2015.01.16.
Erre vajon mit mondana népszerűségre és közös nevezőre törő és kedélyre igyekvő Ferenc “pápánk”, aki a minap bohóc orrot ragasztva vegyült el a nép jámbor gyermeki között a mennyiség szent égisze alatt? Vagy a “keleti ortodox vonal” még nem elég modern, esetleg nem elég megalkuvó és gyengeelméjű ahhoz, hogy kiállja a népi lájkolás “szigorú” próbáját?
Erről a csodálatos zenéről Hamvas Béla egy mondása jut eszembe:
A megváltás világa mélyebb és magasabb a teremtésénél…
“Egyébként is a vedlés korszakában voltam. Az ember pállott és unalmas, romlott és fás, már csaknem rákpáncéllá keményedett bőrét megrepeszti, önmagából kibújik. Az ember azt hitte, hogy én. Kiderült, maszk volt, mint a többi előző mind. A friss bőr most újra érzékeny. Arról ismerhető fel, hogy a normálállapot a mámor. Nem látás, hanem látomás. Nem a realitás, hanem a mirákulum. Nem a common sense, hanem az enthuziazmus. A fonnyadtság elmúlik. Derű. Mindenképpen mágikus. Az alacsonyabb méretkörökön szabad és feltétlen könnyű uralom.” Hamvas Béla
Zseniális. Ezt én hosszú oldalakon keresztül tudtam csak megfogalmazni és korántsem ilyen pontosan. Hamvasról mindig ez jut eszembe:
SZINOPSZIS
Egyik sem vagyok.
Sem üllő, se kalapács.
— Talán: a csengés.
(Fodor Ákos haikuja)
Magácska már megint ide csavargott? 🙂
Muszáj volt. Szomjazott a szellemem. És itt nem hagyják étlen-szomjan. 🙂