Splendor ordinis

“Splendor ordinis” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Dúl Antal igen jókat mond … 🙂
    Jelenleg a még megmaradó „művészetet” sajnos a liberalizmus elveit vallók, foggal-körömmel birtokolni akarják és birtokolják is, és züllesztik egészen a gyomorforgatásig pl. Hermann Nitsch
    (a keresztet kibelezett disznóval gyalázó, vérrel festett alkotások stb. )… ezek szimbolikájában is tükröződik konkrétan a valódi művészet megölése.
    Az, hogy még az ilyesféle művészetet közvetítők egyáltalán működőképesek, köszönhető az őket eltartó és éljenző sznobista rétegeknek, valamint az emberek adójából származó finanszírozásnak, amit meg a tudatos politikai-társadalmi züllesztési szándék tesz lehetővé.

    Tetszett a bejegyzésed … 🙂
    Mivel mi magunk is benne ülünk a káoszban, az emberekből áradó sötétségben, abból csakis egyetlen kiút van, ha annak rezignált nézőivé, szemlélővé válunk, valamiféle belső rendre támaszkodva.
    Ugyan mi magunk is a süllyedés bizonyos hatásainak elszenvedői vagyunk, de logikailag belátható és elfogadható ennek a szükségszerűsége is, hogy a magasabb elvek hiánya generál egy következményt, és az a szétesés.
    A belső folyamatok szerencsére fordítottam arányosak a külsővel, hisz minél jobban növekszik a valódi önazonossága az egyénnek, annál jobban csitul az a vágya, hogy a kinti szétesett világ tükörcserepeit összeragassza, így az igény a külső „rendre” valahogy megszűnik.
    Amennyiben képesek vagyunk, valóban minden folyamatot az Isteni harmónia és rend részének tekinteni, a kinti világ nyugodtan süllyedhet a legaljára.
    🙂

    1. Miért Atyafi, nem lehet a „rosszról” jókat mondani? 🙂 🙂
      Természetesen az nem feltétlenül jó, hogy a világ (a világgal együtt pl. a művészet) a süllyedés felé tart, de azért a zsebkendőt nem érdemes telesírni ez miatt.
      Hiszen a külső nyomás segíti a belső transzmutációt azokban, akik képesek átlátni a folyamatokat.
      Ha esetleg ez így van, az meg mégis a rossztól egy jó. 🙂

      Az nem úgy van, hogy ami kivonódik a világból, lehet ezért is történik, hogy látva a hiányt, az bennünk többletként felépüljön?
      🙂

      1. Félreértettél, bár én adtam rá okot. 🙂
        Természetesen jókat mondott, de én úgy éreztem, hogy olyan jók hangzottak el a szájából, hogy az már átlépett egy sokkal magasabb minőségbe.
        Persze most megkérdezheted, hogy akkor meg miért írom, hogy “bárcsak jókat mondott volna”.
        Erre azt hiszem nem tudnék mit válaszolni és lehetséges, hogy hosszú összetett mondatok összetákolása árán sem tudnám magam kivágni a kutyaszorítóból…
        Így jobb és rövidebb: tulajdonképpen úgy írtam le valamit, hogy nem gondoltam át a valós tartalmát. Így még jobb: hülyeséget írtam.
        Ennek fényében viszont bukik a bevezető, amiben azt írom, hogy: “Félreértettél, bár én adtam rá okot.”
        Tehát: Félreértettem magam. Hülyeséget írtam. 🙂

        1. 🙂 🙂 Világ még megmaradt kaotikus bája az, hogy mindenki mindenkit rendszeresen félreért, de legelsősorban az egyén önmagát.
          Hülyeséget meg én is írok rendszeresen, sőt van rosszabb is, amikor arra rá is csodálkozom, hogy jé én ezt gondoltam és még le is írtam?
          Szóval aggodalomra semmi ok, ez nem egyedi és még nem a is vég (sajnos). 🙂 🙂 🙂

  2. “A művészet szerepe minden társadalomban, mindig ugyanaz, vagyis az embert összekötni az Éggel. A mai társadalom nem tud az Égről, mert bedeszkázta és az érdeket írta az Ég helyére – a hasznot és eféléket – és ezért a művészet, egy zavaros tevékenységgé vált vagy pedig behódolt az érdeknek és a Múzsát megcsalja a Piac nevű kofával, és a művészet ennek a szerelemi jelenetnek az előadása, hogy hogyan prütyköl a Piac nevű kofával a Művész, ahelyett, hogy a Múzsával csókolózna.
    Minden téma ugyenez: Tehát, amikor a Művész darabot ír például, akkor mindig ugyanerről ír. Tehát, amikor a szerelemről ír, akkor nem a szexusról ír, mert az egy állati dolog önmagában, hanem azt nézi meg, hogy hogyan jut föl a szerelem egy magasabb szférába, ahol az életet is esetleg oda kell adni, a szerelemért. Tehát az életnél értékesebb a szerelem, a Haza értékesebb az életnél, a barátság értékesebb az életnél, és így tovább. Tehát mind az eviláginál értékesebbet keresi, minden műalkotás. Az összes többi az zsáner, másszóval giccs. Gazdaságkorunk alaptörvénye, hogy a műalkotásoknak a 99%-a, körülbelül, giccs. Nagyon csicsás, nagyon drága, nagyon formás nők játszanak benne, és nagyon kedves és kívánatos férfiak – már aki ezt szereti -, de a dolog maga giccs. Az a zsáner, az… ami az újságban is van. Persze, az Ég megvan, csak be van deszkázva. A deszkát le kell szedni, és akkor a szerelem ismét szerelem lesz, a barátság ismét barátság lesz, a haza ismét Haza lesz.”
    (Czakó Gábor, A művészetről…)

  3. Ha már Czakó Gábor szóba került:

    6:13-nál egy rendkívül szemléletes példát hoz fel az ég bedeszkázására. Fra Angelico és Boticelli egy-egy festményét. Mindketten reneszánsz festők és történelmi időt tekintve köztük mindössze néhány évtizednyi a különbség, szellemi érintettség szempontjából viszont korszaknyi a szakadék.

    Innen (Boticellitől) már csak egy lépés Dürer “rácshálóval bearányosított” aktja. Figyeljük meg jól ezt a rézkarcot. A megfoghatatlan szépséget egy raszterbe akarja bezárni. Annélkül, hogy Dürer tudta volna, létrehozta a modern, sikeres, szingli, női vezető előképét:

  4. Fejemet fölemelem, hátha látok kis darab szabad eget, hogy fohászomat felküldjem. S amint felnézek, fent a magasban hirtelen fény villan, olyan, mintha a szürke boltozat kilyukadt volna, s a lyukon át valaki észvesztő sebességgel zuhanna alá –
    Hénoch mellé húzódom. Mi ez? kérdem.
    Nem válaszol.
    A zuhanó alak nyílegyenesen hull a mélybe, olyan, mint az üstökös, füstös és vörös csóvája van. Fekete lény, szárnya van. Most látom az arcát. Vigyorgó bestiális száj és dülledt, dühöngö szem.
    Queek –
    Hénoch rám néz és nevet.
    Csodálkozva nézek. Miért nevetsz?
    Queek, mondja, és hahotázik.
    Nem értem –
    Ez a zuhanás örök. Azt kérded? Ugye?

    Mintha nyakamtól a hasam aljáig felvágtak volna. Műtét. A seb sajog. De belülről mindent kiszedtek, májat, lépet, vesét és beleket és gyomrot és szívet és tüdőt, és kimosták, és tisztán tették vissza. Most ez a tisztaság ég. Ég és jó. Mámor. A kijózanodás bűne. Az ördög kijózanodott, azért zuhan. Nincs mámora. Az ájultság az ájultságba zuhan. Nem iszik. Nem iszik bort. Komolytalan. Queek. Link alak.

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s