2014.09.30. Mindig tudni, hol buliznak: KIRÁLYSÁG!
Nem hinném, hogy ebbe az igen kurta reklámfilmecskébe tudatosan kerültek volna beépítésre azok az elemek, melyekre utalni szeretnék, inkább fogalmazzunk úgy, hogy szabadjára eresztett, póráz nélküli, önmagukat generáló szuggesztióknak a hatásai érhetőek tetten benne. Nos, azon Olvasók -akik résen voltak és akik nem mulasztották el “A kasztok visszafejlődése” c. írást magukévá tenni, vagy akik nem voltak restek Hamvas Bélától elolvasni “René Guénon és a társadalom metafizikája” c. értekezését– nyugodtan dőljenek hátra és tekintsék meg a fent látható börleszket a nép egyszerű gyermekeiről, akik “voltak olyan bátrak és merészek, hogy “királlyá koronázzák” magukat”.
Egy dolgot azonban nem tudok kellően letisztázni magamban. A többség számára maga a király, mint hatalmat birtokló személy ódivatúvá és nevetség tárgyává vált, aki csak önkényesen, vagy éppen merő szeszélytől, vagy valamiféle perverz szadizmus által vezérelve sanyargatta a többre érdemes és kiszolgáltatott népet. A királyság, mint eszmény mögött pedig állandóan valamiféle nagyon kerülendő, rém feudalisztikus, maradi és diktatórikus önkényuralmi rendszert vizionálnak. Mégis, ennek ellenére nem lehet nem észrevenni, hogy a nép körében milyen “klafa” és “cool” dolog királynak lenni. És akkor még nem is beszéltünk napjaink divatjáról: a szépségkirálynő választásról. Hát nem önellentmondás mindez a “pozitív felhang” és kettősség? Mert, amit az öntudatlan tömeg, szerény képességeinél fogva megtudott ragadni a királyságból, mint eszményből és amit át tudott konvertálni az anyag, a megfoghatóság síkjára az igen röviden és szépen kifejthető. Nem is kell messzire mennünk, hiszen a látlelettel éppen ők hozakodnak elő: Hú, de király! Királyság! Zsírkirály! Istenkirály! Űberkirály! És ha már a “totális királyság” (horribile dictu) szóba került, akkor ilyenkor miért nem lesz Önfeledt Daninak és Szórakozni Vágyó Barátainak kesernyés a szája íze? Hol itt a logika és a következetesség, hisz a “totális királyságnak” manapság kötelezően egyenlőnek kéne lennie a “totalitarizmussal”.
A fenti látlelet tulajdonképpen egy példaértékű paródia is egyben. Igen sok homokot kell valakinek a szemeire lapátolni, hogy ne vegye észre. Első másodpercétől fogva az utolsóig vegytiszta szimbolizmus. A mondás úgy tartja, hogy disznók elé nem érdemes gyöngyöt szórni. Miért lenne a korona esetében ez másképp? Igaz, a koronát nem dobta önként és dalolva senki sem, de a tömeg keményen megdolgozott érte az elmúlt pár száz esztendőben. Vajon megérte? Csita, a majom úgyis csak önkéntelenül és ügyetlenül forgatná szőrös végtagjai között és nem tudná mire való. Olyan ez, mint amikor a lumpen proli elégtelent kap kardvívásból és bosszúból a “pengét” nem a hüvelyében, hanem egy vázában tárolná, így téve azt nevetség tárgyává. Többek között így jutott a Szent Korona is a “mici sapka” sorsára. Evola írja valahol, amit már sokszor idéztem itt a blogon: “Az ember csak azt tette, amit akart, csak azt akarta, amit tett.”
Bármennyire is fáj, be kell ismerni: ami most itt van és ami körülvesz bennünket az egy szabad döntés eredménye. És a feketeleves még hátra van: “Ez a világrendben levő irtózatos irónia: hagyja, hogy a dolgok és az emberek azok legyenek, amik, és mindenki azt a sorsot élje, amit választ. Nem figyelmeztet és nem javít. Súlyosabbat tesz: meghagy mindenkit abban a helyzetben, amelyben nem veszi észre, mikor tűnik el lába alól a talaj. Az ember nem a hiúságban bukik meg, hanem a maga iránt elfoglalt álláspont valódiságában.” Hamvas Béla
A modern, “feeling good kingdom” rövid összefoglalása, kivetítve azt 7 milliárd főre:
Vidámság(100%) Komolyság(0%), Bulizás(100%) Önmegtartóztatás(0%), Jog(100%) Kötelesség(0%), Öntudatlanság(100%) Tudatosság(0%), Ismeretség(100%) Barátság(0%), Élmény(100%) Elmélyülés(0%), Megalkuvás(100%) Lojalitás(0%), Sokszínűség(100%) Jellem(0%), Okosság(100%) Intuíció(0%), Kreativitás(100%) Alkotás(0%), Nyüzsgés(100%) Tett(0%), Szakképesítés(100%) Hivatás(0%),
atyafipeca.hu 
Az alul lévő felemelkedéséről csak egy gondolat. Ha egy proli királynak érzi magát, ugyanaz áll elő, mint amiről Hamvas ír a Vízöntőben. Jelesül a testrészek megcserélése kapcsán. Ha a gyomor az agy helyére lép, akkor ugyan képes lesz gondolkodni, de GYOMOR módjára tud csak gondolkodni. Ha a proli királynak érzi magát, az valójában nem király lesz, hanem koronás proli.
És mi ennek a bizonyítéka?
“A királyság, mint eszmény mögött pedig állandóan valamiféle nagyon kerülendő, rém feudalisztikus, maradi és diktatórikus önkényuralmi rendszert vizionálnak.” – Íme, így gondolkodik az “aggyá emelkedett” gyomor, a felvilágosult modern ember.
Akkor lehet, hogy éppen fogyatékossága miatt nem képes leleplezni fogyatékosságát a bugyuta “király”.