2014.08.25. Aljas, hitvány, alantas, közönséges, népszerű, galád, alávaló
Már a legelején fura volt, de nem tudtam megfogalmazni miért. Aztán jött a második rész és egycsapásra lehullott a fátyol. A harmadik epizódot már csak kíváncsiságból néztem meg, de sejtéseimről nem beszéltem senkinek. A minap egy barátommal beszélgetvén szóba került ez az “aranyos és ártatlan” mesefilm, amit sajnos elsősorban a fiatalabbnak korosztálynak szántak, persze nem véletlenül. Sanyi elmondta, hogy már sok embernek ecsetelte aggályos meglátásait, de mindig kinevették. Én voltam ez első személy az ismerősei körében akinek ez szintén feltűnt. Ha a mai fiataloknak adhatnék egy tanácsot, akkor az mindenképpen az volna, hogy tartsanak tisztes távolságot mindennel, ami ártatlannak, viccesnek, jónak, aranyosnak, népszerűnek és jópofának van beállítva, mert “a profán egekbe emelését ↑ és a szent leszállítását ↓“ (felforgatás, bomlasztás, antitradíció) szinte kivétel nélkül ezen cunciságok mögé bújtatják. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: “Aki angyalt játszik, ördögöt alakít.” És most jóval többről beszélek, mint valóban ártatlan és bárgyú hálivúdi ócskaságok durrogtatásáról. Na nem, mintha abban nem lenne hiány…
“Vulgus vult decipi.” “A köznép azt szereti, ha becsapják.”-mondták már az ókori klasszikusok; és bár sosem annyian, mint korunkban, kétségtelenül mindig is voltak emberek, akik készek voltak rámondani: “ergo decipiatur!” -“csapják hát be!” René Guénon
“Vannak, akik még ma is azt merészelik hinni, hogy az igavonó a jármot eleget viselte, s most már ideje az angyal helyébe lépni, hadd húzza az az ekét. Az észrevétel figyelemre méltó lenne, ha időnként meg lehetne tenni, hogy az ember a hasát a nyakán, az agyát pedig a gyomra alatt viselné. Éppen olyan értelmes lenne a fákat felkérni arra, hogy ezek után gyökereiket dugjak ki a földből, ágaikat pedig fúrják a talajba. A has felül, a nyakon éppen olyan démonikussá válnék, mint az agy alul. Ha a belek elkezdenének gondolkozni és életterveket szőni, ezek bél-gondolatok lennének. Mint ahogy a tömeg uralomra jutásának legelső jele a belek gondolkozásának felülkerekedése volt: előtérbe lépett minden, ami táplálék, gazdaság, gyomor, földi javak, étel. A sárkány egész léte, hogy zabái és horkol.”Hamvas Béla
Kicsit úgy vagyok ezekkel az “ártatlan tréfába” bújtatott aljasságokkal és galádságokkal, mint ahogyan Hofival, a Sas Kabaréval, a Magyar Vándorral és a Heti Hetessel voltam. Maszatolás, elkenés, relativizálás, meghamisítás, bemocskolás, leszállítás, szembeköpés, kigúnyolás. A proli pedig önfeledten tapsol és bárgyún röhög saját öntudatlan és anyagba döngölt nyomorán. Saját megszentségtelenített és arcul csapott mivoltán.
Ajánlott irodalom: René Guénon: Deviáció és felforgatás, Az antitradicionális akció fokozatai
Most már sajnos a teljes írás nem érhető el az interneten, de a Shrekhez kapcsolódó részletet még megtaláltam. Longin szaratovi és volszki ortodox püspök írta erről a “meséről”:
“Korunkat jól jellemzi a népszerűvé vált “Shrek” c. rajzfilm. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez az “új szemléletű mese” teljesen kiforgatja az emberiség civilizációs paradigmáját. Mindannyian olyan meséken nőttünk fel, amelyekben a szörny szép és bölcs herceggé, a béka – gyönyörű hercegnővé változott. És ez teljesen normális, természetes volt, mert a csúnyaság, a torzság a gonosz erők következményeként tűnt fel és mint egyértelmű negatívumként jelent meg, amivel nem szabad megbékélni. A mesék szüzséje arra alapult, hogy a torzságot csodálatos módon le lehetett győzni, meg lehetett haladni, ki lehetett javítani, a jó – és vele együtt a szép – pedig legyőzte a rosszat. A “Shrek”-ben minden fordítva van: a szép hercegnő emberevő szörnyeteggé változik, és mindenki elégedett: táncolnak, mulatnak, örvendeznek, hogy a szörnyek, amelyek velünk együtt élnek, olyanok, mint mi magunk vagyunk. Rettenetes mese. De nagyon sok mindenben jellemző: illusztrálja a modern világ alapvető tendenciáját, amelynek célja civilizációnk keresztény alapjainak lerombolása.” (a szimandron.hu-n volt elérehtő)
Kevés olyan aljas és galád mese létezik, mint a Shrek. És egyre kevesebb azon emberek száma, akikben megvan az a minőség, hogy a cunciba mártott szemétséget felfedezzék.