2014.10.23. 1956 margójára
“Az élet arra való, hogy nagy dolgoknak feláldozzák. Egyébként semmi értelme.” Hamvas Béla
A mai emberek többsége már nem tud különbséget tenni pacifista és pacifikus között és úton-útfélen valami “öntudatlan tudatosságból” kifolyólag inkább az előbbit választja, ha meg szeretné magát határozni. József humanista. József toleráns. József pacifista és gyűlöli az erőszakot és a háborút és ha tehetné az összes puskának és ágyúnak a csövébe virágot ültetne. József világszemléletében a háború a világ legrosszabb, de valljuk meg őszintén inkább a legkényelmetlenebb dolga, amivel egy halandó ember az életében szemben találhatja magát és éppen ezért mindenáron elutasít minden olyan dolgot, ami vele összefüggésbe hozható. József a pacifikussal eddig csak földrajzórán találkozott, amikor a térkép előtt állt. “Pacific Ocean…” Pacifikus óceán. Csendes óceán. Érdekes módon még az óceán is az eredetibb kifejezést vette magára, vagy adták éppen rá. Vajon miért?
Pacifista az a békét akaró eb, amelyik még farkcsóválással asszisztál is ahhoz, hogy karóval agyonverjék. A pacifikus kutya ellenben nem akar békét, mert ő maga a nyugalom és a békesség megtestesítője, azonban menten és feltételek nélkül kivillantja hófehér szemfogait, ha valaki karóval közelít felé. A pacifista eb a háborút nézi, míg a pacifikus kutya azt, hogy mi húzódik meg a “bellum” mögött. A pacifista eb erkölcsös, a pacifikus kutya nem ismer erkölcsöt, mert ő maga a morál. A pacifista eb az esetek többségében gyenge és gyáva, a pacifikus kutya viszont elemi erővel és rossz lelkiismeret nélkül képes meghaladni és átlépni saját korlátait. A pacifista eb elszenvedi a pofont, a pacifikus kutya kiméri, de csak abban az esetben, ha ki kell mérnie. A pacifista eb hezitál és morfondírozik, a pacifikus kutya cselekszik, ennek ellenére mégis övé a mozdulatlanság. A pacifista eb feltételes, a pacifikus kutya feltétlen. A pacifista eb szenvedőben és többesszámban, míg a pacifikus kutya cselekvőben és egyes szám első személyben ragoz. A pacifista eb ideálja a gumicsont(inkább élni), míg a pacifikus kutyáé; a több, mint gumicsont. (Több, mint élet.)
Vajon milyen lenne a Pacifikus óceán, ha maholnap pacifistává kéne válnia? Megmondom. Semmilyen. Lapos. Karaktere a karakter nélküliség lenne. Igaz, milyen kényelmesen, biztonságosan és langyosan jól lehetne hajózni rajta! Tükörsima, rezzenéstelen felszín és zene és tánc és naptej és kempingszék. Az egész világot praktikusan lehetne bejárni a hátán. Praktikusan és élményekkel jóllakottan. Hogy milyen lenne az utazás irányultsága? Csakis horizontális. Hogy nem vinne a magasba? Nem. Hogyan is vihetne!? Hiszen a vertikumhoz hullám kell. A pacifista eb pedig tériszonyban szenved. Szenved mindentől, ami magas és küzdelmes és gyomorrontást kap mindentől, amiben még maradt egy csepp valódiság, acélos keménység, rideg tárgyilagosság és józan realitás.
“Only in otium and bellum is there nobility and honour:” so rang the voice of ancient prejudice!”
„Előkelőség és tisztesség csak az otium-ban és bellum-ban van” -így szólt az antik előítélet hangja. Nietzsche
És ha már szóba került a “tenger”, vajon a leleményes Odüsszeusz annyi évnyi megpróbáltatás és küzdelem után hazatért volna Ithakába és viszont láthatta volna a szépséges Pénelopét, ha pacifista lett volna? Gyanítom, hogy nem.
“Az élet arra való, hogy nagy dolgoknak feláldozzák. Egyébként semmi értelme.” Hamvas Béla
Természetesen korántsem mindegy, hogy mit értünk “nagy dolgok” alatt. Nem biztos, hogy az életet Rákosi elvtárs és a dialektikus materializmus oltárán érdemes lenne feláldozni. Az ilyen feláldozás tulajdonképpen leáldozás. A kutya pedig van, hogy odakap…
atyafipeca.hu 
“A különböző keleti tradíciók és tradicionális vallások, elsősorban a buddhizmus export–import változatai egyre inkább elárasztják a nyugati világot – többnyire úgy, hogy szélsőségesen devaluálják magát a buddhizmust. Olyan végletesen antitradicionális áleszmékkel itatják át a buddhizmust és más tradicionális vallásokat is, mint például a baloldaliság, a demokratizmus, a liberalizmus, sőt a baloldali szocializmus, a marxizmus; a kommunizmus, de legalábbis a humanizmus, a pacifizmus és a tolerantizmus. Az igazi tradicionalitás – és így az igazi buddhizmus is – humánus, de nem humanista, és nem híve a humanitarizmusnak, mert az ember kötöttségeit emberi rendű eszközökkel és emberi rendű módon nem tekinti feloldhatónak. Az igazi tradicionalitás, az igazi buddhizmus – mint Frithjof Schuon mondja – pacifikus, de nem pacifista; értelmezve: a tradíciók embere a béke megvalósítására törekszik, de nem mindenáron. Csak a szellemi Fény győzelme után megvalósuló békét akarja (a „pax post victoriam lucis spiritualis”-t), és elutasítja az antispirituális sötétség győzelmét követő békét (a „pax post victoriam tenebrarum antispiritualium”-ot). A tradíció – és ennek körén belül a buddhizmus – toleráns, de nem híve a tolerantizmusnak, mert nem hajlandó végletekbe menően türelmes lenni a sötét ellen-szellemi és szellemellenes erők nyílt és leplezett, ám egyre inkább pusztító erejű támadásaival szemben.
Azok, akik a buddhizmussal kapcsolatos yóga-ösvényeket, amelyek ma már – főként a modern nyugati ember számára – adekvát módon egyre inkább járhatatlanok – becsempészik vagy nyíltan behozzák a nyugati világba, a szellemi és szemléleti eltévelyedéseket, és eltévelyítéseket, szándékosan és célzatosan fuzionálják-konfundálják az ellen-yoga lefelé-transzcendáló gyakorlataival (vagyis a baloldaliságot, a liberáldemokratizmust, a „spirituális materializmust”, az egalitarizmust, a pacifizmust és tolerantizmust, az okkult leépülést, és a halált előkészítő erők praktikus aktivációival). Az univerzális és integrális szellemi-metafizikai tradicionalitás nem tett és nem is fog soha semmiféle engedményt tenni az antitradicionalitás egyetlen megnyilvánulása felé sem, s különösen nem fog tenni, ha az ok spirituális, sőt, tradicionális álöltözetben jelennek meg.”
LA