A KOCKA

2014.11.27.

“G.J.Petra szerint az ma már nem elég, ha valaki elmondja, milyen színek, formák domináljanak elképzelt otthonában, hiszen könnyen lehet, hogy nem azt kapja, amit elképzelt. A miérteket, a belső motivációt kutatva a LAKBERENDEZŐ-COACH a MEGRENDELŐVEL együtt alakítja ki a teret. A DESIGN COACHING egy megoldásközpontú, közös gondolkodáson alapuló folyamat  két, vagy több ember között, mely belülről kifelé építkezéssel hatékonyan nyújt megoldást egy esetleges elakadásra.” (Részlet az Universitas Pécs c. újságból)

“Most, hogy már több szempontból is illusztráltuk azt, amit a világ “szolidifikációjának” nevezhető, meg kell még vizsgálnunk ezt a kérdést a geometria szimbolizmus vonatkozásában is, amelyben e folyamatot a gömbtől a kockáig vezető fokozatos átmenetként lehet leírni. Valóban, először is a gömb valósággal a primordiális forma, mivel az összes közül a legkevésbé “specializált”, vagyis minden irányban hasonló önmagához, úgyhogy a középpontja körül bármilyen forgó mozgásban összes egymásra következő helyzete pontosan fedi egymást. A gömb ily módon a legegyetemesebb formának tekinthető, és bizonyos értelemben az összes többi alakzatot tartalmazza, amelyek meghatározott irányokba történő differenciálódások révén ebből jönnek létre; és ez az amiért a gömb alakú forma, amely kezdeti és primordiális állapotában mindazon lehetőségek globális teljességét reprezentálja, amelyeknek a megnyilvánulás egy ciklusa alatt kell kibontakozniuk. Ezen felül érdemes megjegyezni még azt is, hogy ez a kezdeti állapot -amennyiben a mi világunkról van szó- tulajdonképpen a szubtilis megnyilvánulás területéhez tartozik, minthogy ez utóbbi szükségképpen megelőzi a durva  megnyilvánulást és annak mintegy közvetlen fundamentuma. Ez az, amiért a tökéletes gömbforma, illetve síkgeometriai megfelelője, a tökéletes körforma sosem valósul meg a korporális világban.

Másfelől a kocka, minthogy a leginkább “megszakított” forma -ha egyáltalán lehet ezt így mondani- pontosan szemben áll a gömbbel, és ez azt jelenti, hogy a “specifikáció” maximumának felel meg. A kocka is kapcsolódik az elemek egyikéhez, éspedig a földhöz, minthogy a korporális állapotban a föld a megnyilvánulás “befejező és végső” eleme; következésképpen pedig a megnyilvánuló ciklus végével is megfelelésben áll, vagyis azzal, amit a ciklikus mozgás “végállomásának” lehet nevezni. Ez a forma így bizonyos értelemben mindenekelőtt ahhoz kapcsolódik, ami “szilárdnak” nevezhető és -minthogy magában foglalja minden mozgás megszűnését- a stabilitást szimbolizálja; nyilvánvaló továbbá, hogy az oldallapjára fektetett kocka egyensúlya minden más testnél stabilabb…

Az ilyen értelemben felfogott és a kocka által ábrázolt mozdulatlanság és stabilitás ezért a megnyilvánulás SZUBSZTANCIÁLIS pólusához tartozik, míg az az állandóság, amelyben a “globális” állapotba foglalt összes lehetőséget as gömb reprezentálja, az ESSZENCIÁLIS pólushoz kapcsolódik; és ez az, amiért a kocka még a “bázis”, vagy “alapzat” ideáját is szimbolizálja, melyek ismét csak a szubsztanciális pólusnak felelnek meg…

A gömb, avagy kör alakú formák az éghez kapcsolódnak, a kocka vagy négyzet alakúak pedig a Földhöz; minthogy e két komplementer-kifejezés a hindu tradíció purusájával (1) és prakritijével (2) egyenértékű -amely azt jelenti, hogy egyszerűen más kifejezései az univerzális értelemben felfogott esszenciának és szubsztanciának- ezúttal is pontosan ugyanolyan következtetésre jutunk, mint korábban…”

(1) passzív, (2) aktív

http://www.arsnaturae.hu/muveszet_tudomany/vukics

(“Uránváros nemrég felújított főterén Makra Zoltán és Palatinus Dóra, 37 m2 című műve a bányászlakótelep egyik tipikusnak számító, harminchét négyzetméteres lakását ábrázolja. Pontosabban fogalmazva az acélvázra épített köztéri installáció nem ábrázol, hanem egy lakótelepi lakás térbeli dimenzióit jeleníti meg 1:1-es méretarányban. A konyha, a fürdő, a folyosó valamint a „másfél” szoba pontosan olyan elrendezésben jelenik meg benne, amint azt egy lakótelepi lakásban találnánk. Egyedül a térbeli pozíció változik, miközben a műtárgylakás kibillen a derékszögű rendszerből és egyik sarkával a járdaszint alá süllyed.”)

x

“A Földhöz és az Éghez nemcsak ez a két geometrikus forma kapcsolódik, hanem azok az eszközök is, amelyekkel e formákat fel szokták rajzolni, nevezetesen a körző és a derékszögű vonalzó, és ez a távol-keleti tradíció szimbolizmusára éppúgy vonatkozik, mint a nyugati beavatási hagyományokéra; és e két formának a különféle megfelelői különféle körülményeknek megfelelően számos szimbolikus és rituális alkalmazást nyertek… Nos, a ciklus kezdetének megfelelő “Földi Paradicsom” kör alakú, míg a ciklus végének megfelelő “Mennyei Jeruzsálemé” négyzetes; és a “Földi Paradicsom” kör alakú határvonala nem más, mint a világtojás, tehát az univerzális és primordiális gömb alak horizontális metszete. Azt lehetne mondani, hogy végül is maga ez a kör négyzetté változik, mivel a két végpontnak össze kell kapcsolódnia, vagy inkább -minthogy a ciklus sosem zárt, ugyanis az egy képtelen ismétlődést foglalna magában- pontosan korrespondeálniuk kell; emellett ugyanazon “életfa” jelenléte mindkettő középpontjában világosan mutatja, hogy itt valójában csupán egy és ugyanazon dolog két állapotáról van szó; és a négyzet itt a ciklus ama lehetőségeinek beteljesedését képviseli, amelyek a kezdet kör alakú “organikus övezetében” csíraállapotukban voltak, majd pedig -hogy úgy mondjuk-  a körülhatároltság állapotában rögzültek és stabilizálódtak. legalábbis az adott partikuláris ciklussal kapcsolatban. E végeredményt “kristályosodásként” is lehet ábrázolni, amely ismét csak affinitást mutat a kocka alakú formával, vagy sík szelvény esetén a négyzettel: a nevezett forma a minerális szimbolizmusban ugyanis “várossá” válik, míg a kiindulópontban a vegetatív szimbolizmus szerint kert volt, minthogy a vitális asszimiláció szférájában a vegetáció képviseli a csírák kifejlődését.

x

x

Fentebb már utaltunk az ásványok mozdulatlanságára, mint ama végső állapot képére, amely felé a világ “szolidifikációja”irányul: ehhez azonban még hozzá kell tennünk, hogy a “Mennyei Jeruzsálem” esetében az ásvány már “transzformálódva” jelenik meg, hiszen a Város leírásában már drágakövekké változva játszik szerepet; és ez az, amiért a mozdulatlan állapotba dermedés csak a jelen ciklus vonatkozásában tekinthető a végső állapotnak, és ama kauzalitás révén, amely nem enged semmiféle folytonossági rést “a végállomáson” túl ugyanennek a “Mennyei Jeruzsálemnek” kell az eljövendő ciklus “Földi Paradicsomává” válnia, minthogy az egyik ciklus vége a másik ciklus kezdete egy és ugyanazon dolog, csupán két, ellentétes oldalról nézve…”

x

x

(“A minimál stílus legfőbb stílusjegyei a szögletes vonalak és a letisztult formavilág. A minimál stílus szinte megköveteli a rendezettséget és a harmóniát. A minibálban a két legfontosabb jelszó a letisztultság és a rend.” 

Jelen sorok írója is osztja azt a véleményt, hogy a minimál lakberendezés a letisztultságot követi, de ez a fajta letisztultság sokkal inkább egy embertelen sivárságba, ridegségbe torkollik. Ha egy hasonlattal szeretnék élni, akkor azt mondanám, hogy a minimál stílus olyan, mint a desztillált víz. Kristálytiszta, de ihatatlan. Én képtelen vagyok a minimálban felismerni bármiféle esszenciának a jelenlétét, de ez valószínűleg nem véletlen, hiszen éppen azt lúgozták ki belőle, ami egy otthont otthonná tenne. Minden, ami visszamaradt belőle az egy szépre kifestett holt tetem, ami tulajdonképpen lehetséges, hogy izgalmasan fest a ravatali gyertyák, bocsánat a megannyi ledes spotlámpa hideg fényében, de semmit több. Számomra a “minimál lakberendező coach” tevékenysége egyenértékű egy “hullaöltöztető coach” tevékenységével, de azt hiszem MÉG nem annak hívják.) 

x

“Mindebből az következik, hogy a világ “szolidifikációja” bizonyos mértékben kettős értelemmel bír: önmagában véve és magából a ciklusból nézve annak a mozgásnak a következménye, amely lefelé, a kvantitás és a “materialitás” irányába vezet, és ekképpen nyilvánvalóan kedvezőtlen jelentőségű “baljóslatú” és szemben áll a spiritualitással; egy másik oldalról szemlélve azonban megvan a maga szükségképpeni értelme, tudniillik -habár oly módon, amit bízvást lehet negatívumnak nevezni- előkészíti a ciklus eredményeinek végső rögzülését a “Mennyei Jeruzsálem” formájában, ahol is ezek az eredmények azonnal az eljövendő ciklus lehetőségeinek csíráivá fognak válni. Mindamellett magától értetődik, hogy magában a végső rögzülésben -éspedig azért, hogy az valóban a “primordiális állapot” restaurációja lehessen- egy transzcendens princípium közvetlen beavatkozására van szükség, máskülönben minden veszendőbe menne és a kozmosz egyszerűen felszívódna a káoszban…” René Guénon

x

x

(Pécs két nevezetessége. Előtérben a bazilika, minden építészeti maximumával, míg háttérben az évtizedek óta lakatlan 25 emeletes épületnek nevezett, vertikális és horizontális elrendezésű “minimál-lakógép”.)

x

x

Ajánlott irodalom: René Guénon, A mennyiség uralma és az idők jelei

x