A moralisztikus-szentimentális mítosz

“A moralisztikus-szentimentális mítosz” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Aki a kutyákat szereti rossz ember nem lehet! 🙂
    Puzsérnak nagyon jók a szemei. Kár hogy mindig a végkövetkeztetése elhibázott.
    Hogy csak “ártalmatlan” lájkszerzés lenne a dolog mögött? Nem hinném.
    Konfuciusz szerint „a világot nem a jog és a törvények irányítják, hanem a szimbólumok.”
    Ezt egy barátom mondta a minap. Elgondolkodtató. Segít abban, hogy az ember aspektusán emeljen általa.

  2. Fogadjátok ezt a csokrot sok szeretettel, de inkább száraz intellektualizmussal, józan ésszel. 🙂 Bocsánat a vulgáris példákért, de nem tudom másképp prezentálni azt, amit illik elkerülni már 16 éves korban is. 🙂 Igaz, nekem nem sikerült, de jobb később, mint soha…

  3. Szép kis csokor 🙂 🙂 🙂

    Az érzések általi meghatározottságban létezni, a nagy többség számára kimerül abban, hogy az alany mindig érezze a lehető legjobban magát, minden konfrontáció nélküli, egyfajta vágyott édes, ártatlan, kellemes, mennyországi állapotban a földön, a negatív teljes kiiktatásával. A szentimentalizmus valóban a legalja a világ és a jelenségek érzelmi alapon való megélésének. Az áhított pozitív érzelmi állapotok képei a mai korban, már nagyrészt kollektív szuggesztiók által meghatározottak, az emberek többségének erről azonban fogalma sincs. Igen nagy tévedés és megvezetés az, hogy az életen „javítani” a kellemetlen kiiktatásával lehet.
    Az érzelmi dualitást, talán azért nem lehet a mélységében szétválasztani, mert egy tőről fakadnak, és a kellemesebbet mindig a másik ellenében szeretnék az emberek választani. A különböző előjelű érzelmi reakciókat egy-egy jelenség, hatás váltja ki az észlelőben, pozitív vagy negatív érzelmeket indukálva. A különbség az lehet, hogy a többség számára az egyik előjelet a kellemessége, „nyeresége” kapcsán, vágyott hosszan fenntartani, a másikat a kellemetlensége „vesztesége” okán megszüntetni, kizárni. Lehetséges, hogy a pozitív érzelmek egy passzív elfogadó megtartásra törekvő alávetettség, míg a negatív érzelmek egy aktívabb, megszüntetésre törekvő alávetettség? Mégis az álbeteljesedés nagyságrendekkel rosszabb, hiszen az passzív, míg a negatív állapotok, a veszteség kapcsán kimozdítóak.
    Az emóciók mindig instabilak, mindig változnak, megjelennek, majd eltűnnek. Kontrollálatlan, két irányba ható érzelmi meghatározottság alapján élni, alacsony emberi minőség. Az érzelmek nem arra valók, hogy azoknak átadjuk magunkat, pláne abból mindig csak a kellemeseket akarni, hanem lehetőleg mindkét érzelmi pólust a gondolati, szellemi uralom alá helyezni, a lenti kettéváláson túlra emelni.

    1. És tegyük hozzá, hogy a ma oly hangzatos önmegvalósítási utak 99%-a a kényelemre és a “haszonszerzésre” hajaz. Légy sikeres a profán életben, de egyben találd is meg önmagad, sőt, horribile dictu lépj át könnyedén a halálba is. Nos, akinek van szeme hozzá, az láthatja, hogy több legyet egy csapásra nem üthet le. Itt és ott nem lehet egyidejűleg “sikeres” az ember. A legnagyobb átvágást abban látom, hogy a cuncival leöntött álspirituális utak szinte mindenre pontos válaszokat adnak és nem várják el az embertől a szellemi alpinizmus képességét. “József, üljön le, csukja be a szemét és képzelje el, hogy már révben is van. A szeretet és a tudatalattijának a csodálatos hatalmával ön bármire képes lehet.” Valóban bármire. Lefelé….
      A New Age Cunci a kényelmes önmegvalósításdi bőrfotelja. A tradicionális útba én azért szerettem bele, mert elvárták tőlem a munkát és nem adtak olcsó fotelt a seggem alá. Most is vannak olyan olvasmányaim, melyekbe beletörik a bicskám, de ha kell, akkor latinul tanulok, vagy órákat bújom az értelemező szótárakat a megértés érdekében. Ezen a vonalon engem még egyetlen egy író, vagy gondolkodó sem akart leönteni a szeretet nyálkás kocsonyájával és mindig megtiszteltek azzal, hogy nem szerény képességeimhez igazították a mondandójukat. Vagyis nem degradálták le a kedvemért a magasat, hanem elvárták tőlem, hogy felemelkedjem. Az ember csakis így juthat magasabbra. A jó olvasmány mindig az, amit az ember nem ért és ami túlmutat az olvasó képességein. Aminek a minőségét nem a tömeghez igazították. A kerülendő olvasmány mindig az, ami sikeres, amit sokan lájkolnak és amiről még a New York Times is elismerően ír. Amit a tömeg kedvel az értékes egyáltalán nem lehet. A tömeg kizárja a minőséget és fordítva: a minőség kizárja a tömeget. Méghozzá a legvégletesebben! A minap bementem egy nagy könyvesboltba és el voltam képedve a Newe Age irodalom szinte végeláthatatlan kavalkádjától. Átlapoztam pár könyvet és mindegyikben ezekkel a fogalmakkal találkoztam: szeretet, önmegvalósítás, add át magad a …, kellemes, csodálatos, relaxáció, tudatalatti csodálatos hatalma, végtelen, sikeres, spirituális, tudatalatti erőforrás, lehetőségeink kiaknázása, csökkent tudatossági szint, cél, karrier és sorolhatnám…
      Hogy is mondja Evola és Guénon? Mi is a végső állomás? A közölhetetlen és átadhatatlan és a leírhatatlan és a kifejthetetlen, miközben rendkívül nagy az eltévelyedés veszélye. Mit is ír Evola a Meglovagolni a Tigrist utószavában? “Ne gondolja senki azt, hogy minden jöttment igényt tarthat a differenciált embertípusra.” Mennyivel becsületesebb magatartás.
      Egyik oldalon a könnyű és rózsaszín konc illúziója, másikon a rideg és intuitív intellektualizmus, ami nem ígér semmit, sőt evilági síkon belépő a nyomorúság előszobájába. Az élethez bizony meg kell halni. Én utóbbira szavazok, mint ahogy soha nem harcolnék a győztesek oldalán. Mert győzni annyi, mint veszíteni. Csak azt érdemes megpróbálni, ami lehetetlen. 🙂
      “Mondj példát a vereségre! – A győzelem!”
      “Az eltévelyedés veszélye pontosan addig áll fenn -éspedig folyamatosan-, ameddig az ember az individuális lehetőségek rendjén belül tartózkodik, a veszély kétségtelenül ott a legnagyobb, ahol pszichikus természetű lehetőségekről van szó és természetesen még ennél is nagyobb, ha ezek a lehetőségek egy határozottan alsóbbrendű területből származnak. E veszély minden bizonnyal lényegesen kisebb, ha csupán a korporális és fiziológiai világra korlátozódó lehetőségekről van szó, mint bizonyos, jellegzetesen nyugati tévedések esetében, amelyeknek egyike például a yogát -vagy legalábbis azt a keveset, amit előkészítő eljárásairól tud- a testkultúra egy nemének tekinti: az ilyen esetek úgyszólván egyetlen veszélye az, hogy az ember a meggondolatlanul és ellenőrzés nélkül végzett gyakorlatok révén pontosan ellenkezőjét éri el annak, amit el szeretne érni, vagyis miközben egészségessé akarja tenni magát, csak aláássa életerejét…”

  4. Nagyon jó meglátások! 🙂
    ” Amit a tömeg kedvel az értékes egyáltalán nem lehet. A tömeg kizárja a minőséget és fordítva: a minőség kizárja a tömeget. Méghozzá a legvégletesebben!”
    Továbbgondolva, magára a sikerre való törekvés, az egyik legnagyobb spirituális akadály, hiszen a siker, a győzelem az csakis valamiféle verseny által nyerhet értelmet.
    Mondhatni az egyik legkedvezőbb, ami az emberrel történhet, ha egy életre megfeledkezik a sikeresség iránti halvány igényéről is. Amennyiben nincs igény a sikerre, nyilván akkor automatikusan felszámolódik az a tömeg is, ahonnan a „közönség” által, valamiféle viszonyítást, tapsot elismerést, visszacsatolást kaphat az ember önmaga számára, hiszen a siker mindig másokhoz viszonyítva nyerhet csak értelmet.
    (Feltételezhetően a metafizikai útra érvényes lehet a siker, a győzelem iránti igény felszámolásának a fontossága, magában a szolipszizmusban a sikeresség fogalma meg abszolúte értelmezhetetlen is… amennyiben ezek nem helytálló feltételezések, nagyon remélem, a nálam jártasabbak helyrerakják majd ezeket 🙂 )

    “Egyik oldalon a könnyű és rózsaszín konc illúziója, másikon a rideg és intuitív intellektualizmus, ami nem ígér semmit, sőt evilági síkon belépő a nyomorúság előszobájába. Az élethez bizony meg kell halni. Én utóbbira szavazok, mint ahogy soha nem harcolnék a győztesek oldalán. Mert győzni annyi, mint veszíteni. Csak azt érdemes megpróbálni, ami lehetetlen. 🙂
    “Mondj példát a vereségre! – A győzelem!” ”
    Tökéletes összefoglalás!

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s