Akármilyen

“Akármilyen” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Végig gondolva ezt a globális (és valós) problémát, néhány kérdés megfogalmazódik bennem. Könnyen belátható, hogy egy WC “nemi jellegét” a vizelés mikéntjét meghatározó szerv “kialakítása” szabja meg, nem pedig a nemi identitás. Tehát akinek “külső” nemi szerve van az pisszoárt használ, akinek “beépített” az ülő alkalmatosságot.

    Erre felhozható ellenérvként, hogy valójában szemérem kérdése, ki hova megy be, ekkor viszont újabb kérdés merül fel. Nevezetesen: egy nő, aki férfi önazonossága van, nem érzi magát feszélyezve egy olyan férfi társaságában, aki nőnek tekinti magát? Ha nem érzi, akkor miért kell egyáltalán kétnemű WC, ha pedig igen, akkor valójában kétfajta transznemű toalettre van szükség, ezáltal pedig már 4 különböző budi közül lehetne választani: Férfi, női, férfi identitású női, és női identitású férfi.

    Tudna a fenti kérdésekre valaki érdemi választ adni?

    1. Ez egy nagyon jogos felvetés.
      A férfiak ülve pisilésről, majd lesz egy külön bejegyzés, mert még tesztet is végeztem itthon. 🙂
      Az ördög a részletekben rejlik. Néha a kis dologban. 🙂

  2. Továbbszőve a fenti gondolatmenetet: Ha ezek az emberek kétneműnek érzik magukat, az lényegileg azt jelenti, hogy egyik neműnek sem. Mégpedig azért, mert a nemi azonosság feltételez egy lényünkben hordozott ontológiai feszültséget, a tudat belső hiányérzetét, amely a másik nem iránti vágyakozásban fejeződik ki. Amíg vágy van, addig identitás is van. Ha mindkét nemet integráljuk magunkban, akkor hiányérzet sincs, tehát nemi indentitás sem értelmezhető. Ez a teljes felébredettségben természetesen létrejön, de a megnyilvánult világban még elvben sem lehetséges, mivel a világot éppen a nemiség alapját képező őspolaritás hozza létre.

  3. Ez a világ tényleg megérett a pusztulásra. Hol lesz ennek a vége? Ki fogja először nagy nyilvánosság előtt azt mondani, hogy a világ kereke fordítva forog?

  4. Egy Olvasó küldte:

    “Orosz László Wladimir színelméleti gondolatai pontosan leírják a “transzneműség” lényegét:

    “A polaritások fölötti világ Abszolút Egységében a Fekete és a Fehér szétválaszthatatlanul összeforr, ám ezen unió nem jellemezhető a “leesett létmód” szürke színével, mely – világunk groteszk illusztrálása képpen – se nem fekete, se nem fehér, hanem önelvesztésük, kifordultságuk és szétmosottságuk szimbóluma: ahogy a megnevezés is mutatja, egy maradvány-szerű, szűrt valóság.”

    1. Most néztem meg Az emlékek őre című filmet, és a filmben lévő végletesen poszt-modern, dedifferenciálódott, minden minőséget nélkülöző társadalomra tökéletesen illik a film szürke színvilága, ami egyből a fenti idézetet jutatta az eszembe.

          1. Ha megengedi kedves szakoos, én válaszolnék a fenti kérdésére. Hadd kezdjem egy idézettel az említett könyvből:

            “Gondolkodó, önmagával szemben igényes ember ezért nem fogadhat el semmiféle egalitáriánus-nivellatív ideológiát; ezzel eredendően létrendi méltóságáról mondana le. A “homlokán ott tündököl a jegy, hogy milliók között az egyetlen” metafizikai igazsága és az ebből adódó dignitás senkitől sem vehető el, s voltaképpen minden elvehető az embertől , csupán a saját-élettel és a saját-halállal való önazonosulása nem… ”

            Ilyen mondatokkal képes porrá zúzni a humanizmus cinikus szellemtelenségét és végső soron emberellenességét. Ebben a könyvében – ha lehet így mondani – a hamvasi “alapállásból” közelíti meg a Jelen és az idő viszonyát. Műveiben egyértelműen érződik László András hatása, de egy szempontból azonban messze kiemelkedik a “tanítványok” sorából, nevezetesen, hogy képes helyreállítani a L.A. által elkövetett misztériumárulást (ezt az “árulást”, mint egyfajta szükségszerűséget maga L.A.ismerte el, azaz a szolipszizmus didaktikai célú túlforszírozását) Nincs doktrinális szolipszizmus, kis sem ejti ezt a szót, mégis minden mondata ezt a létszemléletet, sőt létszemlélést járja körül és világítja meg. Szigorúan és elképesztően pontosan fogalmaz. Legalább harmincszor érdemes elolvasni. Legalábbis kezdetnek :-).

            “Ami Kocsi Lajosnál és Horváth Róbertnél a tudatökológia, Baranyi Tibor Imrénél a tradícionális íjászat, az Orosz László Wladimirnél a (királyi) asztrológia.” Spirituális apropó, tradícionális forma. Sajnos könyvei már nagyon nehezen beszerezhetőek (kiváltképp igaz ez a “Szivárványhídon át” című munkájára), de minden fáradtságot megér felkutatni azokat.

            Stílusát és átütő lényeglátását én Hamvas, sőt Guénon szintjére helyezném.

            Üdvözlettel
            …viator…

      1. “dedifferenciálódott”. Ez tetszik. Kissé emlékeztet az “illiberalizmusra” :-), azzal a különbséggel, hogy az előbbinek komoly metafizikai megvilágító ereje van.

        1. Azért nem akartam differenciálatlant írni, mert szerintem az sokkal inkább a történelem előtti, aranykori, osztatlan, egységes világra jellemző, mintsem a történelemből kizuhant emberiségre. Így lett „dedifferenciált”, arra utalva ezzel, hogy a “fejlődés” során 🙂 elvesztette az egykoron a történelem alatt meglévő differenciáltságát.

  5. Csak egy gondolat a hierarchiáról:
    Ha a szervezetemben úgy döntene a bőrszövet, hogy szívizmot akar játszani, akkor annak igen belátható következményei lennének. Ha a lábam kerülne az agyam helyére és az agyam a lában helyére; annak is. A világ egyértelműen csakis organikus lehet. Lépcsőzetes. Tagolt.
    Mint ahogyan a nem megnyilvánultak is. Hierarchia nélkül szimplán nem létezhetne az az ember, aki nem ismeri el a hierarchiát.

    “Vannak, akik még ma is azt merészelik hinni, hogy az igavonó a jármot eleget viselte, s most már ideje az angyal helyébe lépni, hadd húzza az az ekét. Az észrevétel figyelemre méltó lenne, ha időnként meg lehetne tenni, hogy az ember a hasát a nyakán, az agyát pedig a gyomra alatt viselné. Éppen olyan értelmes lenne a fákat felkérni arra, hogy ezek után gyökereiket dugjak ki a földből, ágaikat pedig fúrják a talajba. A has felül, a nyakon éppen olyan démonikussá válnék, mint az agy alul. Ha a belek elkezdenének gondolkozni és életterveket szőni, ezek bél-gondolatok lennének. Mint ahogy a tömeg uralomra jutásának legelső jele a belek gondolkozásának felülkerekedése volt: előtérbe lépett minden, ami táplálék, gazdaság, gyomor, földi javak, étel. A sárkány egész léte, hogy zabál és horkol.
    Ha pedig nem tud jóllakni, rablásra indul, és aki eléje kerül, azt leüti. Nyersanyagra van szüksége -, a tömeg korszakának jelszava: nyersanyag. De ha az agy lemerülne, és elfoglalná a belek helyét, fel kellene hogy lázadjon abban a sötétben, amelyet nem szokott meg, s amely lénye ellen van. Mint ahogy a lemerült szellemi ember ma nem egyéb, mint színtiszta lázadás. A lázadó agyvelő éppen olyan gonosz, mint a gondolkozó bél. Éppen olyan démonikus, mint a gyökereivel fölfelé s ágaival lefelé fordított fa. Az igába fogott angyalnak sátánná kell változnia, ahogy az uralkodói székbe került ökörnek sárkánnyá.
    Az imént tett észrevételre ennyi elég.” Hamvas Béla

  6. „Amikor megismertem Orosz László Wladimirt, rádöbbentem, hogy műveit nem ő írja. Orosz fiatal ember. Könyvéből viszont a tradicionális mesterek személyfölötti hangja szól. Ő maga ritkán néz ki sorai mögül, többes számban beszél, s még abban is hűségesen követi mestereit, hogy sok latin szót alkalmaz, bizonyára azért, mert a latint véli az utolsó, még valamennyire közérthető nyelvnek, melyen univerzális igazságokat ki lehet fejezni. Oroszt pedig csakis ez érdekli: az igazság. Ezért hiszem, hogy van benne Valaki, aki könyveit írja, mert ennyi mindent és ilyen mélységben nem lehet fiatalon tudni: ehhez nagyon sok évtized földi, és még több évezred spirituális tapasztalat szükséges.”

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s