2014.09.25. Szabadság tervezet, éves szabadság, szabadidő, szünidő, szünidei matiné, kikapcsolódás, pihenés, feltöltődés, wellness hétvége, turizmus, szórakozási lehetőségek, színes programok…
“A mai napon átadásra került Pécs első szabadtéri felnőtt játszótere, 4 db kültéri fitnesz eszközzel. Minden sportolni, kikapcsolódni vágyót vár… A közös sportolásokban és a szűrőprogramokban részt vevők motivációs csomagot* kapnak.”
*erősen cunci vonásokat mutat
Mikor a fenti hírt meghallottam már nyúltam is Nietzsche irányába a polcra. Hol is van, hol is van, motyogtam magam elé félhangosan és pár átfutott bekezdés után, a 96. oldalnál már révben is voltam. Talán ez lenne többek között az olvasás metafizikája. Valaki, aki már nincs a szó profán értelmében közvetít valamit, ami sokkal jobban van, mint az ő idejében. Mert a magas örök.
“Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.”
“A naponta elnyűttek: Ezekből a fiatalemberekből nem hiányzik sem a jellem, sem a tehetség, sem a szorgalom: de sohasem hagytak időt nekik rá, hogy maguk szabjanak irányt önmaguknak, sőt inkább arra szoktatták őket gyermekkoruktól, hogy irányítást kapjanak. Amikor már elég érettek voltak ahhoz, hogy “a pusztába küldjék őket”, valami mást csináltak velük: mindnyájukat elnyűtték, elfordították önmaguktól, a mindennapos elhasználódásra nevelték őket; ebből aztán kötelességtant fabrikáltak számukra és enélkül most már meg sem tudnak lenni, és nem is akarnak mást. Csak a szabadidőt nem szabad megtagadni ezektől az igavonó barmoktól, a szünidőt, ahogy nevezik, egy agyondolgozott évszázadnak ezt a pihenéseszményét: amikor egyszer-egyszer szíve szerint lustálkodhat, bárgyú és gyerekes lehet az ember.” Friedrich Nietzsche
Még 100 évvel ezelőtt az “agyonstrapált” lakáj valódi csontot kapott. A szolgálat megbecsülést, a megbecsülés jogot adott. A mai csont már gumiból van és nem lehet jóllakni vele. És nemcsak a csont, de még a felnőtt játszótér kellékei is gumibevonatot kaptak a biztonságos élet égisze alatt. A szimbolizmus itt is tetten érhető. Ez egy olyan kor, ahol már nem acélos és veszélyekkel teli a lég és ahol a kényelmes lakájok beledermedtek a kompromisszummentes és biztonságos élet bárgyú illúziójába. Ebbe a korba már “normálisan beledögleni” sem lehet. Vagyis beledögleni még éppen lehet, de meghalni tisztességesen már semmi esetre sem lehet benne. Ilyen a sportos lakájok kora. A sportos lájkoló lakájok érája. (én)
atyafipeca.hu 
„A születés pillanatától kezdve, ahogy a kőkorszaki csecsemő találkozik a huszadik századi anyával, a gyermek ki van téve az erőszak ezen formáinak… amit az anyja és az apja, és az ő szüleik, és az ő szüleik is megtapasztaltak. Ezek az erők főként arra irányulnak, hogy elpusztítsák a legtöbb képességét, és összességében ebben sikeresek is. Mire az új emberi lény eléri a tizenötödik évét, aki marad, egy hozzánk hasonló lény, egy félőrült teremtmény, aki többé-kevésbé alkalmazkodott az őrült világhoz. Korunkban ez a normális.”
R.D. Laing (pszichiáter és filozófus)
Ahogy Hamvas Béla is írja valahol: a gyereknevelés olyan mint amikor az elefánt táncra perdül a porcelánboltban, a végére talán marad egy két épp darab.
🙂