2015.01.01.
Manapság a díjazások, kitüntetések korát éljük. Kapott már díjat több művész, tudós, politikus, sőt még az Európai Unió is. Nobel béke-díjat 2012-ben. Különbözőségük ellenére egy közös vonás feltétlenül van a díjazottakban. Így vagy úgy, de mindannyian a Korszellem szolgálatában állnak, tevékenységük által a világban megnyilvánuló (poszt)modern tendenciákat erősítik.
Divat mostanság “másnak” lenni. De milyen nehéz úgy lenni másnak, hogy abban a végső “azonosnak lenni” lehetősége is benne foglaltasson. A blogod egyike azon kevés “online szegletkőnek”, amely ez irányba tesz érdemi erőfeszítéseket. Kíméletlenül szembenéz a hamisságokkal. Rámutat, megkülönböztet, leválaszt. Ebben az értelemben talán a “legsívaibb” blog az internet magyar nyelvű területén.
Sokak szemében talán olykor túl radikálisnak, túlzottan “felforgatónak” tűnnek fel bizonyos bejegyzéseid. Bármilyen botrányos is, de ez az attitűd mindig a szembesülést, a helyes leválasztást szolgálja. Mivel elég jól ismerlek, tudom, hogy magaddal is képes vagy ezt megtenni, ezért olyan hitelesek a konformizmussal, az “inkább élettel”, a modernista “kellemmel” kapcsolatos kritikáid.
Ez a díj az én “agyszüleményem”, amely őszinte elismerése eddigi tevékenységednek. Világi szempontból teljesen értelmetlen és értéktelen. Erre a díjra hivatkozva nem fognak megnyílni a világ kapui előtted, befolyásos körök sem fognak emiatt Téged közülük valónak érezni. Nem áll mögötte intézményrendszer, sajnos tőke sem, mindössze köszönet, baráti tisztelet, és remélem sok olvasód hasonló véleménye.
atyafipeca.hu 
Kedves Viator!
Ha már megtiszteltél azzal, hogy mondandódat nem bújtattad a “cunci” és a szentimentalizmus sikamlós köntösébe, akkor engedd meg, hogy én is hasonlóképpen reflektáljak.
A díj számomra nagy megtiszteltetés, annak ellenére, hogy biztos vagyok benne, hogy léteznek ennél százszor “magasabban járó” blogok is a hazai palettán.
Köszönöm a remek és pazar grafikusi munkát, amivel végső formát adtál a díjnak. Jó példa ez arra, aki nem grafikus, hanem a grafika felett áll.
“Ez a díj az én “agyszüleményem”, amely őszinte elismerése eddigi tevékenységednek. Világi szempontból teljesen értelmetlen és értéktelen.”
Világi szempontból pontosan az értéktelenre és az értelmetlenre utazom, hiszen tudom, hogy a világ a feje tetejére lett állítva. Éppen ezért számomra a rossz jóvá, az értelmetlen értelmessé, az értéktelen értékessé vált. Külön köszönet, hogy amikor a ritkaság számba menő Evola könyvre körözést adtam ki itt a blogon, akkor önzetlen módon elküldted nekem a saját példányodat ajándék gyanánt. Ez mindenképpen mérföldkő volt a blog életében. Ez egyébként akkoriban történt, amikor ezzel az idézettel találkoztam:
“Ha a tanítvány kész: a mester megjelenik.”
És ha már könyv, akkor ezúton szeretném megköszönni az Olvasóimnak is az ajándék olvasmányokat, melyekkel elhalmoztak, de azt mindenképpen ki kell hangsúlyoznom, hogy próbáljuk meg a blog által kimért irányt megtartani és ne engedjünk azon kényelmes és “rejtett cunci” vonzásoknak, melyek az eredeti csapásról letéríteni(centrifugális erők) igyekeznének bennünket. Ebben a vonatkozásban engedményt, közös platformot, közös nevezőt, alkut nem ismerek. A levegő itt valóban fagyos és hiányzik a repertoárból a bőrfotel és a manapság oly divatos konformista önmegvalósítgatás felemlegetése. Itt ár van, itt vadvíz van, itt sodrás van, itt küzdelem van. A feladat mérhetetlenül nehéz és szinte a lehetetlennel egyenértékű. És a háború nem csak kívül zajlik.
“Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen.” Hamvas Béla
Mindezek ellenére megpróbálom az új esztendőben is a számomra kimért csapást megtartani. És ha már felemlegetted a világ kapuinak megnyílását, akkor hadd nyugtassalak meg azzal, hogy én csak egy Kapura “utazom”.
Tisztelettel és köszönettel: én
(No, de ki az, aki itt Istenen kívül énnek meri magát mondani?)
Gratulálok!
Köszönöm.