2015.01.22.
“Látjátok ezt a táncot?
Halljátok e zenét?
Akik még nem tudtátok,
Most megtanulhatjátok,
Hogyan mulat a nép.”
“Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!”
Sándor Úr(fi)!
Szerény meglátásom szerint az Ön megállapításai csak a Vízöntőre nézve helyesek! A Kali-Yugára, a tömegek betörésének korszakára, mikor is a gyomor helyet cserél az aggyal. Ennek ellenére az Aquariusból szemlélve versének minden egyes sora pontos látlelettel szolgál. Kérdés: mit gondoljunk az olyan “tudósról”, aki önfeledten tapsol és favorizál egy olyan halálos kórt, melynek a kitenyésztésében és felélesztésében ő is aktívan részt vett? Kedves Sándor! Ön pontosan azt adta és írta, ami a lényege. “Nem adhatok mást csak mi lényegem.” Kérem bocsásson meg nekem, hogy néha szóvá teszem azokat a dolgokat, melyek majd kiverik az ember szemét, ha egy kicsit is megpróbál magasabb aspektusból letekinteni arra a kupac trágyára, amit a haladás, a testvériség és az egyenlőség segédmunkásai az elmúlt pár száz esztendőben a felvilágosodás égisze alatt összetalicskáztak. Megvallom Önnek őszintén, míg a ganéban hevertem, addig a szar aranynak sejlett, de ma már tudom, hogy mindez csak merő illúzió volt. Tisztán emlékszem, hogy gyerekkoromban még színes “Petőfis szavalós” naptárat is nyertem az iskolában, melyet később autós kártyára cseréltem. Akkoriban “jószerencséttel” köszöntöttük pajtásainkat és tanárainkat, mert Uránváros közepén egy bányásziskolában a “szebb jövő”, de még a “jó napot kívánok is” túlságosan reakciós lett volna. Szóval kedves Sándor Úr ilyen az, amikor az egykori prolinak kinyílik a szeme és önvizsgálatot tart. Kérem bocsássa meg nekem őszinte soraimat és azt, hogy most jelképesen, de már a szent és magasztos “demokrácia oltárán” visszaadom Önnek az egykoron kikölcsönzött ziherejsztűs kokárdám.
“Tisztelettel”: én (egy volt kokárdás)
https: rene-guenon-a-demokraciarol
“Azt mondod szabad vagy? Meg akarom ismerni a benned uralkodó gondolatokat. Számomra nem az fontos, hogy megmenekültél-e egy igától, hanem az, vajon azok egyike vagy-e, akiknek joga van lerázni az igát?”
atyafipeca.hu 
„Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor…
De szabadok vagyunk!”
(Petőfi: Farkasok dala)
„Aki fázik és éhezik és át van lőve az oldala, az nem szabad. Sokkal kevésbé szabad, mint akinek van egy gazdája és idomítója, aki utasításokat ad. Egyik se szabad, se ez, sem az. Sem a kutyák élete egy szabad élet, sem a farkasok élete nem egy szabad élet.
Szabadság egészen más, arra jobb példa lehetne az angyalok élete, meg az életen túli élet.
Mert az sem lehet szabad teljesen, aki meghal. Az ember ezért sem lehet teljesen szabad, a szabadságot csak közelíteni tudja, az természetesen az egy spirituális feladat, minél közelebb legyek a szabadsághoz. Teljes szabadság megvalósítása, az nem emberi rendű feladat. Ezért mondják a móksát felszabadulásnak, ez a felébredéssel következik be.
A metafizikai felébredés, a metafizikai szabadság megvalósítása. Éppen ezért maga a szabadság metafizikai eredetű és metafizikai vonatkozású. A szabadság mindig túlmutat lényege szerint a materiális vagy akár a lelki szabadságon is, sőt a szellemi szabadságon is”
(László András)
Köszönöm!
Ez “parádés”!