2015.02.20.
Egyszer már itt beszéltünk erről a magán túl(alul)mutató alkotásról. Akkor sajnos túlzottan lekötötte a figyelmemet a magasra tartott kard és elfelejtettem a szobor mögé, illetve alá nézni. (Ez most itt szó szerint értendő.) Egyre jobban “tetszik” ennek a szobornak a szimbolizmusa, főleg így, hogy még a drónt irányító kis törpe is szerepet kap benne. Néha megijedek magamtól, amikor azon kapom magam, hogy egy betegség tünetein (az idők jelein) legeltetem a szemeimet, de nem tudok betelni a mindennap a szemeim elé táruló látleletek végtelen tárházával. Igazából véve már régen megbarátkoztam az “igazság” szobrával. Teljes, tökéletes és befejezett. Pontosan olyan, mint amilyennek lennie kell. Mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Ez ennek a szobornak a “zsenialitása”.
atyafipeca.hu 
Hű, micsoda plusz, tényleg milyen remek és tökéletes szimbólumok a helyzet igazságáról, vagyis a szétesésről. Igen nagyon jó dolgokra akadsz rá és mutatsz be! Köszönjük! 🙂
Shakti (Világ) ilyen torzult irányú megnyilvánulásában, elzárja pont azt az utat, amelyen önmaga felemelkedhetne és egyesülhetne a Shaktával (Szellemmel).
Pont ahogyan ez a szobor bemutatja, a mai nők többsége, és a Világ sem reprezentálja már az igazi Shaktit, csak a pusztítást és a felforgatást (feminizmus), így az önmagából, a létből kivezető utat sem képes már bejárni.
A Shakti szétesése kapcsán, a Shakta aspektussal már nem képesek birtokba venni egymást, inkább elválasztódnak egymástól, vagyis a Világ rohamosan távolodik a Szellemtől.
Igen: el van dugva, le van szarva…
Nézem a további műveit ennek a “művésznek”, de mindent csak darabokra szed, kettévág, kifeszít, meggyaláz. Bipoláris dualitás… Bekattanhatott egy LSD trip közben…
Az értelem posztmodern önfeláldozása:
http://www.okotaj.hu/szamok/41-42/ot41-03.htm
A fenti szobrot létrehozó “ellenszellemiség” legújabb produktuma:
http://www.delmagyar.hu/lilla/rendeljen_szobrot_magzatarol/2105080/
Javasolnék még néhány kutatni való témát a modern tudomány számára:
– Az utolsó vacsora (feltételezett) borát elemezzék vegyileg. Keressenek a megmaradt edénytöredékeken néhány molekulányi bormaradványt, és analizálják. Az így kapott mérési eredményekből pedig állítsák fel a feltámadás matematikai képletét.
– Kutassák a “szeplőtelen fogantatás” genetikai hátterét. Ha “értékelhető eredményre” jutnak, tegyék közzé egy nívós “tudományos” szaklapban, hosszasan elemezve Mária petesejtjének osztódási sajátosságait.
– Kutassák Jézus csodálatos gyógyításainak hátterét. Keressék meg, hogy milyen vegyületeket juttatott a Megváltó “trükkös módszerekkel” a betegek szervezetébe.
Szürreális? Nem az. Abban a korban, ahol megmérik (!) a lélek súlyát (21 gramm) és a fenti Mária szobrot állítani közterületre, a fenti felvetések már sajnos egyáltalán nem szürreálisak.
Erre mondaná G. barátom, hogy beteg ez a világ. 🙂
A mennyiség uralma és az idők jelei. Pont.
Erre már csak egy gyógyír van. A Háború.
Néha el kell verni a kutyát azért, hogy utána jó kedve legyen.
Hogy mennyire nem az, arra nem kell jobb példa minthogy megtalálták az egyiptomi hétcsapás tudományos bizonyítékát. (sajnos pontosabbat nem tudok, nagyon közvetett az információm) De ha igaz, akkor mi már tudni fogjuk, hogy mire hihette azt a babonás népség akkor és ott, hogy az valamiféle Isten (vagy isten) tevékenysége. Fontos, hogy a dolgok mélyére lássunk, és erre nekünk itt a tudomány (vagy A Tudomány)!
Az ókori Iustitia szobrokon a mérleget általában jól látható helyen, magasba tartva ábrázolják; működésének megfelelően függő helyzetben. A fenti “alkotásnál” valóban egyértelmű üzenettel bíró helyre dugták, ráadásul marokra fogva, funkciójában megbénítva: “A szanszkritban a Tula szó „egyensúlyt” vagy „mérleget” jelent, s konkrétan a zodiákus Libra jegyét jelöli (…) A zodiákus Libra jegyét az ítélet jegyének valamint, amint azt már a Melki-Tszedeq kapcsán megjegyeztük, az igazság attribútumának tekintették, miáltal látható, hogy neve a legfőbb spirituális centrumot jelölte.” (René Guénon)
Az “alkotás” egyébként észak – északkelet felé tekint kivont karddal: “Tulát továbbá „fehér szigetnek” is nevezték, ahol a fehér szín, amint már láttuk, a spirituális uralmat fejezte ki. (…) Indiában a „fehér szigetet” („Svéta-dvipa”) rendszerint Észak távoli vidékére helyezték, s az „élők földjével” könnyen azonosítható „megszenteltek földje” nevet kapta…” (René Guénon)
Vajon az ilyen “művészek” rendelkeznek ismeretekkel a tradícionális szimbólumokról, vagy szuggesztiók hatására “alkotnak”, és vajon mit vagy kit hordoz a méhében a szobor nőalakja…?
Szerintem legnagyobb részt sugallatok hatása alatt állnak.
“Repedések a nagy falon.”