Az önkritika javára

“Az önkritika javára” bejegyzéshez ozzászólás

  1. “Mindannyiunknak. Szabadságában áll. Azt tenni. Amit akarunk.”
    A felismert rabság ezerszer értékesebb, mint a szabadság illúziójában lenni.
    Valójában pont az kellene felismerni, hogy ebből a lefokozott helyzetből kitekintve abszolút szabadságra, egyszerűen nem létezik azonnali lehetőség, nincs valós szabadság lehetősége csupán pár lépés megtételével. 🙂
    Az embereknek folyamatosan azt sugallják, hogy az egyén szabad és boldog lehet, mert az már „szabadság” számára, ha „szabadon” választhat pl. a világ által diktált, két adott dolog között, holott csupán a „felkínáltak” közül választja az egyiket.
    Téves spirituális „megváltásokban” egyszerűen merész ígéret bármiféle boldog szabadság feltételezése, hiszen „rabságban” vagyunk fizikai helyzetünkben, a testi automatizmusunkat, funkcióinkat tekintve, az érzelmi hullámok általi kiszolgáltatottságról nem is beszélve. Mégis talán soha nem volt ennyi boldog, szabad, önmegvalósított, pozitív rezgéssel átitatott „megváltó és megváltott”, akik az illúzió és a rabság egyre mélyülő rétegeit leginkább csak tovább mélyítik.
    „A sötétséget nem onnan lehet felismerni, hogy deklarálja önnön sötét voltát. A dolgokat nem lehet névértékben elfogadni. A legtöbb dolog nem az, aminek mondja vagy mutatja magát”
    „A spirituális eltévelyedéssel szemben semmi nem nyújt eleve védelmet. Az egyetlen, amivel az ember az eltévelyedést elkerülheti, az önnön spirituális ébersége” (László András)

    Valódi szabadsághoz vezető út kezdete feltételezhetően leginkább a gondolati és bizonyos akarati képességek uralásához köthető.
    Olyan gondolkodási és akarati uralom elsajátítása, amik érzelmektől mentesek, ekkor talán feltételezhető a valódi szabadság felé az első lépés megtétele (csupán). 🙂
    Helyes gondolatiságból, akarati uralomból, aztán remélhetőleg fakadhatnak majd a helyes intuíciók, amik elvezethetnek a helyes autonómia felismeréséhez, vagyis az egyén valódi szabadságának fokozatos felismeréséhez.
    Hogy mi is az a valódi szabadság?
    „A szabadság feltételezi, az abszolút mindentudást, az abszolút mindenütt jelenvalóságot és az abszolút minden hatóságot. A szabadság ezek nélkül nem szabadság. A választás szabadságában a szabadság ugyan megjelenik, de választásra csökkenteni a szabadságot a szabadság principális nemértésével egyenlő.” (László András)

    1. “De egy másik nézőpontból, egy cirkuláris szimbolizmus segítségével is megközelíthető a tradicionalitás és a modernitás különbsége. Eszerint – statikus értelemben – az előbbi képviseli a középpontot avagy a középpontra való vonatkoztatást,míg az utóbbi a perifériát; vagy – kinetikus értelemben – az előbbi képviseli a középpont irányába való centripetális törekvést, míg az utóbbi a periféria felé irányuló centrifugális sodródást. Míg a centrum felé törekvés vagy a centrummal való normatív viszony minden törekvést lényegi egységbe forraszt –hiszen csak egy centrum van –, addig a periféria irányába való mozgásnak számtalan lehetősége van, és ezekben a mozgásokban csupán egy az azonos elem: a középponttól való távolodás. S míg a középpont valódi Principium Principioruma az összes belőle származó princípiumnak, addig a »kerületi princípiumok« -vagyis a modernitásnak a formák világához kötődő princípiumai – szükségképpen egy divergenciát és szétesést reprezentálnak: a végtelen széttartás irányába vonzanak és vezetnek. Ha pedig egy forgó kört veszünk a szimbolizmus alapjául, akkor a középpont a mozdulatlanság és az állandóság szimbóluma, a mozdulatlan mozgatóé, s az archaikus világ éppen ezt reprezentálta.
      Egy erős sodrású folyóban ugyanis nem az tekinthető dinamikusnak, aki a sodrásnak engedelmeskedve viteti magát az árral, hanem az, aki a sodrás ellenére is képes egy helyben maradni. Ez ugyanis nem statikus, hanem felső fokon dinamikus tett, még ha kívülről egy helyben látszik is állni az ember.”
      Buji Ferenc

      Igazából véve Bach szavai a mozgatottságra utalnak. Minden jó úgy, ahogy van, minden jó lesz úgy, ahogy lesz. A begyöpösödött emberek csak kapaszkodnak görcsösen, de te nyugodtan elengedheted magad és vitetheted magad a sodrással. Jól hangzik és van is benne némi igazság. A folyó azonban sosem folyik felfelé. A víz pedig tudtommal a lunaritás szimbóluma.

  2. Ahogyan a víz, úgy az értés és a nemértés is a lunaritás szférája, így a mai korban a lényegtől igen nagyon eltérítő tanítások is, mint „eredeti” fényhordózók (modern ezotéria) jelennek meg. Nagy eltévelyedések dömpingjének a kora van, és az szinte törvényszerű, hogy az eltérítő tükröző és azt a tükrözést befogadó nem a centrumban találkozik, hanem pont a periférián, a sötétségben, az illúzióban…. igen-igen messze sodródva a fény lényegi eredetétől.

    (értés-nemértés-lunaritás stb. ezek természetesen személyesen rám is vonatkoznak, hiszen a női princípium hatáskörébe tartoznak, remélem ez kellő magyarázat arra, ha a dolgokat félreértelmezem és reflektálom, szóval csakis ez lehet az egyedüli oka 🙂 🙂 🙂 )

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s