2015.02.10.
Talán a legjobban összeszedett írás, ami erről a témáról eddig napvilágot látott. Szerintem ennyire közérthető formában még senkinek sem sikerült megragadnia és összefoglalnia a metafizikai tradicionalitás lényegét. Buji Ferenc ezt olyan frappánsan és ízlésesen csinálta, hogy öröm volt olvasni. Egyébként jelen értekezés a Solum Ipsum előszavát is képezi egyben, amelyet már régóta keresek. Ha valakinek lenne egy felesleges példánya, akkor én vevő lennék rá.
“László András maximáinak értelme, valódi mélysége csak fokozatosan tárulhat fel teljes terjedelmében az olvasó előtt; és ahogy az első aforizma fogalmaz, erre is csak annak van esélye, aki ama szerencsés kevesek közé tartozik, akiknek szemét csupán kevés por fedi.”
“Barátom, most elég. A folytatást ha kérded, indulj, s te magad légy az Írás és a Lényeg.”
atyafipeca.hu 
“mert a társadalom normatív céljának mindig egybe kell esnie az egyén normatív céljával; a kollektívum normatív céljának mindig
azt kell szolgálnia, ami az individuum normatív célja.”
Máshogy fogalmazva (megjegyzem nyersfordításban lenne igazán érdekes elolvasni): „A régiek, akik tiszta erkölcsi összhangot akartak a világban, először nemzeti életüket rendezték el; akik el akarták rendezni nemzeti életüket, először otthoni életüket szabályozták; akik otthoni életüket akarták szabályozni, először egyéni életüket művelték; akik egyéni életüket akarták művelni, először a szívüket hozták rendbe; akik szívüket akarták rendbe hozni, először akaratukat tették őszintévé; akik akaratukat akarták őszintévé tenni, először eljutottak a megértéshez; a megértés a dolgok ismeretének felkutatásából származik. Ha a dolgok ismeretét elnyertük, akkor elértük a megértést; ha a megértést elértük, akkor az akarat őszinte; ha az akarat őszinte, akkor a szív rendben van; ha a szív rendben van, akkor műveljük egyéni életünket; ha egyéni életünket műveljük, akkor az otthoni élet szabályozva van; ha az otthoni élet szabályozva van, akkor a nemzeti élet művelése az alapja mindennek. Lehetetlenség, hogyha az alap rendetlen, fölötte rendes legyen az épület. Sohasem volt olyan fa a világon, amelynek törzse karcsú s felső ágai nehezek és erősek. A dolgoknak oka és következménye van, az emberi ügyeknek kezdete és vége. Ha az egymásrakövetkezés rendjét ismerjük: ez a bölcsesség kezdete.” (Lin Ju Tang: A bölcs mosoly) Talán ez lenne az a bizonyos egyéni felelősségvállaláson alapuló hierarchia, minden szentimentális önsajnálat és önostorozás nélkül. “… mert az ember nem fantazmagórikus kollektívumban él, hanem társadalmi hierarchiában, és mindig is abban élt, és az ép közösség rendjének fenntartásában minden kasztnak részt kell venni.” (Hamvas Béla)
Csodás! 🙂