Veritas Excelsior Díj

“Veritas Excelsior Díj” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Kedves Viator!
    Ha már megtiszteltél azzal, hogy mondandódat nem bújtattad a “cunci” és a szentimentalizmus sikamlós köntösébe, akkor engedd meg, hogy én is hasonlóképpen reflektáljak.
    A díj számomra nagy megtiszteltetés, annak ellenére, hogy biztos vagyok benne, hogy léteznek ennél százszor “magasabban járó” blogok is a hazai palettán.
    Köszönöm a remek és pazar grafikusi munkát, amivel végső formát adtál a díjnak. Jó példa ez arra, aki nem grafikus, hanem a grafika felett áll.
    “Ez a díj az én “agyszüleményem”, amely őszinte elismerése eddigi tevékenységednek. Világi szempontból teljesen értelmetlen és értéktelen.”
    Világi szempontból pontosan az értéktelenre és az értelmetlenre utazom, hiszen tudom, hogy a világ a feje tetejére lett állítva. Éppen ezért számomra a rossz jóvá, az értelmetlen értelmessé, az értéktelen értékessé vált. Külön köszönet, hogy amikor a ritkaság számba menő Evola könyvre körözést adtam ki itt a blogon, akkor önzetlen módon elküldted nekem a saját példányodat ajándék gyanánt. Ez mindenképpen mérföldkő volt a blog életében. Ez egyébként akkoriban történt, amikor ezzel az idézettel találkoztam:
    “Ha a tanítvány kész: a mester megjelenik.”
    És ha már könyv, akkor ezúton szeretném megköszönni az Olvasóimnak is az ajándék olvasmányokat, melyekkel elhalmoztak, de azt mindenképpen ki kell hangsúlyoznom, hogy próbáljuk meg a blog által kimért irányt megtartani és ne engedjünk azon kényelmes és “rejtett cunci” vonzásoknak, melyek az eredeti csapásról letéríteni(centrifugális erők) igyekeznének bennünket. Ebben a vonatkozásban engedményt, közös platformot, közös nevezőt, alkut nem ismerek. A levegő itt valóban fagyos és hiányzik a repertoárból a bőrfotel és a manapság oly divatos konformista önmegvalósítgatás felemlegetése. Itt ár van, itt vadvíz van, itt sodrás van, itt küzdelem van. A feladat mérhetetlenül nehéz és szinte a lehetetlennel egyenértékű. És a háború nem csak kívül zajlik.
    “Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen.” Hamvas Béla
    Mindezek ellenére megpróbálom az új esztendőben is a számomra kimért csapást megtartani. És ha már felemlegetted a világ kapuinak megnyílását, akkor hadd nyugtassalak meg azzal, hogy én csak egy Kapura “utazom”.
    Tisztelettel és köszönettel: én
    (No, de ki az, aki itt Istenen kívül énnek meri magát mondani?)

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s