2014.11.25.
“52.) Egy bizonyos szinten túl a külső és a belső nem létezik többé. Nincs olyan, hogy külső és belső – mert a tudat határához képest minden belül van, a tudat középpontjához képest pedig minden kívül.” (Solum Ipsum)
Szeretem László András nyugodt, kimért és összeszedett stílusát és azt, hogy még sosem próbált meg leönteni azzal a géles, sikamlós, népi önmegvalósítós, szeretetteljes, ölelkezős és könnyezős világbékés és tudatalattis vonallal (New Age), amivel napjainkban 99.9%-ban találkozni lehet, ha az ember szeretne elmélyedni a metafizikában – legyen az könyvesbolt, televízió, vagy akár az elektronikus információs sztráda valamelyik cuncival kivakolt (mert vakolnak!) bugyra. Többek között László András volt az, aki talán elsőként mutatott rá arra, hogy a jelenlegi magyarországi politikai palettán nincsenek igazán jobboldali pártok, csak és kizárólag a baloldali erők árnyalatai egzisztálnak. László András világából hiányzik az a fajta tolerancia és engedmény (közös nevező és közös platform divatos és beteges keresése), ami óhatatlanul lefokozza és relativizálja az abszolútat. László András “világával” lehet azonosulni és el is lehet utasítani. László András csakúgy mint Hamvas Béla nem kötelező. Ők választhatóak.
(Meghallgatásra van, hozzászólásra nincs lehetőség.)
atyafipeca.hu 