Othmar Spann: A társadalmi igazságosságról

2014.09.21.

“A legnagyobb egyenlőtlenség, hogy megpróbáljuk a nem egyenlőt egyenlővé tenni.” Arisztotelész

“Először is meg kell állapítanunk, hogy az egyenlőség nem univerzalisztikus fogalom, ahogyan oly gyakran az „igazság beteljesedéseként” felfogják. Mert az igazságosság univerzalisztikus fogalma alapvetően egyenlőtlenséget követel, oly módon, hogy az Egészben mindenkit a számára megfelelő, a többitől eltérő státuszban részesít (részesítő, disztributív igazságosság). Továbbá, minden Egész – csupán felépítését tekintve – szükségképpen különféle (differenciált) részekből kell álljon. Pépes egyneműség, homogenitás egyetlen organizmusban sem található. Ami homogén, nem organikus, ami organikus, nem homogén.” Othmar Spann

“Igen könnyű lenne bemutatni, hogy “egyenlőség” a világon sehol sem létezik, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem lehetséges két olyan létező, amelyek egyszerre valóban különböznek is, ugyanakkor minden vonatkozásban tökéletesen egyformák is; nem kevésbé lenne könnyű leleplezni eme “egyenlőség” agyrém szülte gondolatának képtelen következményeit is, amelynek nevében teljes egyformaságot akarnak ráerőltetni mindenkire, például a mindenki számára egyöntetű oktatás kötelezővé tételével, mintha mindenki egyaránt képes lenne megérteni ugyanazokat a dolgokat, vagy mintha ezek megértéséhez válogatás nélkül, ugyanazon módszerek alkalmazása mindenki számára megfelelő lenne…” René Guénon

“Másodszor ez következik az elegendő ok tételéből, amely a következőképpen hangzik: “minden dolog esetében kell egy oknak lennie, amelynek következtében a dolog ez és nem egy másik. Ha lenne egy lény, amely egy másik lénnyel “elegendő ok” nélkül abszolúte egyenlő lenne, ez valójában egy minden jelentőséget nélkülöző dublett, egy másodpéldány lenne. E két pontból tehát értelemszerűen következik, hogy a sokak nem csupán egyenlőtlenek, hanem hogy a sokaknak egyenlőtleneknek kell lenniük. Az egyenlőtlenség azért valóságos, mert szükségszerű, feltétlen. A sokak egyenlőségét akarni ellentmondás, hacsak nem sorozatban gyártott lélektelen tárgyakra gondolunk.” Julius Evola

“Az egyenlőség az egység megrablása, mondja Saint-Martin. A racionalista számítás alapja rossz. Egyenlőséggel kalkulál, holott az emberi közösségben nem az egyenlőség, hanem az egység megvalósításáról és mindig újra megteremtéséről van szó. Az egyenlőség-eszme ezt a konfúziót teremtette meg, és ez a zűrzavar az, amely az egységet kizárja. Egyenlőséget teremtett, ezzel pedig az egységet megrabolta.” Hamvas Béla

“Hangsúlyozzuk, hogy a demokrácia minden további nélkül lehet akár diktatórius is, akár liberálparlamentáris is. Azt szokták mondani, hogy a Kínában felvetett dictatura democratica fából vaskarika — de erről szó sincs. A demokrácia ugyanis semmiféle vonatkozásban nem tartalmazza sem az egyenlőséget, sem az egyenjogúságot, sem a szabadságot. A demokrácia ugyanis kizárólag azt jelenti, hogy abban állítólagosan a nép — a démosz — van uralmon.” László András

“Egyenlőség” sehol nem található a létben, s kiváltképpen nincs ilyesmi az emberi világban, ahol az individuumok közötti színvonalbeli eltérés – és vertikális rangkülönbség – olyan hatalmas, hogy azt lehet mondani: az egyes emberek közötti különbség egyes állatfajok közötti különbségek mértékével arányos. Amikor ennek a soha nem létező egyenlőségnek a mesterséges előállítására törekszenek, az egyrészt azt jelenti, hogy az illető világ megnyilvánulását tekintve elérkezett a végéhez, mert az egyenlősdi és az uniformizáció, vagy ha úgy tetszik az atomizáció szubsztanciális jelenségek, lévén hogy a legalacsonyabb egységek, az „oszthatatlanok”, az „atomok” a megnyilvánulás szubsztanciális alsó szubsztrátumával hozhatók összefüggésbe; de még ezek között sem lehet valódi egyenlőségről beszélni, hiszen ahol minőség létezik, ott szükségképpen különbségnek is léteznie kell, s valódi egyenlőség kizárólag a tiszta kvantitásban valósulhatna meg, ha ez nem maga a katexochen semmi lenne. Guénon egyenesen odáig megy, hogy azt mondja: „A” ≠ „A”, mert ha „A” = „A” igaz lenne, akkor az tulajdonképpen mindösszesen „A” lenne. Ember és ember között a legprimitívebb kritériumnélküli szemléletet vélekedését leszámítva, mindig fennállnak különbségek, amelyek a megnyilvánulás előrehaladtával egy szimbolikus vertikum mentén gyakran egészen szélsőséges méreteket öltenek. Baranyi Tibor Imre

Othmar Spann; A társadalmi igazságosságról az univerzalizmus fényében c. tanulmánya itt olvasható teljes terjedelmében.