A kollektív elmebaj, a grandiózus idiotizmus

2014.09.16. Avagy az eszelős Nemo kapitány gombot nyom…

“Még senki sem tette fel a kérdést, mi történik azzal az idővel, amit az ember megtakarít, amikor valamit gyorsabban megcsinál?”

“Mindig rövidebb idő alatt mindig többet. Egyre rövidebb idő alatt, minél messzebbre. Minél rövidebb idő alatt futni vagy úszni száz métert. Minél messzebbre dobni a gerelyt. Minél távolabbra, minél magasabbra ugrani. Minél nagyobb súlyt fölemelni. Ez a modern hérosz. A sztahanovista hány téglát rak fel egy óra alatt. A gépkocsik óránkénti sebessége kétszáz kilométer, a vonatoké szintén, a repülőgépek hangsebességgel járnak. Egy ember harminc gépet kezel, a másik negyvenet. Meg kell gyorsítani a növények fejlődését sugárzással. Kisebb területen többet kell termelni. Kevesebb helyen több embert kell elhelyezni. Emeletes ágyak, kétemeletes ágyak. Területet, időt, anyagot, erőt, energiát kihasználni. Ezt a grandiózus idiotizmust hívják racionalizmusnak. A racionalizmus az élet kirablásának metafizikája. Minél gyorsabban fut valaki száz métert, az egésznek annál kevesebb értelme van. Van olyan teljesítmény, amely teljesen abszurd. A racionalizmus remek példa arra, hogy miképpen lehet valami észszerű, s ugyanakkor teljesen értelmetlen.”

“Aki a külvilágra épít, a humánumot lefokozza. A technika az emberi munka deszakralizálása.”

“A technikai civilizáció megnyugtató volta kiküszöböli a tragikumot. Már csak baleset van.”

“A technika, mivel az időtől való félelem ihlette, az elmúlás ellen való biztosítás. Illúzió. Ez a mechanikus halhatatlanságeszmény.”