2014.08.01. Csak egy nyílvessző, de az célba talált…
A Modern Ember definiálására csak egyetlen egy “megfejtés” érkezett. Az “elkövető” egy bizonyos SZ.D. nevezetű Olvasó”m” volt, aki szemlátomást igen otthonosan mozog a témában. A dolog iróniája, hogy a Hastára nincs szüksége, lévén már van neki egy példánya. Nos, következzék a Modern Ember meghatározása, előbbi SZ.D., utóbbi pedig az én tollamból.
“Tudatállapotaim (létátélési módozataim) egyike, melynek során önmagam eredetével, valódi természetével, létrendileg elfoglalt (avagy elfoglalandó) helyével, illetve potencialitásaival kapcsolatos tudásom olyan szintre csökken, hogy az veszélyezteti Önmagam centralitása elérésének, annak bármilyen formában való megragadásának lehetőségét, illetve általában a metafizikai értelemben vett megfelelő orientációt; ez az állapot nagymértékű (metafizikai egzisztenciámat veszélyeztető) uralom- és hatalomvesztéssel párosul.” (SZ.D.)
“Hatalmát vesztett, intuíció nélküli, önreflexióra képtelen személy, aki ontológiai alászállását, a centrumból való kizuhantságát emelkedésként éli meg.” (én)
A “magányos meghatározást” nagyon köszönöm és nem tudok nem gondolni arra, hogy végre egy olyan ritka dolognak lehettem szemtanúja, ahol győzött a minőség a mennyiség felett…
atyafipeca.hu 