Posztember

2014.11.20.

“Árkád Bevásárlóközpont napjainkban… Fotó tőlem, hozzáfűzendőm nincs. Érteni fogod!” 

Van folytatás is…

Aki szereti a szimbolizmusokat, annak a modern világ egy igazi “kincsesbánya”, igaz szigorúan csak fordított és negatív értelemben. A “kincsesbánya” már csak azért is remek hasonlat, mert irányultsága lefelé mutat. Bizarr a mai kor arctalansága. Az ember szublimálódik. Feloldódik. Kivonódik. Elillan. Modernizmus, posztmodernizmus. És most tessenek figyelni, mert jön az adu, ami előtt szinte már kötelező a bókolás és a pukedli: LETISZTULT FORMAVILÁG. MINIMÁL DESIGN. MINIMÁL ÉPÍTÉSZET. A letisztult formavilág kifejezés mellett bűn elmenni, mert éppen azt kifejezi, amiből kivonták a szakrálisat, a fentről besugárzót, a többet, a magasabbat, az eszenciát. A letisztult formavilág a mai modern olvasatában maga a megtestesült szubsztancia, pedig lehetne akár az ellenkezője is. Bárcsak a funkcionalitásnak és az olcsó praktikumnak lenne csak alárendelve az ember, de itt sajnos már jóval többről van szó, és én szeretnék makacsul kitartani azon álláspontom mellett, hogy jelen tünetek közel sem tudatos, hanem inkább absztrakt és mélyről jövő sugallatok hatására törnek be a megnyilvánultak szférájába. (lsd. többek között: faceless fashion) 

Természetesen mindenképpen ide kívánkozik, hogy még a fenti arctalan és kommersz bábú is rendelkezhet olyan tartalommal, ami messze túlmutat önmagán, de ez csak és kizárólag egy magasabb intellektualitás aspektusából lehetséges. Akinek szeme és képessége van hozzá felfedezheti benne azt, aminek éppen a fordítottságát reprezentálja. Ha példának okáért Hamvas Scientia Sacrájában szerepelne illusztrációként, akkor rögtön megváltozna a mondanivalója, mert az emberfelettibe mutatna.

Kérdés: vajon mit lát ebből az egészből egy olyan ember, aki lent éli az életét? Mit jelképez mindez egy bevásárlóközpont kirakata mögött? Hogy ez csak egy ártalmatlan, műanyag mánöken és semmi több? Kétlem!