevezett Tellus és van egy Marsnak nevezett Tellus, amely lényegében a Föld. Ha ott egy horoszkópot készítene, valószínű, hogy a Föld bolygót kellene Marsnak neveznie. Nem lehet, hogy az égen ne reprezentálódjék ez a princípium. Ebben az esetben a Föld úgy nyilatkozna meg, mint Mars.” L.A. Nyíregyháza, 2003
Egy kis adalék még a témához:
Ennek az embernek (dawkins) a garázdálkodása, véleményem szerint, kártékonyabb, mint az összes baloldali politikusé együttvéve. Kellő mazochizmussal felvértezve a hozzászólások között is lehet mazsolázni. Elborzasztó.
Köszönöm. Majd kerítek rá időt.