Szabó Dezső: Levél a tisztviselő kérdésről

“Szabó Dezső: Levél a tisztviselő kérdésről” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Épp a minap gondolkoztam tovább egy aktuális személyes vita után, hogy az ember mennyire rabja lett annak a jelenségnek, hogy “vélemény”. Ez legalább akkora fétise, sőt istene lett a modern embernek, mint a “véletlen” vagy a “vita”, mely utóbbi ugyebár a “vélemények ütköztetése”. Nyilván nem annak vagyok ellene, amikor egy témában jártas felek az adott téma tisztázása érdekében eszmét cserélnek, ahol az álláspontok kapcsán lehetnek eltérések, de ilyen esetben már adott egy közös alap, melyet megingathatatlannak véve igyekeznek valamit megvilágítani. És ez az egyedüli “vita”, amelynek létjogosultsága van, amiből valóban tanulni lehet, sőt amely mindenkinek a benső épülésére szolgál. A ma elhangzó viták többsége a puszta szószaporításon és azon túl, hogy az emberek jelentős része a másik torkán akarja lenyomni a maga “véleményét” – ami sokszor a vehemensen vitázó életére sincs elementáris, transzformatív hatással -, semmi egyéb konzekvenciával nem bír.
    Ha manapság valaki markáns állásponttal, mi több világnézettel rendelkezik, azt azonnal kikiáltják “megmondóembernek”, ami egy újabb divatos kifejezése napjainknak (talán nem kell mondanom, hogy nem a cikkben általad is említett médianímandokat védem, amelyek kivétel nélkül fizetett “szakértők” nulla szellemi frissességgel és horizonttal).
    Gyakran hallhatjuk azt bírálat gyanánt olyan személlyel szemben, aki tántoríthatatlanul képvisel egy eszmét, gondolatot, hogy “kinyilatkoztat”, ami egybecseng az imént elmondottakkal. Az emberek egyszerűen nem képesek már elfogadni, elviselni azt, ha szilárd talapzattal rendelkezők kiállnak valami mellett, mert ez a szilárdság nagy valószínűséggel önnön képlékenységükre emlékezteti őket, és/vagy már a zsigereik mélyéig beléjük ette magát az egalitárius, demokratikus téveszme. Egyszer László András azt mondta, hogy manapság aki kitart valami mellett, nem váltogatva álláspontját, azt becstelennek tartják.
    A “vélemény”, a “véletlen”, a rosszul értelmezett vita trónra emelése egyúttal a minden érték relativizálásának, a totális szétfolytságnak a diadalát jelenti. Évekkel ezelőtt egy beszélgetés alkalmával úgy határoztuk meg a “modernitás” és a “poszt-modernitás” közötti különbséget, hogy míg az előbbi produkált eszméket, ideológiákat – ha mégoly negatívakat is -, addig az utóbbiban már negatív ideológiák, eszmék, világmagyarázatok sem születnek.
    Elnézést a kissé hosszúra nyúlt “véleményért”.

    1. Ez egy baromi jó összefoglalás volt. Minden szavával egyetértek.
      Csak egy meglátás:
      A fent említett urak úgy beszélnek bizonyos dolgokról, mintha azok sziklaszilárdak lennének. Itt van mindjárt a jobboldaliság, a baloldaliság és a demokrácia kérdése. Sok blogon olvasom mostanában, hogy egy igazi demokrácia hogy működik. Ellenben senki sem meri feltenni a nagy kérdést, hogy valójában létezhet-e bármiféle demokrácia. Már sokszor érintettük ezt a kérdést és azt hiszem rengetegszer utaltam, utaltunk rá, hogy a demokrácia semmilyen körülmények között nem egzisztálhat mivel egy képtelenség az egész. Logikai és gyakorlati képtelenség. Természetesen van valami katyvasz, amit annak nevezünk, mert a hangzatos cunci könnyebbséget ad a sivatag elviseléséhez.
      Itt van mindjárt ez:
      KERESZTÉNYDEMOKRATA PÁRT. Hogy mi? A kettő a legvégletesebben kizárja egymást.

  2. Így van. A demokrácia egy paraván, amely mögött elrejtőznek a szálak mozgatói, ahogyan Hubert de Mirleau fogalmaz Fatalitás-e a demokrácia? című kitűnő könyvében, amelyet csak ajánlani tudok, ha esetleg nem ismernéd.

  3. Demokrácia. Egy papírfecnin (szavazócédula) a hatalmat átruházom valakire, hogy helyettem gyakorolja. Kérdés, én kitől kaptam ilyen átruházható hatalmat? Válasz: senkitől. Nekem ilyen hatalmam nincs, tehát, ha elmegyek szavazni egy törvénytelenséget viszek véghez, egy szellemi törvénytelenséget.
    Hát elég borzasztó, hogy emberek milliói vannak belekényszerítve normális életrend és megfelelő vezetés hiányában, hogy nemlétező hatalmukat arra érdemtelenekre ruházzák át. Az egész rendszer, briliánsan” ördögivé fajult.

  4. Amit a bevezetőben írsz az nagyon jó. Mi régen a téren ezekre a jelenségekre azt mondtuk, hogy sz…rágás, és akik végrehajtották azok voltak a sz…rágók. Bocsánat a vulgaritásért, de tényleg azok.
    Azt meg statisztikailag ki lehet mutatni, hogy a sz..rágók számának növekedésével arányban szaporodnak a partra vetett, két hetes málladozó agytetemek.

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s