Hamvas Béla: Interview

2014.12.23.

Valakitől azt olvastam a minap, hogy milyen szépen és őszintén ír Hamvas saját magáról. Én, Te, Ő, Mi, Ti, Ők. Hát nem vicces!? “Elképzelhetetlen, hogy az ember milyen erőfeszítésekre képes csakis azért, nehogy gondolkoznia kelljen.” Valóban. És nehogy még csak a legkisebb lehetősége is felmerüljön annak, hogy éppen ő az interjú alanya. Szeretem az Interjút. Ha csak rövidebb időszakokra is, de finoman lehalkítja az emberben a pszeudo-ént. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Azoknak is, akik már lejtőn vannak és azoknak is, akik éppen most vesznek lendületet. Mert lassítani sosem késő. Egy öninterjú meg sosem árt…

“Nehogy a dolog félreértésre adjon alkalmat, az egyes szám első személy használatától feszélyezve érzem magam. Csodálom azt, aki azt, hogy én, az önérzet kellő hangsúlyával ki tudja ejteni, bár e csodálat nincs fenntartás nélkül. A gyanakvást valamely önámításra nem tudom elfojtani. A beszédben még hagyján, de a nyilvánosság előtt, sőt, ha valaki leírja, hogy én, mindig kétes, hogy az ír, aki ír. A magam részéről az egyes szám első személyt nem tudom teljesen irónia nélkül kimondani, még kevésbé leírni. Mintha azt mondanám magamról, hogy úr. Mikor a hászid történetről tudomást szereztem, különösen kielégített. Valaki kopog és a rabbi azt kérdezi: ki az? Én vagyok, szól a válasz. Mire a rabbi méltatlankodva felnéz és így szól: Ki az, aki Istenen kívül magát énnek meri mondani? Lehet, hogy az én abból az időből való, amikor még istenek voltunk. Ma, azt hiszem, a szó csak átvitt értelemben használható.” Hamvas Béla

Minden Kedves Olvasómnak áldott és békés Karácsonyt kívánok!