Fent. Önmagamban.

“Fent. Önmagamban.” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nagyon igazad van, remekül megfogalmaztad, nagyon jó írás és gondolatébresztő, hasonlóan gondolom. 🙂
    Az ember valójában mindig egyedül van, és az összes idióta pótcselekvése, ennek a „félelmetes” magánynak az elfedésére irányul. Az emberek egyszerűen rettegnek a csendtől, az egyedülléttől, holott ez a kapuja önmaga Isteni magjának.
    Maga a létezés, annak minden elmével együtt (tehát az összes szereplőjével az egész külső világgal) egy önmagunkra irányuló megtapasztalási folyamat, és ebben a folyamatban bizony magányosak vagyunk, még az is tökéletesen az, aki nem gondolja magát annak.
    Amikor feltérképezzük a valóságunkat, annak összes elemeit, mozgásait, azt csakis önmagunkhoz tudjuk mérni, így csakis önmagunk valóságát láthatjuk… egyedül vagyunk, az egyetlen létező valóságban, ami csakis a miénk.:))
    Köszönöm az írásod!

    1. A fenti két állítás biztosan igaz rám, ugyanis 100%-ban menthetetlen vagyok 🙂 (mások által), a második kifejezésben, ugyan kicsit több lett a pont, ahhoz hogy tippeljek, hogy mi a vagyok még, de lényegtelen, mert abban semmi kétségem, hogy bizonyára sz……ista is vagyok (abból a szempontból, ahogy Te látsz engem, és így mindenképpen csakis igazad lehet ) 🙂 🙂

  2. Ismét egy 10 pontos írás, gratulálok, tőlem már 20 pontod van! Hasonló gondolataim vannak, mikor hívnak futóversenyekre. Mert az hihetetlenül motiváló tud lenni, mikor szurkolnak, meg eleve az, hogy sokan futunk együtt. A gondolatára is elmegy a kedvem a futástól. És legtöbben egyáltalán nem értik, mikor azt mondom, hogy én amikor futok, magamban akarok lenni.

    U.i.: Megosztom majd ezt a bejegyzésed, remélem, sokan lájkolják majd, mert különben semmi értelme!

    1. Akartam is kérni a megosztást. Egy-két lájk mindig jól jön. Abból sosem elég.
      Szerintem a szurkolótábor is igen cunci gyanús.

  3. Amióta nem írsz a horgászélményeidről, még szívesebben olvasom ezt a blogot. Pedig azokon keresztül találtam rá 🙂

  4. Szívemből szóltál!
    Ismerőseimnél az szokta “kiverni a biztosítékot”, hogy nem akarok barátot, barátnőt! Mert miért is kell a legjobb barát? Hogy megosszuk egymással örömünket-bánatunkat…
    Nos, nekem nincs szükségem senkire.
    Volt, hogy együtt lógtam valakivel, aztán elköltöztem, és a “barátság” odalett. Kétségbe esetten próbálta velem felvenni a kapcsolatot, de az lett a vége, hogy még a telefonszámát is letiltottam. Nekem nem volt soha a barátom. Jól elvagyok magammal, magamban.
    A “mai értelemben vett” kommunikációt sem szeretem. Mert üres locsogás. Semmit nem mondanak egymásnak az emberek, csak zajonganak. Többet ér a metakommunikáció. Időhöz sincs kötve.

    Látszólag ellentmondtam az írásommal a kommunikációnak, de csak azt tudattam Veled, hogy egy húron pendülünk. Semmi mást… 🙂

  5. Szeretek eltűnni az erdőkben-hegyekben. Néha viszem a sátrat, felállítom egy mindentől és mindenkitől messze eső hegytetőn, figyelem ahogy leszáll az alkony, ahogy feltűnnek a csillagok, az éjszakai erdő hangjai megszólalnak. Nincs telefon, rohanás, “civilizáció”, felesleges szófosások, normák, elvárások, nincs “más”, csak én-önmagam, s a bennem lélegző világ. A világ álom, s Én alszom benne, Isten tenyerén, csendesen, örökre. Rámborul a csend, a béke.
    Munkatársaim csodálkoznak és furcsán néznek rám, hogy egyedül járom a Természetet, és kint alszom. Ők félnének…mondják. Ugyan mitől? Önmaguktól? Egy rideg városban, rideg és hideg szennyes utcákon, zombi-emberek között sokkal több félnivalójuk lenne. De igazából tényleg önmaguktól, a csendben felvillanó teljesség jelzőfényeitől félnek.

    1. “De igazából tényleg önmaguktól, a csendben felvillanó teljesség jelzőfényeitől félnek.”
      Ez kedvemre való. 🙂

  6. Gyerekkoromban mindig egyedül jártam az erdőt. Igazából nem akadt mellém senki, azért. Szerintem ott tanultam meg egyedül lenni, csak nem tudatosult bennem. Aztán amikor elkezdtem kéktúrázni, kerestem magam mellé társaságot, de rövid idő alatt rájöttem, hogy nem kell erőltetni. Persze azért a minőségi társaságot ilyen helyen sem vetem meg, de az ritkán adódik.

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s