Még mindig a “metafizikai kettős”

“Még mindig a “metafizikai kettős”” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Mondják, a Karácsony a felülemelkedés ünnepe, azonban csak a lefelé húzó erők ellenében lehet felemelkedni a felülemelkedéshez, talán ezért is fontos az adventi belső-külső tisztázás…hiszen csak az Igazság teremthet megalapozott Békét…

    Benyomásunk szerint a dualitás a születéssel és halállal (Idővel és Térrel) összefüggő antropomorf illúzió, tehát semmilyen formában nem vonatkoztatható a metafizika területére, mivel ezen utóbbi területe teljesen kívül van a jelenségvilágon: “(…) a tiszta metafizika lényegénél fogva valójában minden formán és minden esetlegességen kívül és túl van (…)” (René Guénon)

    A jelenségvilágon belüli vonatkoztatási rendszerben viszont nem létezik nem dualitás…

    ezért a “nincs is kis-én”…vagy egy nagyon jó vagy egy nagyon rossz megjegyzés is lehet…

    A két vonatkoztatási rendszer összekeverése szellemi (spirituális) értelmében alighanem súlyos hibának minősül. Például az a gyanúnk, hogy a Blavatsky-féle szuper-tudat felfogás éppen ezt teszi, ami által a legnagyobb fokú önzetlenség helyett, a legnagyobb fokú önzést helyezi a középpontba (a kis-ént felcseréli egy még nagyobb kis-énnel, amit nagy -énnek nevez el /hisz/ vö.: “Új Kor” “New Age”)
    (Vö.: Guénon: ” (…) s ez pontosan az “ego” “Önmagam” előtti háttérbe szorításának fordítottja, más szavakkal a principiális Egységben való fúziót helyettesítő és parodizáló “káoszban” való konfúzió (,,,)” In.: A Nagy Paródia és a fordított spiritualitás.)
    így a hérakleitoszi “tűz” könnyen és észrevétlenül felcserélődhet a prométeuszi “tűzzel”, az örökkévaló Nap, a mulandó Nap-al, a felfelé irányító fény, a luciferi fénnyel…

    “A teljes egyéniségnek ezt a megvalósítását minden hagyomány az “alapállás” helyreállításának nevezi; ezt a valódi ember állapotának tekintik, aki a közönséges állapot néhány jellegzetes korlátjától, nevezetesen azoktól, amelyek az időbeli állapotot okozzák, már megszabadult.
    Ezt az “alapállást” elérő lény még csak emberi egyén, aki még nincs birtokában semmilyen egyénfeletti állapotnak; de ennek révén az időtől mégis megszabadult, számára a dolgok látszólagos egymásutánisága egyidejűséggé alakul át; tudatosan rendelkezik a közönséges ember előtt ismeretlen olyan tulajdonsággal, amit az “örökkévalóság megérzésé”-nek nevezhetünk.
    Ez rendkívül fontos, mert aki képtelen megszabadulni az időbeli egymásutániság nézőpontjától és minden dolgot egyidejűségben szemlélni, az a metafizikai rend felfogására sem képes. Aki igazi metafizikai megismeréshez akar jutni, annak legelőször az idő fölé kell helyezkednie, legszívesebben azt mondanók, hogy a “nem-idő”-be, ha egy ilyen kifejezés nem tűnne túlságosan furcsának és szokatlannak.
    Egyébként kétségtelen, hogy az időnkívülinek ez a tudata nagyon tökéletlenül ugyan, de mégis már valóságosan elérhető, jóval azelőtt, hogy teljesen elérnők az imént említett “alapállást”.”
    (René Guénon: A keleti metafizika.)

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s