Az “Ördög”

2015.02.17.

“A menet elején vonulók egy “Putyin nyet! Európa igen!” molinót vittek, a tüntetők a Beatles Back in the USSR című számára indultak el. Amikor a menet eleje a Rottenbiller utcai felüljáróhoz ért, a vége akkor indult el a Keleti pályaudvar elől – áll az MTI tudósításában.”

1.) Az “Indexes fiúk” épp az előbb cikkeztek emigyen “A hátunk közepére kívánjuk most Putyint.”

Jó lenne ilyenkor tisztázni, hogy a többesszám alatt ebben az esetben mit értünk, mert én biztosan nem tartozom bele abba a bizonyos nagyvonalú többesbe, annak ellenére, hogy nem kívánom Putyint ikonizálni.

2.) A tegnapi Putyin elleni tüntetésen ezt bírta mondani az egyik megmondóember: “Jó lenne végre eldönteni, hogy Kelet vagy a Nyugat, az Eurázsiai Unió, vagy az Európai Unió.”

Erre csak annyi észrevételt szeretnék tenni, hogy már a kérdés felvetése is a kérdezőt minősíti, hiszen a magyarság eredete Keleten keresendő. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne legyünk “nyitottak” más irányokba is, de bizarr dolog látni, ahogy éppen a mindent elfogadó és toleráló liberálisainkból tör fel ilyenkor az intolerancia mindazzal szemben, ami a hagyományhoz és ami a múlthoz köthető.

3.) HírTV, jobboldali szalon-újságíró: “Jó, jó…, valóban keletről jön az a bizonyos vezeték, de azért a szabadság az nyugatról jön.” Azt hiszem ez a legelkeserítőbb az összes között. Olyan tudatlanságot és gyengeelméjűséget sejtet, hogy kár a szóért. Ez ám a jobboldaliság! Nevezzük inkább csak félcédulás baloldaliságnak.

4.) TV2: “Lehetséges, hogy Putyin a leggazdagabb ember a földön és az is elképzelhető, hogy vagyonát illegális úton szerezte.” Ez ám az eredeti felvetés! Vitassuk meg a lehetségest és az elképzelhetőt! Imádlak modern kor!

5.) “Oroszország ma vállalhatatlan.” Ezt egy olyan ember mondta, aki a Kádár rendszer és a kommunisták egyik legnagyobb kiszolgálója volt és aki könnybe lábadt szemmel nézte végig, mikor az utolsó szovjet katona átsétált azon a bizonyos hídon, hogy “örökre” elhagyja Magyarországot. 50 évvel ezelőtt vállalható volt a Szovjetunió és a keleti seggnyalás a nyugati imperialistákkal szemben. A mai Oroszország azonban vállalhatatlan. Ez ám a logika és a következetesség!

Köztudott, hogy nem rajongok a kommunizmusért és semmi olyan dologért, ami a baloldalisággal bármiféle szoros, vagy éppen laza kapcsolatban állna. Természetesen kivétel ez alól az az érték, amit az alsónadrágomban néha a bal oldalon viselek. Hogy ez miatt utálnom kéne az orosz népet? Csak azért, mert a “gyerekes és jóindulatú” orosz néplélek 100 esztendővel ezelőtt “egy sötét kéz” játékszerévé vált? Nem hinném. Sőt, ha jobban meggondoljuk Oroszország kulturális és szellemi téren nagyon sokat adott Európának.

Ma Magyarországon bizonyos emberek rettegnek. Ez már azóta érezhető, amióta az Eurázsiai Unió gondolata megszületett. A hisztéria és a pánik azóta csak egyre fokozódott. Szinte megőrülnek attól a gondolattól, hogy a magyarság egy szép napon egy kis ablakot fog nyitni Kelet felé. Hogy ismét önmagára fog találni. Hogy a szabadság nyugatról jönne? Semmiképpen. Csak a süppedős kényelem és a deviancia özönlik onnan. Természetesen vannak olyan embertársaink, akik a legmagasabb értéket is az anyagban keresik, azonban mindig kedélybetegség lesz rajtuk úrrá valahányszor a szuper-elektronmikroszkópjuk “beleütközik” a semmibe. Én őket csak moderneknek hívom. Mindenki csak azt adhatja, ami lényege és semmi többet. Kétségeink ne legyenek! Itt két világszemlélet néz farkasszemet egymással. Egyik oldalon állnak azok, akiket eldédelgetett és elvarázsolt a modern technika és akik tagadják és lenézik a múlt emberét és értékeit, a másikon pedig kétségtelenül azok állnak, akik a progressziónak nevezett emelkedést tulajdonképpen nyomorúságos alászállásként élik meg. Tulajdonképpen az antitradíció néz farkasszemet a tradíció világával. Milyen különös, hogy ismét éppen modern liberálisainkat érjük tetten akkor, amikor kigúnyolják és úton-útfélen nevetség tárgyává teszik a régi ember világát. A múlt emberébe mindig bele lehet rúgni, mondván primitív és ostoba volt. Ez ám a másság elfogadása! Én ezt merőben másképpen látom. Mindig az adott kor, az adott pillanat embere van a legmélyebben. A középkor embere kétségtelenül csekélyebb mennyiségű fényben élte életét, mint az ókor embere, de még mindig jóval több világossággal lengte körül, mint a legújabb kor emberét, aki képes “hősi halált” halni a vasárnapi shoppingolás miatt és aki öngyilkosságot követ el, ha elmegy a wi-fi. Mert sosem élt még annyira nyomorult és magából kizuhant ember ezen a földön, mint a haladás (lefelé) embere.

Nem rajongok Putyinért, de még mindig messze többre tartom őt egyedül, mint a nyugat összes báb- és álpolitikusát együttvéve. Bizonyos körök ma rettegnek Magyarországon. Félelmük alapja pedig a rossz lelkiismeretükben és az intoleranciában keresendő. A liberális az az ember, aki a legvégletesebben tolerálja az abnormalitást és tűzzel-vassal írtja a normalitás. Ha pedig ezt valaki szóvá teszi neki, akkor rögtön lázas relativizálásba kezd, mondván senkinek sincs joga ahhoz, hogy definiálja magának az igazságot és a normalitást. Az persze mindig következetesen elkerüli a figyelmét, hogy pontosan ő az, aki kisajátít és meghatároz, majd kirekeszt és megbélyegez. Igen könnyen elképzelhető, hogy a liberális ember önreflexióra teljes mértékben képtelen. Önreflexiótlansága “áldozati szerepéből” fakadhat. Maszkként viseli is, de nem veszi észre, hogy tulajdonképpen nem álarcot, hanem keresztet visel, cipel.

(A fenti írás erősen szubjektív jellegű (csak egy vélemény) és magában hordozhatja egy esetleges tévedés lehetőségét.)