2014.11.29.
(A fent látható Dúl Antal értekezés pazarra és lényeglátóra sikeredett. Tulajdonképpen érint minden olyan fontos állomást, melyeket itt a blogon “mi” is érinteni szoktunk. Ajánlom mindenkinek, legfőképpen építészeknek és a művészetekben járatos embereknek. Aki figyel az szépen összerakhatja magában, hogy pl. mi hiányzik a mai modern, kortárs irányzatokból, többek között -ha már korábban érintettük- a minimál design-ból. A film 640×480-as felbontása nem igazán korszerű, de “mi” a minőséget nem a pixelek számának mennyisége alapján határozzuk meg.)
Elképesztő látni, hogy még az ezredforduló környékén is milyen “szellemi magaslatokban” volt a köztelevízió, főleg annak a sötétségnek a “fényében”, mely most rávetül. Már ha egyáltalán élhetek ezzel a képzavarral. Valaki azt írta nekem a minap -utalva a mindent beborító szennyre-, hogy most már tényleg nincs lejjebb és alább. Kolosszális tévedés! A szellemi sötétség legmélyebb pontja mindig a jelen, a pillanat, a most. Ezt most írom. Mire lenyugszik a Nap, a világ ismét alább fog szállani és mire reggel újra megjelenik a keleti horizonton már jóval mélyebben leszünk, mint este, igaz nem annyira mélyen, mint tegnap délután, mikor ez a bejegyzés megszületett, vagyis most. Aki a “hepiendeket” kedveli, az ne kattintson a folytatásra, hanem inkább emelkedjen fel Dúl Antal Archaikus Világához. Megéri! Aki pedig venné a bátorságot ahhoz, hogy mélyebbre szálljon, hát csak tessék, de aztán nehogy valamiféle hétvégi kedélybetegség legyen a vége!
“Valamikor évszázadok alatt történt érezhető alászállás; ma már évtizedek alatt történik, és egyre inkább afelé közeledünk, hogy években, majd hónapokban, hetekben, sőt napokban is mérhető lesz a változás. És eljöhet az az idő is, amikor az érzékeny ember reggel arra fog ébredni, hogy éjszakai nyugodalma alatt a világ jelentékeny mértékben alászállt, este pedig azzal a tudattal fogja álomra hajtani fejét, hogy egy lényegesen degeneráltabb világban alszik el, mint amiben felébredt.” László András
A fenti műsor nem lehet több, mint 14-15 éves és mégis, mintha korszakok (minőségek) tűntek volna el az ezredforduló óta. Tessék nézni a műsorvezető, Lőrincz Gabriella megjelenését, viselkedését, beszédkészségét és azt, amire Dúl Antal valami mérhetetlen összeszedettséggel és éleslátással rámutat. Az ég szerelmére! Itt 50 évig kommunizmus volt és még a legsötétebb Rákosi-korszak sem tudta kiverni ennek az “istenverte” népnek a kezéből a mécsest, annak ellenére, hogy a magyarság színe-java már összedrótozott kezekkel, arccal lefelé, hideg és nyirkos gödrökben feküdt. Hát hová lett a minőség a világból? Vagy kvalitásnak nevezhető az, amikor hatalmas képernyőn, tűéles felbontásban vetítik elénk a híg szart?
Kedves magyar lakosok! Hát menjetek ki az utcára és szedjétek fel a kutyagumit a földről! A szemetek jóval többet tud, mint a full HD kínálta minőség! Hát nézzétek a kutyaszart élőben, még tűélesebben, még kontrasztosabban, 3D-ben és ha kedvetekre van, hát dugjátok bele az ujjacskáitokat és szopogassátok elalvás gyanánt. Ez a fajta megoldás környezetbarát, mert még áramot sem fogyaszt! Akár meg is oszthatjátok az effajta nyers és naturalisztikus életérzést, hiszen Nektek mindenhez jogotok van! Ha nem tudtak benneteket még belefojtani az írott és megszilárdított történelem bűnös mocsarába, akkor majd feloldódtok a kényelem és a cunci zselés fürdőjében. Hogy mivel lehetne ma egy átlagmagyart kicsalni az utcára? Megmondjam? Azzal, ha netán a kormány valami elhanyagolható oknál fogva betiltaná valamely alpári tévécsatorna egyik legaljasabb és legprimitívebb műsorát. Akkor lenne ám nagy egység és nagy forradalom! Kicsik és nagyok az utcán követelnék vissza a cumijukat.
De nekem van ám egy eredetibb verzióm is. Roppant nagy napkitörés, ami kiba@szná az összes processzort. Imádnám! Megvesznék érte! Mint, ahogy Hamvas megveszett volna a papíros nélküli világért. Zseniális életérzés! Minden, ami volt egy nagy rakás szart érne. Pontosan akkorát, mint a kutyagumi az aszfalton. AtyafiPeca nem lenne elérhető. CLOSED. Pontosan oda kerülne ahová való. És ne helyeselj Kedves Olvasó és ne dörgölőzz hozzám, hogy bizony-bizony, mekkora igazságot mondtam és ne próbáld meg magad kivonni azon tömegek sorából, akiknek szerény értelmi képességein élcelődöm, hiszen szervesen, vagy szervetlenül Te is hozzájuk tartozol. Magyarország az a hely az Univerzumban, ahol soha, senki, semmiért nem vonható felelősségre és ahol mindenki jobban tud mindent, mint a másik. Van egy visszatérő (rém)”álmom”. Meztelenül kuporgok egy tűz mellett. Hideg van. Körülöttem minden romokban. Húst sütök nyárson. Combot. Embercombot. Hát nem eredeti? Hogy ízlik-e álmomban? Igen. Néha megveszek érte. Jobban, mint a barack kompótért. Hogy megenném-e a szomszédomat, ha netán kifogyna a mesterséges futószalag a lábunk alól és beköszöntene a tartós éhezés korszaka? Ez affajta kérdést illik nyitva hagyni. Ki tudja… Talán én lennék az első, aki rávetném magam. Az lenne ám az egyénre szabott virtuális stúdió! A Szelektálódás nagy és határokat nem ismerő 10.0-ás, analóg verziója. Végre mindenki a nagybetűs életben találná magát és hiányozna az az űr a repertoárból, amit ma a moziipar hivatott betölteni.
A szívem mélyén azért megértelek. Nem lehetsz rákká. A régi alapállást már nem tudod felvenni, az újat meg még nem. Az őseid útját leköpted, majd felperzselted magad mögött és szép lassan meg kell, hogy várd, míg beborít a folyékony fekália. Az édeskés cunci. Illúzióid ne legyenek! Itt nem lesz szeretetteljes felemelkedés és összeborulás egy új és tökéletes (még cuncibb) világ reményében. A szent technológiád nem fog megváltani. A külső, emberszerű istened sem fog varázsütésre érted jönni, hogy kihúzzon abból a szarból, amit kitartó munkával köpültél habosra magad körött. Ebbe most bele kell és bele fogsz fulladni. A szó legvégletesebb és legszorosabb értelmében. Ez a kimért sors a számodra, melyet Te tudatosan választottál, csak már éppen nem emlékszel rá, mert elvette az eszedet a cunci, a kockacukor és a mézesmadzag. Te ezzel, ha jobban magadba nézel nagyon is tisztában vagy és mindig megmosolyoglak, amikor a megmásíthatatlan következményeket, okozatokat mártírként, véres kardként hordod magad előtt. És tulajdonképpen most érkeztünk el a történet legszánalmasabb és egyben legbeszédesebb részéhez. Mert Te éppen arra használod fel a külső nyomort, hogy a belső nyomorod igazolást nyerjen. A végtánc ritmusát is szemlátomást felfokoztad, mert már érzed, hogy lassan vége a dalnak, de úgy vagy vele, hogy legalább a vége sikeredjen parádésra. Mindenkori mentséged: “Szar a világ, hát leszarom.” Ha képes lennél az egyszerű és logikus gondolkodásra könnyedén beláthatnád: Leszartam a világot, hát elromlott. Az okot Te adtad, mely megszülte a következmények beláthatatlan sorát és most a szar leszarásával generálod a folyamatokat. Hát nem vagy képes kívülről szemlélni magad, Te őrült gyurma Zénó? Valami megfoghatatlan és bizarr szentimentalizmustól és önmarcangolástól vezérelve lehajtott fejjel ücsörögsz a romok tetején, miközben a lábaidat lóbálod és pillanatnyi aljasságaidat azzal indoklod, hogy a világ így működik. “Aljas a világ, ergo aljas vagyok. Korrupt a világ, ergo korrupt vagyok, ergo úgy működöm, ahogy a világ működik.”
És valljuk meg őszintén még jól is jön Neked a világ haláltusája, lealjasodása, hiszen kényelmes és olcsó praktikáidnak köszönhetően még egyszer utoljára kivetheted a hálód a zavarosba, miközben feltartott kezekkel ezt motyoghatod magad elé: “Nem én voltam.” De, cseszd meg, Te voltál! Nem volt ott senki a közeledben! Magadban voltál, mikor lepaktáltál az ördöggel? Jó lenne, mi? A nagy frászt az ördöggel! Nem fogja helyetted ismét más elvinni a balhét! A patásra az elmúlt ezer évben már annyi batyut raktál, hogy megroppant a súlya alatt és porckorongsérvet kapott. Magadban voltál, mikor lepaktáltál: önmagaddal. És ezt most kivételesen: semmi szín alatt sem fogod megúszni. Tetszett a bejegyzés? Hát lájkold Te nyomorult! (Én)
(Jelen bejegyzés erősen szubjektív jellegű és magában foglalhatja egy esetleges tévedés lehetőségét. Írója élt a szándékos túlzás eszközével, hogy általa jobban megragadhatóbb, kidomboríthatóbb legyen a sorok között megbúvó lényeg és igazság. Akit sértenének soraim az nyugodtan vonatkoztassa rám a fent “elhangzottakat”. Tekintse úgy, hogy magamról írtam: magamnak.)
atyafipeca.hu 
Dúl Antal igen jókat mond … 🙂
Jelenleg a még megmaradó „művészetet” sajnos a liberalizmus elveit vallók, foggal-körömmel birtokolni akarják és birtokolják is, és züllesztik egészen a gyomorforgatásig pl. Hermann Nitsch
(a keresztet kibelezett disznóval gyalázó, vérrel festett alkotások stb. )… ezek szimbolikájában is tükröződik konkrétan a valódi művészet megölése.
Az, hogy még az ilyesféle művészetet közvetítők egyáltalán működőképesek, köszönhető az őket eltartó és éljenző sznobista rétegeknek, valamint az emberek adójából származó finanszírozásnak, amit meg a tudatos politikai-társadalmi züllesztési szándék tesz lehetővé.
Tetszett a bejegyzésed … 🙂
Mivel mi magunk is benne ülünk a káoszban, az emberekből áradó sötétségben, abból csakis egyetlen kiút van, ha annak rezignált nézőivé, szemlélővé válunk, valamiféle belső rendre támaszkodva.
Ugyan mi magunk is a süllyedés bizonyos hatásainak elszenvedői vagyunk, de logikailag belátható és elfogadható ennek a szükségszerűsége is, hogy a magasabb elvek hiánya generál egy következményt, és az a szétesés.
A belső folyamatok szerencsére fordítottam arányosak a külsővel, hisz minél jobban növekszik a valódi önazonossága az egyénnek, annál jobban csitul az a vágya, hogy a kinti szétesett világ tükörcserepeit összeragassza, így az igény a külső „rendre” valahogy megszűnik.
Amennyiben képesek vagyunk, valóban minden folyamatot az Isteni harmónia és rend részének tekinteni, a kinti világ nyugodtan süllyedhet a legaljára.
🙂
Bárcsak jókat mondott volna! 🙂
Miért Atyafi, nem lehet a „rosszról” jókat mondani? 🙂 🙂
Természetesen az nem feltétlenül jó, hogy a világ (a világgal együtt pl. a művészet) a süllyedés felé tart, de azért a zsebkendőt nem érdemes telesírni ez miatt.
Hiszen a külső nyomás segíti a belső transzmutációt azokban, akik képesek átlátni a folyamatokat.
Ha esetleg ez így van, az meg mégis a rossztól egy jó. 🙂
Az nem úgy van, hogy ami kivonódik a világból, lehet ezért is történik, hogy látva a hiányt, az bennünk többletként felépüljön?
🙂
Félreértettél, bár én adtam rá okot. 🙂
Természetesen jókat mondott, de én úgy éreztem, hogy olyan jók hangzottak el a szájából, hogy az már átlépett egy sokkal magasabb minőségbe.
Persze most megkérdezheted, hogy akkor meg miért írom, hogy “bárcsak jókat mondott volna”.
Erre azt hiszem nem tudnék mit válaszolni és lehetséges, hogy hosszú összetett mondatok összetákolása árán sem tudnám magam kivágni a kutyaszorítóból…
Így jobb és rövidebb: tulajdonképpen úgy írtam le valamit, hogy nem gondoltam át a valós tartalmát. Így még jobb: hülyeséget írtam.
Ennek fényében viszont bukik a bevezető, amiben azt írom, hogy: “Félreértettél, bár én adtam rá okot.”
Tehát: Félreértettem magam. Hülyeséget írtam. 🙂
🙂 🙂 Világ még megmaradt kaotikus bája az, hogy mindenki mindenkit rendszeresen félreért, de legelsősorban az egyén önmagát.
Hülyeséget meg én is írok rendszeresen, sőt van rosszabb is, amikor arra rá is csodálkozom, hogy jé én ezt gondoltam és még le is írtam?
Szóval aggodalomra semmi ok, ez nem egyedi és még nem a is vég (sajnos). 🙂 🙂 🙂
“A művészet szerepe minden társadalomban, mindig ugyanaz, vagyis az embert összekötni az Éggel. A mai társadalom nem tud az Égről, mert bedeszkázta és az érdeket írta az Ég helyére – a hasznot és eféléket – és ezért a művészet, egy zavaros tevékenységgé vált vagy pedig behódolt az érdeknek és a Múzsát megcsalja a Piac nevű kofával, és a művészet ennek a szerelemi jelenetnek az előadása, hogy hogyan prütyköl a Piac nevű kofával a Művész, ahelyett, hogy a Múzsával csókolózna.
Minden téma ugyenez: Tehát, amikor a Művész darabot ír például, akkor mindig ugyanerről ír. Tehát, amikor a szerelemről ír, akkor nem a szexusról ír, mert az egy állati dolog önmagában, hanem azt nézi meg, hogy hogyan jut föl a szerelem egy magasabb szférába, ahol az életet is esetleg oda kell adni, a szerelemért. Tehát az életnél értékesebb a szerelem, a Haza értékesebb az életnél, a barátság értékesebb az életnél, és így tovább. Tehát mind az eviláginál értékesebbet keresi, minden műalkotás. Az összes többi az zsáner, másszóval giccs. Gazdaságkorunk alaptörvénye, hogy a műalkotásoknak a 99%-a, körülbelül, giccs. Nagyon csicsás, nagyon drága, nagyon formás nők játszanak benne, és nagyon kedves és kívánatos férfiak – már aki ezt szereti -, de a dolog maga giccs. Az a zsáner, az… ami az újságban is van. Persze, az Ég megvan, csak be van deszkázva. A deszkát le kell szedni, és akkor a szerelem ismét szerelem lesz, a barátság ismét barátság lesz, a haza ismét Haza lesz.”
(Czakó Gábor, A művészetről…)
Ha már Czakó Gábor szóba került:
6:13-nál egy rendkívül szemléletes példát hoz fel az ég bedeszkázására. Fra Angelico és Boticelli egy-egy festményét. Mindketten reneszánsz festők és történelmi időt tekintve köztük mindössze néhány évtizednyi a különbség, szellemi érintettség szempontjából viszont korszaknyi a szakadék.
Innen (Boticellitől) már csak egy lépés Dürer “rácshálóval bearányosított” aktja. Figyeljük meg jól ezt a rézkarcot. A megfoghatatlan szépséget egy raszterbe akarja bezárni. Annélkül, hogy Dürer tudta volna, létrehozta a modern, sikeres, szingli, női vezető előképét:
Fejemet fölemelem, hátha látok kis darab szabad eget, hogy fohászomat felküldjem. S amint felnézek, fent a magasban hirtelen fény villan, olyan, mintha a szürke boltozat kilyukadt volna, s a lyukon át valaki észvesztő sebességgel zuhanna alá –
Hénoch mellé húzódom. Mi ez? kérdem.
Nem válaszol.
A zuhanó alak nyílegyenesen hull a mélybe, olyan, mint az üstökös, füstös és vörös csóvája van. Fekete lény, szárnya van. Most látom az arcát. Vigyorgó bestiális száj és dülledt, dühöngö szem.
Queek –
Hénoch rám néz és nevet.
Csodálkozva nézek. Miért nevetsz?
Queek, mondja, és hahotázik.
Nem értem –
Ez a zuhanás örök. Azt kérded? Ugye?
…
Mintha nyakamtól a hasam aljáig felvágtak volna. Műtét. A seb sajog. De belülről mindent kiszedtek, májat, lépet, vesét és beleket és gyomrot és szívet és tüdőt, és kimosták, és tisztán tették vissza. Most ez a tisztaság ég. Ég és jó. Mámor. A kijózanodás bűne. Az ördög kijózanodott, azért zuhan. Nincs mámora. Az ájultság az ájultságba zuhan. Nem iszik. Nem iszik bort. Komolytalan. Queek. Link alak.
Karnevál… 🙂