2015.03.04. New Age kritika
A minap ismét bementem egy könyvesbolt cseppet sem eldugott sarkába és megrettentem. Tulajdonképpen a “modern ezotériának” (már a kifejezés önmagában is paradoxon) külön könyvesboltja volt a könyvesbolton belül. Volt itt minden, mint a búcsúban, azzal a különbséggel, hogy a búcsúban ennyire aljas, sunyi és álságos dolgokkal nemigen találkozik az ember. “Elfogadás, a pillanat varázsa, tökéletes teljesség, boldogság, szeretet, a most hatalma, a béke és a csend fontossága, szeresd a világot, valósítsd meg önmagad, a tudatalattid csodálatos hatalma, felébredés, mondj igent a jelenre, hallgass a szívedre, az érzelmeink fontossága, szentimentális életérzés, romantikus és öntudatlan tompultság, a lelki dimenziók rejtett kulcsai, fogadd el önmagad és azt ami van, ülj le és kapcsolj ki, ne gondolj semmire, már meg is valósultál.” Ami különösen “tetszett”: “Az emberi evolúció következő lépése: túllépni a gondolaton. Ez most sürgős feladatunk” illletve: “Amikor elfogadod azt, ami van, minden pillanat a legjobb. Ez a megvilágosodás.”
Csak egy kérdés: Vajon milyen minőséggel bírhat az a fajta “ezotéria”, ami a sikerkönyvekre és a menyiségre hajaz, méghozzá úgy, hogy mindenkire passzol? Nem ócska és eltévelyítő nivelláció mindez? Egyáltalán milyen kvalitással bírhat egy olyan “mű”, amelynek a nyelvezete úgy lett megformálva, hogy mindenki könnyedén megértse? Juliska néni! Maga sikeres lehet és boldog lehet és lelki nyugalmaz szerezhet itt és most, sőt még ott is! Evilágon és túlvilágom egyaránt! Vajon, hogy viszonyulna az “átlagpolgár” egy olyan tanításhoz, amely azt jelölné meg kiindulópontjának, hogy az ember szinte elviselhetetlenül nyomorultul (elviselhetetlenségig felfokozott válságtudat) érezze magát? Vajon készek lennének “Kényelmes Kellemesék” egy olyan könyvre áldozni, mely olyan lenne cunciságos egzisztenciájukra nézve, mintha skorpióval háltak volna? (Már ha egyáltalán képesek lennének felfogni.) Modern kor. Kényelmes élet, könnyed halál. Boldog és kellemes túlvilág.
“Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe’ mondd csak melyik ajtón menjek be?”
Ismét egy Erdei Zoltán mű. Csakúgy, mint az előzővel, ezzel kapcsolatban is ambivalens érzések kerítettek a hatalmukba, de ezen vegyes érzések, “érzelmek” miatt gyerekes dolog lenne az írót hibáztatnom, már csak azért is, mert valószínűleg csak önnön kvalitásbeli hiányosságaimnak eshettem áldozatul. Mindezek ellenére, Erdei Zoltán könyveinek a polcomon a helye, mert könnyelműség lenne elmenni egy ilyen lényeglátással bíró tradicionális szerző mellet, hiszen sosem volt még ekkora az eltévelyedés lehetősége, mint napjainkban. A folytatásban következzék egy rövidke méltatás egy olyan ember tollából, aki az effajta dicsérő szavakkal igen fukar módon szokott bánni. (én)
Nagy örömmel teszek eleget a Szerző számomra megtisztelő felkérésének, hogy én írjam meg első könyvének előszavát.
Mindig nagy öröm, ha egy szerző egy szerzőt köszönthet, aki hallgatója, quasi-tanítványa és barátja, és aki első könyvével lép barátai, az érdeklődők, a jó- és rosszakarók elé.
Az ál- és ellenszellemi utakról, elúttalanodásokról nem lehet elégszer, eléggé sok oldalról és eleget írni.
A deviationologia – az ’eltévelyedéstan’ – a metaphysico-traditionalis stúdiumok fontos területe, amelynek elmélyült és részletekre is kiterjedő művelése nélkülözhetetlen – mégpedig közvetlenül – az elméleti–elvi megalapozás és – közvetve – a szorosan vett megvalósítási praxis tekintetében.
Erdei Zoltán írása hozzájárul a deviationologia további megvilágításához és folytonosan szükséges megelevenítéséhez, ugyanakkor a me-taphysico-traditionalis pneumatológia fontos kérdésköreit is továbbvivő erővel érinti.
A könyvnek összefoglaló jelentősége is van. Az utóbbi tizenöt évben számos könyv foglalkozott a szellemi tévutakkal; magyarul is megjelentek ilyen kérdésekkel foglalkozó írások, de konkrétan és egészében e témáról szóló mű ebben az összeszedettségben eddig még nem íródott.
Erdei Zoltán csatlakozott a metaphysico-traditionalis szerzőgárda magyarországi „hadoszlopához”. Nyilvánvaló, hogy a metaphysico-tra-ditionalis szerző–gondolkozók nem különbözhetnek egymástól szélsőségesen, originalitásuk nem lehet extremo originalitas. Erdei Zoltán valóban metafizikai–tradicionális szerző, és pontosan annyira eredeti, amennyire egy szerzőnek adekvát módon és mértékben eredetinek kell lennie.
Egyre több a tévúton tévelygő ember, és egyre több a tévútra tévelyítő sötét személyiség. Egyre szükségesebb a leleplezésük, lelepleződésük. Sokszor azokról is kiderül, hogy nem teljesen immúnisak az eltévelyítő erők hatásával szemben, akiket példaképnek szokás – akár részünkről is – tekinteni. Ennek felismeréséhez azonban pontos pneumatológiai helyzetkép birtokában kell lennünk, pontos pneumatológiai rálátás alapján.
Ma már az is eltévelyedés és eltévelyítés, ha valaki nem a gondolkozás megtisztítását és megelevenítő transzmutációját tekinti és javasolja a tudati gyakorlatok kezdetének, hanem – mondjuk – a gondolkozás megszüntetését.
Nincs veszélyesebb a hazug igazságoknál. Hazug igazság, hogy a metafizikai felébredéshez a Felébredésen kívül semmire nincs szükség. Hazug igazság, hogy a gondolkozás feletti szellemi állapot a gondolkozás megszüntetése révén érhető és érendő el. Ezek voltaképpen igazságok lennének, de úgy, ahogyan mindezek a modernista interpretációkban megjelennek: gonoszul és aljasul hazug hülyeségek. És ezek – itt – nem erős és durva szavak, mert ha tisztában vagyunk azzal, hogy miről is beszélünk voltaképpen, akkor tudjuk, hogy a földi–emberi nyelvek alkalmatlanok ahhoz a lefelé-minősítéshez, amilyet valóban megérdemelnek a hazug igazságok.
Erdei Zoltán könyve a hazug igazságok problémakörének a tisztázásához is nagyszerűen és jelentősen hozzájárul.
Szeretetteljes baráti nagyrabecsüléssel köszönöm a szerzőnek azt is, hogy megírta a könyvét, azt is, hogy engem tisztelt meg felkérésével, az előszó megírását illetően. Az olvasónak pedig – ugyancsak baráti szeretettel – azt kívánom, hogy jelentsen e könyv olyan pozitív élményt, amilyet nekem jelentett.”
Dr. László András
“Az út kezdete tehát tele van biztonság- és talajvesztettséggel, változtatásokkal, felszámolásokkal, meg nem lévő tulajdonságok kínkeserves megszerzésével. Ha valaki a leírtak elkerülhetetlen szükségességét megértette, akkor hogy gondolhat már az út elején mindent csodálatosan szépnek és harmonikusnak? Azért foglalkozik valaki szellemi utakkal, mert eddigi élete nem elégítette ki, így az nem jó számára. Márpedig az eddigi élete bizonyos irányultságok következménye. Milyen fokú ostobaságot fejez ki tehát az, ha valaki azt hiszi, hogy az eddigi irányulásait fenntartva, csak abban békét és harmóniát találva, bárminemű változást érhet el? A békére és harmóniára törekvő álspirituális utak zöme nem szól egyébről, minthogy itt és most a földi élet keretében emberként érezd minél jobban magad.”
“Az eddig leírtak ellenkező értelme is igaz, mert másfelől a modern spiritualizmus mindent és mindenkit -tisztát és romlottat, egészségeset és beteget, királyt és kaszt-alattit, magas- és alacsonyrendűt stb.- egyformán egyenlőnek tekint, elfogad, csak egyesegyedül egyet nem: a hiteles szellemi tanítások bátor, harcos és szoláris képviselőjét -mondván, hogy túl nagy az egója. Ezzel alátámasztják a saját maguk által is hirdetett -egyébként Kaczvinszkytől származó- önmagukra is igaz hamis tanítói megállapítást, miszerint: “a hamis tanító a nálánál gyengébbeket magához öleli, az erősebbet viszont eltaszítja.”
“Lehetséges-e a létezők megváltása? A helyes válasz tulajdonképpen és bizonyos értelemben az, hogy nem. Nem in se a megváltás nem lehetséges, hanem a létező in alio megváltása. Miért nem? Mert a megváltás annak a belátó felismerése, hogy egyáltalán nincsenek (soha nem is voltak, és soha nem is lesznek) létezők. Nem arról van tehát szó, hogy egyáltalán nincs megváltás, hanem arról, hogy a megváltás -többek között- annak a helyes felismerése, hogy senki és semmi nincs, akit/amit bárkitől/bármitől meg kellene, sőt meg lehetne “váltani”. A “megváltás” vagy ha úgy tetszik bodhisattvai ideál beteljesítése annak a kozmikus illúziónak az eloszlása, hogy vannak tőlem független létezők, akik megváltásra szorulnak, hogy egyáltalán van lét, vagy rajtam -mint metafizikai Önvalón- kívül bárki és bármi létezik.”
“Márpedig az, hogy minden ember boldog legyen a földön lehetetlen, ahhoz ugyanis az antitradicionális elvek elhatalmasodására lenne szükség, irreális külső körülmények keveredésével egyetemben. Mert ha valaki a földön teljesen boldog, azzal biztos, hogy szellemi értelemmel valami baj van. (Arról nem is beszélve, hogy azt nem kötötte ki a “tanító”, hogy milyen okokból kifolyólag lenne minden ember boldog.) A “megoldás” másik változata pedig az, hogy ha már egyetlen-egy ember sem lesz a földön -mégpedig azért, mert külön-külön már mindenkit megváltott-, akkor a “tanító” dolgát elvégezve -mintegy utoljára- az emberek után ugrik a Nirvanába. Hogy egy Igaz tanító soha nem mond ilyet, arra jó példa az, amikor Ramana Maharsinak feltették a kérdést: Van-e értelme másokon segíteni? Ő a következőt válaszolta: Igen, ámde nincsenek mások, akiken segíteni lehetne. De Milarepa is azt mondta a már említett elhamarkodott segítséggel kapcsolatban, hogy amíg világ a világ -tehát amíg (tőlem függetlenül fennálló) világ a világ (!)-, addig nem lehet vége a szenvedő lények áradatának, így mindig lesz az embernek alkalma mások megsegítésére. Az egész szentimentális világképet jól tükrözi a könyvesboltok “ezoterikus könyvek” feliratú részlege is, amelyen színesebbnél színesebb, jobbnál jobb kötésű, szebbnél szebb képekkel ellátott, megnyugtatóbbnál megnyugtatóbb c. könyvek mosolyognak ránk (pl. Játék az élet, Nincs lehetetlen, Földi boldogság, Semmi gond!, Benned a gyógyító erő, Háromszázhatvanöt Nirvana, Itt és most stb.) ezeket sugalmazva: “úgy is minden rendben lesz”, “úgy is meggyógyulsz”, “úgy is megvilágosodsz” stb. Sajnos azt kell mondjuk, hogy a saját hajlandóságaik kudarcaiba belefáradt, azok tanulságait levonni képtelen, félájult embertömegeknek szükségük is van minderre -sőt igazából már csakis ezekre van szükségük.”
” A modern ezotéria eddig bemutatott tévedései röviden összefoglalva:
1. A gondolkozás megszüntetésére irányuló törekvés, úgy, hogy az alany nincs kivonva a gondolkozás folyamatából.
2. Horizontális tudati burjánzások.
3. A tanítások erkölcsi parancsolatok pusztán gondolattartalomkénti felfogása.
4. A koncentráció és a meditáció fogalmainak lealacsonyítása.
5. Koncentráció és meditáció teljes megalapozottság nélküli gyakorlása, ezáltal különféle veszélyek előidézése.
6. Kifelé irányuló meditáció és koncentrációk.
7. Az önazonosítási súlypont és az ehhez kapcsolódó starthelyzet nem értése.
8. A halál könnyelmű felfogása.
9. Vulgáris reinkarnacionizmus.
10. Fejlődéselmélet és “heppiendizmus”.
11. Az a következtetés, hogy ha a végső cél már most is jelen van, akkor nem kell tenni semmit.
13. A tudatomtól függetlenül fennálló síkok, dimenziók, tudatalattik, tudattalanok, eszmei térben lebegő önvalók elképzelései.
17. Önmagam és mások inadekvát elfogadása.
20. Illegitim harmonicizmus.
Hamvas Béla szerint az Út “nem lágy és nem szentimentális”, hanem: “végtelenül elszánt, reális, higgadt, hűvös, száraz és kőkemény.
“Amivel én élek, az a ti halálotok lenne.”
http://www.tradicio.org/antisipiritualitas.htm
(Idézetek az Antispirituális és Modern Ezotéria c. könyvből.)
atyafipeca.hu 
Olvastam Erdei Zoltán könyvét és nagyon értékes megállapításokkal találkoztam benne, mindenképpen figyelemreméltó munka…
Pl:,
A hangsúly azon van, hogy rabjai, s nem azon, hogy rendelkeznek-e káros szokásokkal.
vagy
Amikor Ramana Maharsinak feltették a kérdést: Van –e értelme másokon segíteni? Ő a következőt válaszolta: Igen, ámde nincsenek mások, akiken segíteni lehetne.
illetve
A metafizikai tanításokban kimondják, hogy szükséges a harc, a kritika, az alacsonyabb tudatállapotok, tévedések, jellembeli hibák elpusztítása, konfrontáció, stb..
Az “Új kor”-os látásmód – mely, mint Rama P Coomaraswamy óta tudjuk egyáltalán nem “új”. az ember paradicsomi bukása óta jelen van -, mint a modernista hagyomány egyik újabb messianisztikus (“happyendista”) megnyilvánulása most már annyira elönt mindent, hogy érzésem szerint egy “új humanizmusról”, a szellemi romlás egy mindent elsöprő újabb etapjáról lehet beszélni, ami tovább individualizál, végső támadást intéz a család, a generációk közötti kapcsolat, az értékek rangsora ellen.
Benyomásom szerint ebben kitüntetett szerep jut a modernista lélektannak, amit a hagyományos papi tevékenység helyébe találtak ki, elfelejtvén, hogy a “tudomány” természeti vonatkoztatási rendszere alkalmatlan a természet-fölötti területét érintő kérdések megválaszolására, mint élet-értelme, halál-értelme stb…
Az akkreditációs bizottságok liberális megszállása biztosítja, hogy a felsőoktatás Birodalom- hű látásmódját. Ennek megfelelően kevés szó esik arról, hogy a pszichológia olyan oszlopai, mint a humanisztikus (!) Rogers késői szemlélete anti-szakrális okkultizmusba torkollott, hogy a híres “szükséglet piramis” atyja Abraham Maslow, akit mint spiritualitásra érzékeny szerzőt oktatnak, tulajdonképpen Blavatsky és R. Steiner mellett a newage-es szemlélet létrehozói között üdvözölhetjük, hogy Freud-ot már ne is említsük, akinek híres mottója valahogy így hangzott: “Hogyha pedig nem lágyul a menny: Acherónt verem én fel.” és meg is tette, talán elegendő itt a “szexuális felszabadítás” illetve a szülők közkedvelt sporttá váló szidalmazásának következményeire utalni. (Érdekes, hogy a turano-sumér (a sumérok önmagukat kun-gar-oknak hívták) Gilgames eposzban pont az Alvilág kapujának betörésével fenyegette meg Anu főistent – az égi eredetű földi Rend letéteményesét, őrét – Istár, hogy a világra engedi a Káosz erőit. Itt is vagyunk, a pszichológust, mint – tisztelet a kivételnek – liberális agit-prop titkárt, aki csak segíteni akar az embereknek, már a bölcsődében is megtalálhatjuk vagy említhetnénk a pedagógusok életfogytig tartó továbbképzési kötelezettségét, magyarán, hogy liberális agymosáson vegyen részt…
Luc Ferry kortárs francia sztárfilozófus is a témához köthető, aki az “új barbárság” ellen hirdette meg az “új reneszánsz” igényét, vagy-vagy, ami természetesen a szokásos hamis törésvonal, hiszen a Birodalom többek között éppen a neo-liberális nevelési elvek miatt esik szét, ontja a nárcisztikus gyerekek hadát (Vö.: új barbárság), amit Luc Ferry egy másik modernizmussal akar gyógyítani, hiszen, mint tudjuk: Nem az a baj, hogy sok a liberalizmus, hanem az, hogy kevés…
Baji Lázár Imre írja a Leviathán vizein című írásában (In.: Ökotáj. 41-42. szám. 2009.), hogy “a tömegember századában a pénzhatalom soha nem látott lehetőségekhez, történelemformáló, létpusztító és ego-alakító szerephez jutott” és Woodrow Wilson elnököt idézi:
“Nemzetünk a hitelek rendszerének irányítása alá került, amely magánkézben összpontosul. A nemzet növekedése és minden tevékenységünk néhány ember kezébe került, akik saját érdekükből kifolyólag ellenőrzik és rombolják a gazdasági szabadságot. Az egyik legkiszolgáltatottabb, legteljesebben irányított és dominált kormány lettünk a világon, olyan, amely többé nem a szabad véleményen, többségi választói akaraton alapul, hanem domináns emberek egy kis csoportjának kezében van.”
(Itt Wilson a FED privatizálásának következményeire utal, hogy 4-5 magánbank kezébe került a világ pénzforgalmának irányítása)
Mindehhez társul, hogy az utóbbi 200 esztendő nyugati arisztokráciájának kiüresedése-ellehetetlenülése-ellehetetlenítése, kiirtása illetve kokettálása, halálos násza az őt égi legitimitásától megfosztó világiasság-központú liberalizmussal, jelentősen megnehezíti, hogy egyáltalán, önmagában-véve – függetlenül a korábban egymás ellen folytatott küzdelmektől – vérmes reményeket lehetne táplálni a továbbiakban a született arisztokráciával, mint olyannal kapcsolatban…
Ahogy Julius Evola fogalmaz :
A mai nyugati „civilizációnak” alapvető változáson kell átmennie. Ha ez nem következik be, előbb utóbb összeomlásra van ítélve…
A felelősség:
Evola a felelősség jelentőségét hangsúlyozza és az egyik fő ellenségnek a nihilizmust tartja.
Vagy-vagy: A cselekvésnek és a lét megalkotásának két egyetemes típusa van, amelyek összeegyeztethetetlenek egymással és választanunk kell közöttük (vö.: szakrális és modernista hagyomány látásmódja).
Az evolai gondolkodás lényege, hogy az örökkévaló van a központban. Ez az Érték és Értékteremtés centruma. Nem a Világban van a Lényeg, hanem a Lényegben van a Világ. „Minden, ami a hagyomány számára külsődleges vagy vele szembehelyezkedik, ez a világ és ez az ember, romlásra van ítélve”.
Hasonlót ír D. Sz. Mereskovszkij a „Kelet titkai” -ban: “Ha Isten eltávozik, itt az ördög.” vagy barátját Vaszilj Rozanovot idézi: „Mert a szellem nélküli hús a nihilre jut.”
Fő kérdés tehát, hogy a hagyomány differenciált embertípusa hogyan fordul szembe a válságfolyamatokkal, és hogyan tudja megmutatni a válság meghaladásának stratégiáját.
Evola a modernitást az átmenet korszakának tekinti, amelyet megfelelő elméleti feldolgozás és gyakorlati magatartást találva meg kell haladni. Ez egy kikerülhetetlen átmenet, amellyel szembe kell néznünk, hogy vállalkozhassunk az üdvösség útján való menetelésre. Ha sikerül meglovagolnunk a tigrist, nemcsak elkerülhetjük támadását, de meg is tudjuk szelídíteni, és akaratunk szerint tudjuk irányítani. (Vö.: Evola: Meglovagolni a tigrist)
Pazar összeállítás! Hogy a ménkűbe tudod ennyire jól összeszedni a mondandódat?
Egy kérdés: Mennyire tartod jó dolognak a szolipszizmus túlforszírozását?
Nagyon nem 🙂
Ezt magam is így gondolom.
Egy könyvajánló, ha nem ismernéd:
Orosz László Wladimir: Szivárványhídon át.
Most álltam neki másodszor, mert elsőre beletörött a bicskám. Bővelkedik egyiptomi párhuzamokban és szimbolizmusokban. Ráadásul a kettősségeket is szépen kitárgyalja.
Köszönöm, utánanézek.
Az eltévelyedésekhez hozzászólva volt időm megtapasztalni és megélni azt a tizenhét évet amit egy pszichológus hallgató majd pszichológus, később a pszichológusokat tanító mellett töltöttem.
Örök hálám Hamvas Bélának ,hogy nem fertőződtem meg szellemileg és lelkileg.Egy példával illusztrálva a villanyszerelő nem azért köti be a házba az áramot hogy azzal megrázza az embert, de az aki átesik egy ilyen ellen jóga beavatáson az már nehezen lesz megmenthető.És ráadásul el is hiszik magukról, hogy ők segíteni akarnak és hihetően “tudományosnak tűnő” módon interpretálják segítő szándékukat .Még az általam igen tisztelt Kaczvinszky Józsefet is meg tudták téveszteni. Személyesen Lúcz Ferenc integrálta bele a Jóga tanait a sajátjába hogy a karaktere még véletlenül se legyen lebontható. Régen az ember paphoz ment gyónni ami titok maradt most az eltévelyedett pszichológushoz megy, aki könyvet ír róla és előadást tart belőle. Buzi vagy, na és, pufajkás vagy, na és, loptál, na és. A nyilvánosságba menekülni és kinek nincs hibája humanista szöveggel az egész meg van oldva csak te is fogadd el a magadat olyannak amilyen, de ne feledd mások másságát is elfogadni. De NINCSENEK MÁSOK!!
🙂
“Az alvilág felkeltése, újabban tudatalattinak (!) hívják, szólt egyszer Mesterem, nem ajánlatos. Ami a sötétben van, maradjon a sötétben. Hatalmas kéz takarta le, büntetlenül hozzá senki sem nyúlhat. Mesterem elbeszélte, hogy alvilágát fel akarta számolni. De már pusztán a szándéktól olyan válságba került, hogy ép elméjét is alig sikerült megmentenie.” Hamvas Béla
https://atyafipeca.wordpress.com/2015/01/02/ketto-fentrol-ketto-lentrol/
https://atyafipeca.wordpress.com/2013/12/27/istenek-kenyere-2/
Kaczvinszkynek (sajnos) nem csak a modern pszichológiával kapcsolatban voltak illúziói, hanem bizonyos fokig az evolúcionizmussal is. Szerencsére ez a kripto-progresszivizmus nem hagyott maradandó nyomot az életművén.
Kaczvinszky munkásságának érdekes az utóélete is. Kik gondozzák a kéziratait? Miért nem adják ki a többi (jelentős számú) írását?
Kíváncsi lennék továbbá, kinek milyen meglátásai vannak Ken Wilber “Nagy Szintézisével” kapcsolatban.
Köszönöm a linkeket!
Az utóbbiról az alábbi szimbólumokra asszociáltam:
Feldmár András Drogpszichológus előadását is hallgattam aki szintén az istenek kenyerével módosítja tudatát és ha már itt tartunk Csernus Imre mellet sem mehetünk el úgy hogy Gésamama melleibe ne ütköznénk bele!
“Egyébként kíváncsi lennék, hogy most itt a végére hányan maradhattunk a csónakban. Lehet, hogy már csak magam vagyok ?”
A névsor szinte kimeríthetetlen.
Lsd. bestseller ezotéria, vagy -“- metafizika címszó alatt, de a tudatalattid csodálatos hatalma sem elhanyagolható.
Vessük össze a két “karaktert”! Megéri!
Nagyszerű. Szabó néni beszél a tudatalatti élményeiről, new-ages frázisokat pakolgatva egymás mellé, egy valamit azonban még csak nem is érint: a metafizikát. Nyilván ezért is nevezi saját “intézményét” Metafizikai Iskolának. 🙂
Kaczvinszkyvel kapcsolatban az a meglátásom, hogy felébresztésképpen forgolódik irányultsága a hagyományról a pszichológia és az evolucionizmus felé, ami tanítványaival való kommunikációjából fakad.Az iskolákban szerzett kondicionáltság leépítése komoly pedagógiai feladat főleg ha a jóga lényegét akarja az ember megértetni valakivel. Mivel műveit többször olvastam és általában mindig a megértésre törekszem ezért nekem is feltűnt hivatkozása a modern tudományok tévtanára különösen a mélylélektanra és az evoluciferizmusra.
Igazán üdítő érzés, hogy végre valaki a modernista Feldmár Andrást is szóba hozta…Szellemesnek érzem az “evoluciferizmus” kifejezést is és nagyon fontosnak, hogy felmerültek az olyan ál-zenbuddhisták, mint például Ken Wilbert…Az egész drámaian elhibázottnak tűnő “Big Mind zen” mozgalom is ilyen, ami főleg, szegény Sunrju Suzuki félremagyarázásból fakad és itt is mint sok helyen a vonatkoztatási rendszerek (termézeti és természet-fölötti területe) tudatos (vagy tudatlan) keverésébe ütközünk és pontosan itt fedezhető fel az egyik legtanulságosabb elcsúszás például a ma divatos “nyugati buddhizmus” némely – ahogy a szintén modernista, Oshoról mondták (vö.: Rama P. Coomaraswamy: A hinduizmus deszakralizálása nyugati fogyasztásra) – “aranyszájú” szerzője kapcsán, amikor is például a zen magasrendű re-szakralizáló tanítását de-szakralizálják, mint ahogy egy hajmeresztő megjegyzés által mi is megízlelhettük ezt a hangulatot: “Dógen mesterben nincs elég élet”… Szerintem ilyen jellegű esetlegességek fedezhetők fel például a megtévesztő című, “A most hatalma” Eckhard Tolle műben, amelyben a szerző – többek között – ott lát kívánatos “fejlődési” lehetőséget, amelyre a szakralitás éppenséggel mint szemléleti romlásra tekint, vagy Willigis Jager “Hullámaiban a tenger” munkájára is utalhatnánk, amely mondat már önmagában is elhibázottnak tűnik, hiszen a szakrális látásmódban a világ van Istenben és nem Isten a világban, de utalhatnánk Erich Fromm “Zen-buddhizmus és a pszichoanalízis” című könyvére is, hiszen a zen-buddhizmus szemlélete a keresztény, szufi, kinai és egyéb szakrális misztikához áll a legközelebb, Freud pedig már C. G. Jung ez irányú, enyhébb változatú tájékozódását is mereven elutasította (vö.: René Guénon: A pszichoanalízis vétkei. in.: A mennyiség uralma és az idők jelei. 34. fejezet.), vagy a szintén vállaltan ateista Steven Hawking, oxfordi professzor elképzelésére is utalhatnánk, akinek “Nagy Bumm” elmélete lényegében a Kezdettelen kezdetét keresi…
Pont a “minap” beszélgettem egyik barátommal a “Tolle vonalról”. YouTube-on próbáltam elmélyülni a tanításaiban, de kísérleteimet “sikertelenség” koronázta, mert képtelen voltam 5 percnél tovább hallgatni. Vannak olyan állításai, aranyköpései, melyek kétségtelenül igazak, vagy majdnem igazak és komoly gondjaim lennének, ha tételesen meg kéne őket cáfolnom. Általában, az esetek többségében megérzések, benyomások alapján “szelektálok” és amivel most pillanatnyilag szolgálni tudnék az csak ennyi:
Számomra mindig gyanús és már önmagában visszatetsző, ha valami túl egyszerű, túl könnyű, túl érthető, túl kényelmes. Ahol olyanokat hallok, “amit hallani szeretnék”. Egyébként érdemes végigolvasni a videók alatt található kommenteket, mert az sokat elárul a rajongói tábor többségének a milyenségéről. Milyen minősége lehet annak, ami népszerű?
Nagy részben középkorú, vagy afeletti nők, akiknek a rózsaszín lelkecskéje mézédes cunciságokra éhezik a vertikális és horizontális lakótömb valamelyik emeletén. Feng shui szélcsengő az ajtó fölött, neonzöld plüss mackó a díványon, pontgyűjtés a helyi Lidliben és otthoni transzcendentális meditáció Skype-on keresztül. Modern önmegvalósítás… És akkor még messze nem említettük azokat a veszélyeket, melyekre Guénon is kitér. Természetesen meg lehetne próbálni, hogy Juli néni a harmadikon is Guénont olvasson, csak nem biztos, hogy lenne értelme. És még egy gondolat. Én közel sem azért foglalkozom azzal, amivel foglalkozom, hogy hogy jól érezzem magam, hogy sikeres legyek, hogy kényelmesen és egészségesen érezzem magam és hogy mondjuk nyugodt életvitelre, vagy akár pénzre tegyek szert. “Juli néni! Látja ott azt a kötelet kifeszítve a 10. emelet magasságában? Biztosító kötél nélkül át kéne sétálni rajta a szomszédos épület tetejére. Ez lesz a beavatása, Juli néni. 99,9%, hogy a mélybe fog zuhanni, de ha sikerül az átkelés, akkor talán lesz rá némi parányi esély, hogy meg fog világosodni és lehetséges, hogy a túlvilágon sem fog kihunyni a tudata. Vajon menne Juli néni? És ha nem, miért nem?
De Urak! Van a társaságunkban egy hölgy is! Talán olvassa és beír valami szépet. Nagyon kíváncsi lennék a véleményére.
“Ha az ősök útja és az istenek útja elvált az embernek két út között választania kell. Sohasem lehet kétség, hogy melyik a helyes, mint ahogy nem lehet kétség afelől, hogy melyik a hasznos. Az ősök útja a hasznos: itt van az, amit a föld adni tud. Megadja?
Talán.
Az istenek útja nehéz. Ha az ember erre lép, a föld megtagadja.
Számolnia kell azzal, hogy a javakból nem kap semmit, egyedül maradhat és szegényen. De az istenek megadják neki, amit az ember csak az istenektől kaphat.
Biztos.”
Hamvas Béla
A mai kor egyik érdekessége az, hogy a helyes tradicionális ismeretek gyakorlatilag mindenki számára elérhetőek, számtalan helyen és formában is. Az, hogy mégis oly kevesen ismerik fel ezeknek a helyességét, annak az lehet az oka, hogy valaki csak ekkor képes felismeri maga számára helyesnek, amennyiben már létezik benne ez az ismeret.
Az ember csakis azt képes megérteni amilyen ő maga, tehát csakis annyit, amennyit az ő lényegisége hordoz, mint mindennek, így az értésnek is van hierarchiája.
Juli néni a harmadikról valószínűleg nem fog beavatódni, megvilágosodni, sem sehova „átkelni” mert ahhoz nem Nők Lapját kellene szeretni olvasni, és Zsuzsika sem, aki bár vágyik valamiféle lelki kiteljesedésre, ez ugyanis valami hiányféle benne, és mint relatív jólétben unatkozó háziasszony, amatőr fotó kiállításának képei mellé ezért lelki idézeteket igyekszik biggyeszteni, de az értés hierarchiája Tolle-ra és Choelho futja.
A legtöbb embernek nincs választási lehetősége, és nem azért mert ettől bárki megfosztaná őket, hanem azért, mert a választás eleve feltételezne valamiféle magasabb értés szerinti rálátást.
A valódi értés útja az a nehéz út, amit csak kevesen képesek választani:
„A szellemi utak nem a sérültek útjai, nem a menekülők útjai, nem azoknak az útjai, akik biztonságra vágynak, mert azt az életben nem találták meg. A szellemi megvalósítás az uralkodó embertípus útja.” (László András)
Tanulságos, hogy Freud kétszer ájult el Jung jelenlétben és a második után szakítottak végleg. Először amikor a halálról beszélgettek, másodszor pedig az Ehnaton témánál és valóban talán leginkább ez az a két hely, ahol a modernista hagyomány leginkább megkérdőjelezhető (vö.: pl., fiatalság-kultusz illetve Apolllón versus Héliosz szemléleti különbsége)
Gondolatébresztők
Freud Frankista családi háttere sem lehetett semmi, hogy aberrált vonzalmai táptalajra leljenek az általa” felfedezett” modernista agyfaszolásban. A ganéjba ültetett csíra gyorsan kifejlődött és csak fertőz.
Ez a” lila ezoterizmus” mindig eszembe juttatja Hamvas egyik mondatát (nem 100%-ban így írta, de emlékeim szerint ilyesmi a mondat): “A vallás megkönnyíti az élet terheit”. Sok embernél valóban ez a jellemző, a modernkor katyvasz-vallására pedig fokozottan igaz. Könnyed megváltás. Véletlenül sem annak a felismerésével kezdődik, hogy válságban vagyunk / gödörben vagyunk.