2014.12.19.
Ugyanazt taglalja, mint a Vukics “materia magicája”, vagy mint Guénon “minőség és mennyisége”*, csak egy kicsit más megfogalmazásban. Ez az “elvont” téma számomra rettenetesen nehéz, ezért mindenképpen ajánlott több aspektusból is kísérletet tenni a szinte “megragadhatatlan” megragadására.
“A substantia etimológiailag a ‘valami alatt állni’ jelentésű sub stare-val, illetve a ‘substratum’-mal hozható összefüggésbe.3 A legkiterjesztettebben értelmezett szubsztancia tulajdonképpen a semmi, az önmagában nemlétező, a nem-lényeg, az értelmetlen és érthetetlen, s ami mindenné lehet – a hermetikus tradíció prima materiájának ultima materiává való transformatio-ja értelmében (s amely materia primát az alkímia, többek között, nevezi még potentia passiva purának, azaz – az esszenciális „ténylegességgel” szemben álló – ’tiszta passzív lehetőség’-nek, materia crudának, materia lapidisnek, materia proximának, valamint massa confusának, vagy például bizonyos értelemben a ‘feloldó vizek’, a menstruumok körébe tartozó leo viridis-nek, azaz ‘zöld oroszlán’-nak).
Ez az ‘anyag’ in statu nascendi, sajátos tulajdonságok nélkül, de az „anyagot” és „születését” is csak potenciálisan tartalmazva önmagában; valamint a lét sötét gyökere, a szanszkrit nirguna mùla prakrti, a ‘minőségtelen gyökértermészet’ értelmében (prakrti szó szerint: ‘elő-teremtettség’); a káosz (chaos), ami eredetileg ‘érintetlenség’-et jelent és aminek ‘zűrzavar’ jelentése csak egy másodlagos, levezetett értelemben áll fenn; ami természeti és női (a kínai Yin); – mindaz, ami a szimbolikában horizontális és földi (latin Terra, kínai Ti); az, ami az összefüggések egy másik rendjében mennyiségi (kvalitatív) és alaki (a szanszkrit rùpa értelmében).”
* esszencia, szubsztancia
Baranyi Tibor Imre: A metafizikai kettős: Eszencia – Szubsztancia
x
atyafipeca.hu 
Töredelmesen megvallom, hogy közel 1 év és legalább száz elolvasás kellett ahhoz, hogy hiányérzet nélkül helyére kerüljenek az írásban taglalt fogalmak.
Igazából véve Vukicsnak sikerült a legjobban közérthető formába gyúrni.
Lehet, hogy ez sokaknak nem fog tetszeni, de Guénon “stílusa” elmondhatatlanul bonyolult és száraz. Szinte értelmezhetetlen. A könyv első egyharmada végtelenül nehéz. Nekem.