A New Age veszélyes sodorvonala

“A New Age veszélyes sodorvonala” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Aki a legtöbbet emlegeti a szeretetet, abban van belőle a legkevesebb. (László András – nem szó szerinti idézet)

    1. Az általam nagyra tartott szerzők közül még soha senki nem próbált meg leönteni azzal a fajta kocsonyás maszlaggal, amit az Új Kor irányzata művel az emberekkel. Szó szerint az érzelmeikbe és a tudatalattiukba döngölik őket. Egyébként ez a téma kardinális fontosságú és majd, ha időm engedi “elmerülünk” jobban a túlzott szentimentalizmus sűrű mocsarában, mert közel sem szabad elmenni mellette egy vállrándítással.
      Ahol a szeretet fontossága állandó jelleggel előtérbe van helyezve, ott ajánlatos nagyon óvatosnak lenni, mert könnyen azon kaphatja magát az óvatlan ember, hogy szellemi erőszakot (agyf@szolást) követnek el vele szemben.

  2. Remek téma! 🙂
    Igen, a tortáról le kell mosni a ragadós szentimentális szirupot, amit azért több frontról sikeresen rápakoltak.
    Világmegváltás tömeges szeretettel? 🙂 Eleve a legnagyobb marhaság, hogy az ember mindenkit képes szeretni, pláne egyformán mindenkit.
    A tömeges hamis spirituális szeretetmegélések, ennek az „üdvözítő” útnak a sugallása, valójában nem több mint birkamódon mozgatható tömegek.
    A valós szeretet nem fog nyálas módon tömegekhez soha kapcsolni, érdekes módon sokkal több köze van a „magányhoz” és egyedülléthez, mint a tömeges egymásra boruláshoz.
    A szeretet elsősorban nem érzés, nem érzelem, hanem egyfajta integrált állapot.
    Eleve a szeretet megéléséhez nem is kell alanyokat keresni, nem kell azokat sehol megtalálni, így azokat elveszíteni sem lehet.
    Az ember, amikor szeretet megélésére „vágyik”, valójában önmaga integrált Istenségének megélésére vágyik, a valós szeretet csakis ezen az alapon kapcsolódhat bármihez, bárkihez és a világhoz.
    🙂

    1. Nem tudom észrevettétek-e, de már új műfaj van születőben.
      Se-sci-fi. Sentimentel science fiction. Legalábbis én így nevezem. Legutóbbi példa erre a Gravitáció, ahol mindenki önfeledten dagonyázhat a látványos és tűéles lelki mocsárban.

      1. Se-Sci-fi. Nagyon jó! A modern (akció)hős – hasonlóan az antik társaihoz – akciói során határhelyzetben van.

        Óriási különbség, hogy a modern hős már egy adott élethelyzetben találja magát (aszteroida, árvíz, földrengés) tehát egy külső kényszerre kell, hogy reagáljon (keressük meg a nyugdíjas ezredest, aki megoldja a problémát), az antik hős viszont maga keresi fel az élethelyzeteket (a hős önmaga indul útnak).

        Másik lényeges különbség, hogy a modern akcióhős “megmenti saját világát”, tehát oda érkezik meg, ahonnan elindult, azaz konzerválni kívánja jelenlegi életét és és fokozni kényelmi adottságait (inkább élet). Ezzel szemben az antik hős (pl. Odüsszeusz) messzebbre, magasabbra, többre vágyik, mint a kiinduló helyzete (több, mint élet).

        No, ennyit “fejlődött” az ember az elmúlt kétezer év alatt…

  3. Humanity Is Devil, adta címül lenezének az Integrity zenekar. Jello Biafra pedig ilyet közölt a népekkel, hogy Democracy=Demon Crazy

    Üdv,
    Kovács-Sinkó Levente

    1. Szevasz Aspius!
      Rég láttalak ezeken a vizeken. 🙂
      Erre a legtöbb ember rávágná, hogy Te egy kőszívű fráter vagy! Mint ahogy hallottam olyan véleményeket a Japánt elöntő cunami idején, hogy a japánokon még mindig látszik az egykori feudális berendezkedés nyoma, mert a katasztrófa idején uralták az érzelmeiket. A nyugati média kissé pofára esett, mikor szembesült azzal, hogy a “ferdeszeműek” nem kenték össze a kameráik lencséit a könnyeikkel.
      Ha emlékeim nem csalnak, akkor érintve van benne a humanizmus is:
      http://terebess.hu/keletkultinfo/guenon/individualizmus.html

  4. “A materialitás és a szentimentalitás valójában egyáltalán nem ellentétei egymásnak, az egyik nem juthat messzire a másik nélkül, és a kettő együtt éri el legkiterjedtebb kibontakozását. Ennek igazolásával találkozunk Amerikában, ahol, miként teozófiáról és spiritizmusról készült tanulmányainkban alkalmunk volt ezt megjegyezni, a legrosszabb álmisztikus különcségek születnek és terjednek el hihetetlen gyorsasággal, miközben az iparosodás és az „üzlet” iránti szenvedély már az őrültséggel határos szintet ér el. Ilyen helyzetben nem a két tendencia egyensúlyáról lehet beszélni, hanem két egyensúlytalanságról, ami az egyiket hozzáfűzi a másikhoz, és ezek ahelyett, hogy kompenzálnák, folytonosan elmélyítik egymást. E jelenség indoka könnyűszerrel belátható: ahol az igazi és tradicionális intellektualitás a minimumra csökkent le, a legtermészetesebb, hogy a szentimentalitás fölénybe kerül. Egyébként ez önmagában nagyon közel áll a materiális rendhez: nincsen semmi, ami a teljes pszichikus területen a szervezettől jobban függne, mint a szentimentalitás, és gondoljanak erről bármit is, az érzés és nem az intelligencia az, ami az anyaghoz kapcsolódik. Ha egyesek szerint az ész többé már nem az inorganikus, hanem az élő anyaghoz kapcsolódik, ettől még mindig az érzékelhető dolgok világáról van szó, és az efféle korlátozástól mind a modern mentalitás, mind az ezt képviselő filozófusok számára lehetetlennek tűnik megszabadulni. Szigorúan véve, és ha ragaszkodunk ahhoz, hogy a tendenciák egy kettősségével rendelkezünk, az egyiket össze kell kötni az anyaggal és a másikat az „élettel”; e megkülönböztetés hatékonyan szolgálhat egy olyan klasszifikációt, amely korszakunk nagy babonáira kielégítő módon vonatkozik. De ismételjük meg, a két tendencia ugyanolyan rendű és valójában nem választható szét: ugyanazon szinten lévő és hierarchikusan nem egymás alá rendelt dolgokról van szó. Kortársaink „moralizmusa” ily módon nem más, mint gyakorlati materializmusuk szükségképpeni kiegészítője. Teljesen illuzórikus lenne felmagasztalni az egyiket a másik rovására, mivel egymásra szükségképpen tekintettel vannak, egymást feltételezve és ugyanabban az értelemben bontakoznak ki: nos, általában ezt szokták „civilizációnak” hívni.”

    Guénon: A moralisztikus-szentimentális mítosz

  5. Nagyon megalapozottan mondta Buddha, hogy az létezés kimozdultság: dukkha. Ez jóval többet jelent, mint “szenvedés”. Lényegét tekintve a középponti állapotból való kimozdultság . Ennek a kimozdultságnak a következménye az “olyan, mintha…” tipusú állapotok, tudati tevékenységek. Így lesz a Létből létezés, a Tudatból tudatosság, az érzésből érzelem (emotion, motus >> motion – (el)mozdulás, mozgás).

    Tehát valami leválik az Egészről, és önmagában lévőnek mutatja magát (pontosabban a modern ember szemléli eképpen). Ilyen a materializmus is, ahogy azt Guénon is említi. Az anyagi világ valóság, de nem önmagában állóan, hanem az Abszolútum önkorlátozásaként fellépő lehatároltságként. Az anyagi világ lényegében a Természetbe folyamatosan belehaló Szellem csontváza. Önmagában semmi valósága és értelme nincs csak az említett összefüggésbe ágyazva. Az érzelemmel ugyanez a helyzet.

    Az érzelem az érzésből, mint tudati tevékenységből kihullott tetem. A modern pszichológia is utal erre. Definíciója szerint az érzelem “inkább spontán, mint tudatos mentális állapot”

    Az eredeti érzés az intellektuális intuíció, mint a magasabb állapotokra irányuló tudati tevékenység egyik arculata. Az értés pedig a másik. E kettő mindig együtt kell(ene), hogy járjon, mert csak így tárulnak fel a tapasztalati objektumok valódi jelentései. Az érzelem az intuícióról és az értésről levált, elfajzott érzés. Azért elfajzott mert súlyos “tudatosság deficit” kíséri.

  6. Viator jóvoltából ismét helyükre kerültek a dolgok. Teljesen meghatódtam a kommentektől. Tiszta könny a klaviatúrám. Szívszorító, szívhez szóló, de inkább szívbemarkoló ez a mai téma. Megindító topik. Mikor öleljük már meg egymást, hogy a szeretet által megemelkedjen a tudatszint volumen és egy új világ bontakozhasson ki? 🙂 🙂 🙂
    Én Ildivel kezdeném. Ha lehet! 🙂
    Viator és Levente meg oldja meg. 🙂
    (Bocsánat a túlzott profánságom miatt.)

  7. Atyafi … igen … lehet … 🙂 🙂 🙂
    Bár erősen kétséges, hogy ilyesmi segítene egy új világ kibontakozásában, ugyanis az épp leépülésben van 🙂

    Belegondolva, az új keletű „szeretetrezgő” szentimentális spiritualitás, azért rendesen merítkezik, abból a hamis szeretetelvűségből, ami az évszázadok során az intézményesült kereszténység sajátja lett.
    Az egyházak torz és kifejezetten káros, szentimentális szereteteszmény hirdetésében gyakorlatilag az élen járnak. Jézusból (aki, azt jött megmutatni, hogyan képes önmagát meghaladni az ember) kreáltak a szeretet nevében a világért és mindenkiért vállalt, lealacsonyított véráldozatot. Ezzel valóban feláldozva az igazi Jézusi üzenetet, a szentimentális szeretet oltárán.

    Guéon szavai alapján, ugye a két tendencia egymás nélkül nem haladhat, akkor logikus is az egyházi szentimentalizmus kibontakozásával, az egyházi materializmus kibontakozása is, ami az évszázadok során meg is jelent hatalmi és vagyoni gyarapodás képében, persze mindez csakis a Jézusi szeretet nevében.
    🙂

  8. Egy kis karmakesergő? Lennon milyen jól mutatott volna az SZDSZ-ben, vagy akár a mostani LMP-ben. Érzelgős dalok, szeretet és szeret, tüntetések és villámcsődület, a hippi feeling terjesztése és a füves cigi legalizálása. Azt hiszem ennyiben merülne ki tevékenysége. A vasárnapi zárva tartásért biztosan protesztálna.

    Képzelj el egy olyan világot, ami pontosan fordítottja mindannak, ami egykoron volt.
    1:20-nál erőteljes szimbolika látható! 🙂 Milyen bizarr, hogy amire ők utalni szerettek volna az majdnem igaz. Majdnem. És egy “majdnem” vagy egy “csaknem” éppen elég, hogy a pólusok teljes mértékben felcserélődjenek. Az antik szobrok a teraszon és a “this is not here” felirat is elgondolkoztató. 🙂 Tulajdonképpen valahol egy önparódia az egész.
    Kesergős dagonya az egzisztencializmus gödrében. Nincs bilincs és ezzel a támaszték is elveszett. A béklyót már virágból fonják.

      1. Tökéletes választás lenne. Táncsics Mihály pedig a menedzsere.

        Kár, hogy Lennon nem is merte Petőfit. Milyen “nagyszerű” korai Beatles dal születhetett volna ebből is:

        “Vagy nem tanúltad még meg, oh világ,
        Gyülölni méltóképen a királyt?
        Oh, hogyha szétönthetném köztetek
        Azt a szilaj veszett gyülöletet,
        Mitől keblem, mint a tenger, dagad!
        Akasszátok föl a királyokat!”

        1. “Szivöknek minden porcikája rossz,
          Már anyja méhéből gazságot hoz,
          Vétek, gyalázat teljes élete,
          Szemétől a levegő fekete,
          S megromlik a föld, melyben elrohad –
          Akasszátok föl a királyokat!”

          Még transzparensen is jól mutatna! Táncsics óriási bevételre tehetne szert, míg Petőfi és Lennon zsíros állást kaphatna zsűriként a Rising Star-ba és még az (Ál)Nemzeti Konzultációs Programba is bevennék őket. Azért szívesen megkérdezném Petőfitől, hogy most mi tévők legyünk, miután felakasztottuk a királyokat. Kit kéne akasztani? Politikust? Vagy magát a népet? Vagy kezdjünk el ölelkezni és bízzunk a szeretet nemzetközi erejében? International Love.
          Azért így elnézvén a dolgokat 1789-től napjainkig, szépen és precízen sikerült a világot kifordítani önmagából.

  9. “A hamis spiritualitás a spirituális megújulással azonosítható valamint hamis spiritualitás az az “új kor”, amibe minden eszközzel hajtják az emberiséget.” (René Guénon)

  10. “(…) a “visnuizmus” látásmódját “Nyugaton” és ennek hatására gyakran például már Indiában is (vö.: Rama P. Coomaraswamy: “A hinduizmus deszakralizálása nyugati fogyasztásra.”), olyan “felébredettek” magyarázzák, szinte kibogozhatatlanul félre, akik – olykor rokonszenves, meggyőző, erőteljes adottságokkal felvértezve és jelentős média támogatást élvezve – mintha mintegy “megmagyarázhatatlan” elszántsággal összekevernék az Ég és a Föld területeit, egyfajta elvilágiasított (profanizált) “is-is” elképzelés mentén mintegy megkettőzve, megosztva, szétszórva a Középpontot, hiszen már önmagában, a felállás felvétele által – például “Te is más vagy, te sem vagy más” – nem az evilági emelkedik, hasonul a szakrálishoz, hanem az előbbi látásmód zavarja össze, formálja a saját képére, nyeli el az utóbbit. A világos és a sötét vonatkozások eme tisztázatlanságából fakadó össze-visszaság teremtésnek tűnik a kismillió formában előadott “Nincs bűn”, “Mindenki aranyos” és a valójában szintén ebbe a gondolat-körbe tartozó – többek között bizonyos angliai (oxfordi) egyetemi körök által támogatott – “A Karácsony nem elég toleráns” elvek hangoztatása is, melyekkel kapcsolatban az a véleményünk, hogy mivel az érzékszervi világ vonatkoztatási rendszerében minden jelenség két erő egymásra hatásának a terméke, ezért ezen belül valójában semmi sem lehet “semleges”, például az “anyag” istenítése is hit, felkentekkel és követőkkel (vö.: “tudomány-kultusz”), mindebből kifolyólag ezek a jelszavak mintha inkább bizonyos értékrend (hierarchia) “semlegesítéséről” szólnának, valamely egyéb természetű, homályos hatalmi igény trójai falovaként működve (papinak /brahmanikusnak/ láttatott “skorpió” jellegű harci felfogás), megfejelve azzal, hogy – ilyenformán azzal vádolván másokat, amit mi követünk el – gyakran a “bárány” tűnik “farkasnak” a “farkas” pedig “báránynak” (vö.: George Orwell: “Állatfarm.”). Mindez alapján olyan érzésünk támad, mintha mi modern emberek, ott különböztetnénk meg, ahol valójában egység van (metafizika területe) és ott kevernénk össze, hirdetnénk (látszat)egységet, ahol a befelé-felfelé mozdulás, a “kiút” egyik legfontosabb előfeltétele éppen a helyes és a helytelen megkülönböztetésének a képessége volna (az evilági területe).”

    http://new-age-kritika.blogspot.hu/2014/11/a-szent-harmassag.html

  11. Rama P. Coomaraswamy bírálata az “Új Kor (“New Age”) kapcsán:

    Hogyan határozhatjuk meg a New Age vallását? Melyek az alapgondolatai? Itt ügyelnünk kell, mert számos általuk használt kifejezést a tradicionális vallástól kölcsönöztek, különösen a misztikusabb vagy spirituálisabb szerzőktől. Megint a „kettős beszéd” problémájába ütközünk, amikor a régi szavaknak némelyek új jelentést adnak.
    (…)
    A New Age vallásának hátteréről:

    A New Age vallása egyáltalán nem új. Az ember bukása óta jelen van. A bűn és a gonosz külső jellegében változhat, de természetében soha. Az összes nagy vallási tradíció óva int az ilyen jellegű vallásoktól, amelyek fundamentálisan antiintellektuálisak, és a modern pszichológia vak elfogadásának kinövései. Hasznos lehet azonban szemügyre venni a New Age történelmi hátterének főbb vonásait a közelebbi múltban.
    Helena Petrovna Blavatsky 1875-ben alapította meg a Teozófiai Társaságot. A kor evolucionista gondolkodásának erős hatása alatt álló teozófusok szintén hittek olyan “mesterek” létezésében, akik vagy “szellemlények”, vagy szerencsés emberek, akik magasabb szintre “fejlődtek”, mint az átlag emberek nyája. Madame Blavatsky “telepatikus kommunikációban” állt ezekkel a lényekkel, és “emelőpontként” szolgált a mesterek számára 1867-től 1891-ben bekövetkezett haláláig.
    A teozófusok kezdettől fogva ellenezték a vallások összes ortodox formáját, különösen a saját gyökereit képviselő kereszténységet. Ezt kívülről is támadták, és belülről is megpróbálták elpusztítani. Még a mozgalom első napjaiban létrehozták a szervezetük egy ágazatát, amely ezotérikus vagy hermetikus kereszténység néven volt ismert, de a tagság még azt is elutasította, hogy a működését megengedjék.
    (…)
    Helena Blavatsky halála után a szervezet irányítása Annie Besant kezébe került, aki sikertelen kísérletett tett az antikrisztus elhozatalára Krishnamurti személyében, akit gondosan felkészített a szerepre. Krishnamurti – hindu atyja hatására – 1929-ben feloszlatta a Csillag Rendjét, és hátat fordított a mozgalomnak. Annie Besant közvetve ma is fontos hatást gyakorol a modern Indiára, mivel komoly hatása volt a Benáreszi Hindu Egyetem és olyan különböző heteredox hindu mozgalmak megalapítására, mint az Aryo- és a Brahmo-samáj. Indiai csodálói közül azonban kevesen tudják, hogy René Guénon szerint (Le Theosophisme) a brit kémszolgálat jól fizetett ügynöke volt, amely szervezet szívesen látta volna az ortodox hinduizmus erejének aláaknázását és megsemmisülését. Krishnamurti elpártolásának következtében a Mesterek megharagudtak Annie Besant-ra, és a fáklyát átadták egy bizonyos Alice Ann Bailey-nek. Ez a gyönyörű fiatal hölgy Angliában született előkelő rangban, majd amerikába ment feleségül egy episzkopális lelkészhez. Termékeny író volt, és az ő szervezésében jött létre az Arkánum Iskola, a New Group of World Servers, a Triangles, a World Good Will, illetve a korai New Age sereg más csoportosulása. Szintén ő alapította a Lucifer Publishing House kiadót, amely mellesleg az Aurobindo-anyagokat is kiadja; a nevét később érthető okokból Lucis Publishing House-ra változtatták.
    Az 1962-es év újabb határkő volt, mivel ekkor alapította q skóciai Findhorn közösséget Peter és Eileen Caddy, akik aprólékosan követték Bailey írásait, és saját irányító szellemeik hatása alatt álltak. Csatlakozott hozzájuk David Spangler is, aki azt mondta, “Krisztus-energiákkal” rendelkezik, és aki szellemi tanácsadójukká vált. Természetesen ő is rendszeresen vette számos irányító szellem “adásait”. 1973-ban Spangler az USA-ba távozott, és ott megalapította az észak-amerikai Lorian Associationt. Azóta ők és társaik a nyugati világ szinte minden fontosabb szervezetébe és egyházába beszivárogtak. Érdemes egy pillantást vetni Bailey utasításaira a világ ortodox vallásai kapcsán. A New Age híveinek kezdetben a vallásszabadság mellett kell kiállniku a nyilvánosságnak szánt üzeneteikben. Csak később ragaszkodnak annak az új kötelező világvallásnak az elfogadásához, amelyért könyveik kiálltanak, és amely teljes mértékben szakít majd Jézus Krisztus és Isten mint Atya elképzelésével. Azokat, akik ebbe nem mennek bele, erőszakos eszközökkel kell eliminálni – amit Bailey “tisztogató akciónak” nevez. Egyértelműen az ómegapont és az Antikrisztus uralma felé úton haladunk.”

    http://new-age-kritika.blogspot.hu/2014/09/biralat-new-age-az-uj-kor-vallasa.html

  12. Privátban jött, de a gazdája olyan prűd, hogy magától nem meri berakni. 🙂

    “NEW AGE:

    A szabadság nevében felszámoljuk a szabadságot…
    A biztonság nevében felszámoljuk a biztonságot…
    A fény nevében felszámoljuk a fényt…
    A tudás nevében felszámoljuk a tudást…
    A hit nevében felszámoljuk a hitet…
    A vallás nevében felszámoljuk a vallást…
    A bizalom nevében felszámoljuk a bizalmat…
    A segítség nevében felszámoljuk a segítséget…
    A szépség nevében felszámoljuk a szépséget…
    A jó nevében felszámoljuk a jót…
    Az igazság nevében felszámoljuk az igazságot…
    A boldogság nevében felszámoljuk a boldogságot…
    A nép nevében felszámoljuk a népet….
    A művészet nevében felszámoljuk a művészetet…
    Az egészség nevében felszámoljuk az egészséget…
    A közvetlenség nevében felszámoljuk a közvetlenséget…
    A barátság nevében felszámoljuka barátságot…
    Az élet értelme nevében felszámoljuk az élet értelmét…
    A jókedv nevében felszámoljuk a jókedvet…
    A részvét nevében felszámoljuk a részvétet…
    A tolerancia nevében felszámoljuk a toleranciát…
    A szerelem nevében felszámoljuk a szerelmet…
    A béke nevében felszámoljuk a békét…
    Isten nevében felszámolnánk Isten-t,
    ha lehetne…”

  13. Ezen üdítően lényegi kérdésekkel foglalkozó és magas színvonalú honlap és a jelen fórum inspirációjára egy picit tovább gondoltam az “Új Kor” jelenséget:

    Dicsőség Istennek, a Mindenhatónak, aki megadta nekünk a hit megtiszteltetését és nyugalmát.

    Úgy tűnik, hogy a modernizmus, a Sötét Kor (Káli Yúga) káoszából leginkább kiemelkedéssel kecsegtető Sívát pusztán rosszá fokozza le – ez által mintegy “letiltva” az ez irányú tájékozódást – a könnyebben félremagyarázható Visnut pedig az ominózus jóvá emeli, mely utóbbit egyúttal nem a Legfelsőbb Isten (Brahman) egy arcának tekint, hanem összeolvasztja vele valamint az így keletkezett Sötét-Fény ellentétet az Égbe emeli (Legfelsőbb Kettősség /principális dualizmus/, ahol a “fény” egy fogalmi, tehát alapvetően megkülönböztető jellegű “Szuper Tudat” ész-kultuszának elvében képzelődik el), egyszersmind a természet-fölötti (metafizikai) minden-egység-elvet is elvilágiasítja (profanizálja), a jelenségvilág vonatkoztatási rendszerére – a Földre – vonatkoztatja, a feje tetejére állítva ezáltal az ortodox hinduista képletet és így alighanem tulajdonképpen el is jutottunk az “Új Kor” (“New Age”) alapvető szemléleti látószögéhez, mintegy a szakralitásnak egyfajta fordítottságon alapuló paródiájához…
    Ha esetleg egy más megközelítésben, Ádám (bukását követő) négyfelé esésének megnyilvánulásaiban gondolkodunk – ahol Ábel-Apollón az aranykori függőlegesen felfelé, Káin-Apollón az ezüstkori vízszintesen felfelé, Káin-Héliosz a bronzkori vízszintesen lefelé és Ábel-Héliosz a vaskori függőlegesen lefelé irányultság jelképe – akkor véleményünk szerint az imént taglalt látásmód leginkább talán Ábel-Héliosz időszakos erejét jelzi a jelenségvilág vonatkoztatási rendszerében…

    A Mindenható Isten adja, hogy egész életünk törekvése áldott legyen, a feltámadásunk pedig fenséges ünnepnap reggele. Ámon.

  14. A baratnom is megvaltozott miotta medital ,aszt kebzeli ,hogy o profetano pedig nem az!!

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s