2014.12.18.
Az “esztendő végéhez” közeledvén megjelölnék pár rendkívüli fontossággal bíró értekezést, aminek az első “cserepét” egy pazar és ragyogó Buji írás fogja adni.
“A spirituális és metafizikai tanítások csak ebben a megfelelő egzisztenciális relációban elevenednek meg, enélkül méregként hatnak. Az “ezotéria” és az okkultizmus fogyasztói körében nagyon is jól láthatók e mérgezettség jelei…”
“A spiritualitás tehát nemcsak a transzcendencia igenlése (mint a szakralitás esetében), hanem igenlése a transzcendálásnak is. Igenlése annak a folyamatnak, amely az immanencia és a transzcendencia közötti távolság fokozatos csökkentését eredményezi. Mert ahogy a szakralitás alapszava a “híd”, úgy a spiritualitásé az “út”. Ez az út azonban befelé, az individuális alanyi középpont felé és azon is túl vezet (mint láttuk, kifelé egyáltalán nem is vezet út Istenhez), mert a spiritualitás nem a “lent” és a “fent”, hanem a “kint” és a “bent” kategóriáiban gondolkozik: ami a szakralitás számára lent van, az a spiritualitás számára kint, és ami a szakralitás számára fent van, az a spiritualitás számára bent.”
“A modernség ugyanis a par excellence földhözkötött “metanarratíva”: horizontálisan bontakozik ki, s teljes mértékben idegen tőle a régi ember vertikális világképe. A modernség hatalmas távlatokat nyit – főként tudománya és technikája révén –, ámde vaknak kell lennie annak, aki nem látja, hogy ezek a távlatok kizárólagosan horizontálisak: egy Mars-utazás esszenciálisan nem jelent többet, mint ökrösszekérrel átmenni Bágyogszovátból Rábapordányba, ellenkezőleg, inkább kevesebbet, mert hiszen a Mars nincs “feljebb”, vagyis nem rendelkezik magasabb “ontológiai ranggal”, mint Rábapordány, s nincs épeszű ember, aki szívesebben költözne a Marsra, mint Rábapordányba. Míg a mai ember világképét egy olyan háromszög fejezné ki, amelynek alapja végtelen hosszúságú, magassága azonban csaknem elhanyagolható, addig a régi ember világképe egy olyannal volna ábrázolható, amelynek alapja ugyan nem nagy, viszont magassága végtelen. A mai ember világa fölfelé zárt, oldalfalai azonban nincsenek; a régi ember világát oldalfalak határolták, fölfelé azonban nyitott volt, akárcsak a régi, fallal körülvett városok.”
“A mai embert az igazság már csak hazugság formájában érheti el, s csak így képes azt elfogadni, csak ebben a formában képes megemészteni és asszimilálni.”
Végezetül egy fontos figyelmeztetés! A spiritizmus nem összetévesztendő a spirituálissal -annak ellenére, hogy már utóbbi is egy hosszadalmas degradálódáson és banalizáláson ment keresztül-, mint ahogy az immanentizmus sem keverendő össze az immanenssel és az immanenciával.
Valószínűsíthető, hogy az elkövetkezendő napok, hetek értekezéseinek elsajátítása és befogadása mérhetetlenül nehezebb lesz, mint mondjuk a Jingle Bells együgyű dúdolása, de ezt a magányos “hegymászást” próbálja meg Mindenki páratlan ajándékként megélni magában, magával, mert hazai “tradicionalistáink” nem mindennapi kincseket szórtak a nép “egyszerű gyermekei”elé. Tehát következzék:
Buji Ferenc: A transzcendencia szekuláris és okkult degenerálódása
x
atyafipeca.hu 