René Guénon: Individualizmus

“René Guénon: Individualizmus” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szerintem ez René Guénon egyik legidőszerűbb, legfontosabb tanulmánya 🙂 Maga a könyv egy igazi alapmű, igen örvendetes a citálása a felemelt élet és a bölcsesség Istenének szolgálatában…

  2. Pontosítás 🙂 :
    Az élet és az okosság istenítése ellenében, a felemelt élet és a bölcsesség Istenének szolgálatában… vagy ahogy a japánok mondják: “A Busido a halálban gyökerezik”…

    A pontosítás azért tűnik fontosnak, mert manapság a modernista hagyomány hatalomtechnikusainak kiszolgálói részben azzal vannak elfoglalva – a modernista uralom törvényszerű megsemmisülése utolsó előtti szakaszában -, hogy “fordított árnyék” módjára leutánozzák (leklónozzák), majd lényegileg az ellenkezőjébe fordítsák a szakrális hagyomány tanításait (vö. Luc Besson Eget ostromló népszerűségű, modernista propaganda filmjével az “Ötödik elem” cíművel), amivel valójában tudtukon és akaratukon kívül, nem csak a “hasznos idiótákat”, hanem talán még inkább önmagukat is megvezetik, hiszen azt hiszik, hogy magával a szellemmel állnak szemben, holott Azt semmi és senki nem opponálhatja, mint ahogy a Felhő sem hívhatja ki versenyre az Eget, még akkor sem, ha önmagát látja kizárólagosnak és az abszolút “Jó”-nak. Így ez a “vak vezet világtalan” helyzet is csak Isten akaratát tükrözi és nem futhat ki másba, mint egy hatalmas Káoszba, de Isten jobban tudja, mert minden Ő.

    1. “…ami az antitradicionalitás által szült modern világ a maga orvosolhatatlan antikrisztusi, antispirituális és antimetafizikai jellegével; és még véletlenül sem tévesztve össze sem az egyéb, önnön tradicionális magjukkal még szembe nem fordult vallásokat és partikuláris tradíciókat, sem magát a formafeletti metafizikai tradicionalitást azzal, ami ezek feje tetejére állított ellenképeként a “new age” vagy az ezzel ekvivalens antitradicionalitás eltévelyedések és herezisek körébe tartozik, amelyek megjelenési aránya a jövőben várhatólag fokozódni fog főként a lényegre nézve egyre tömegesebb apostasia keretében, egyáltalán nem függetlenül azoktól, akiket a Szentírás vak vezéreknek nevez, és akik nagy igyekezetükben és buzgalmukban éppenséggel a sötétséget világossággá és a világosságot sötétséggé teszik.”
      Az Ötödik elem egyébként megérne egy külön bejegyzést.
      https://atyafipeca.wordpress.com/2015/03/19/fejlodo-letrontas-es-orok-hagyomany/

  3. “Szárnyas szavakat szól” B.T.I. a citátumban, hogy Homéroszt idézzem…
    Besson-t intellektuálisan simán ki lehetne filézni, engem annyira már nem izgat, már a csapból is a manipulatív filmek serege folyik – valamikor erről a fenti fimről írtam egy kissé talán nyers tanulmányt, mert annyira felbosszantott -, azonban igazából nem célom a meggyőzés, Isten tenyerén élünk…Mindenki higgyen, amit akar…
    Ami sokkal jobban foglalkoztat, hogy a modernista uralom valójában nem győzhet, éppen a győzelem kapujában omlik össze, a kozmikus törvényeknek megfelelően…
    Ennek oka, hogy valójában Széth alapállású, a Káosz erő kozmikus kifejezője – akármit is hisz magáról – ami miatt egyeduralma egyben a káosz egyeduralmát is hozza, ami viszont felébreszti Kálki-t, a Rend mindent elsöprő igényét..Mint ahogy Dzsingisz kán a Bodrov film (Mongol) végén felemelt mutató ujjal, mosolyogva üzeni az önmagát romlásba döntő világnak: “Visszajövök…” 🙂 /Hogy a káosz uralomra példát is mondjak: A “jó” nevében ki lett harcolva, hogy Finnországban már lehet a leány csecsemőnek fiú nevet adni és fordítva 😦 /

    “Nincs eszközöm arra, hogy megmondjam mi Isten…, csak arra, hogy mi nem Ő” (Plótinosz)

    A megtévesztő, hogy messzemenően állhatatos és messzemenően kidolgozott duplafedelű stratégia (szakrális felszín alatt nyomuló modernizmus), a jelenségvilág vonatkoztatási rendszerében valójában verhetetlen, de amit nem tud és ami törvényszerű bukásának oka, hogy a szakrális Istenre vak (a szakrális Isten kizárólagossága /ez hangsúlyos/ nélkül nincs középpont, lényegiség, pusztán lényeg-telenség, káosz) viszont a szakrális Isten-t nem lehet legyőzni, mert minden Ő.
    Mindezért, ha pusztán a szakrális Isten győzelme miatt aggódunk, nyugodtan hátra lehet dőlni és elegendő szánakozva szemlélni az üdvözült tekintettel bicikliző tarka ruhás modernistákat…
    Küzdeni, kockáztatni, kérlelhetetlenül igazságot keresni csak és kizárólag annak szükséges, aki esetleg üdvözülni szeretne…
    “Az Isten nevében, ki észt és lelket ad,
    Akit nem haladhat meg a gondolat;
    Ki Úr a dicsőségen, Úr mindenen;”
    Ki táplál naponként s irányt szab nekem;
    kis szférák körén és a Kévánon úr,
    Kitől fény a Náhidra, Hold- s Napra hull;
    Kihez név, jel, eszme fel nem jutott,
    Ki égboltra festett ezer csillagot.”
    (Firdauszí)

    “Van valami, ami mozdulatlan, rendíthetetlen, szikla keménységű, a tiszta lét, tudatosság, üdvösség masszív ereje.” (Niszargadatta Maharádzs)

    1. “Ami a szellemellenes sötétséggel azonos antikrisztus konkrét, és ha egyáltalán lehet itt ezt a szót használni, “személyes” társadalmi–politikai fellépését illeti, anticipálhatóan ez valamiféle geoglobális “világkormány” – mutatis mutandis – elnöke, az “evilág” – ami a benső “Isten királyságának” külső ellenképe – “fejedelme” lesz, akinek útját az ügynökei évszázadokon át a legnagyobb illúzió rászedettjeiként készítik elő, hogy a valódi fényhozó és messiás – akit a keresztény univerzumban Jesus Christus testesít meg –, az Isten helyett és ellenében, mint egy aktívan működő sötét erő megkezdje a világba való okkult, minden létrontási folyamatokat összegző, és egy sajátos értelemben konkrét inkarnálódását, hogy amikor az ideje elérkezik, végleg átlépje a lappangás és megnyilvánultság határvonalát, és mint a személytelenség apoteózisát képviselő “személy” az élére álljon az utolsó pillanatig álcázott, de egyre inkább kiteljesedő démonokráciának, aminek a megnyilvánuló világ vonatkozásában e sorok írásakor talán már csak az Iszlám az utolsó komolyabb ellensége. Az antikrisztus ágensei mint az új- és legújabb kor alkalomadtán többé-kevésbé nyíltan színre lépő, máskor titkos és féltitkos politikai háttérerői az antitradicionális eszközök teljes garnitúráját bevetve először maguk alá gyűrik a Föld összes nemzetét és királyait, majd egy globális ellenhagyományt, ellenvallást (materializmus, ateizmus, illetve a neospiritualizmus különböző formái) és ellenkultúrát kiépítve, a világ és az ember lehető legalacsonyabb szintre való leszállításával – aminek az általános és tömeges emberi tompultság és butaság mint fő cinkos mellett a “haladó” rögeszmék “dögvész” jellegű arzenálja segédkezik – az elhitetett emberiséget olyan létrendi rabságba hajtja, ami valóban a lehetőségek eddigi legfélelmetesebbike lesz. Uralma totális lesz és – legalábbis az ép és normalitás-hordozó ember számára – rettenetes. Egyszersmind – nem emberi, hanem a ciklikus nagyságrendű időbeliség viszonylatában – nagyon rövid ideig tartó is, mert tradicionális törvény az, hogy valaminek a manifesztált létben való megnyilvánulási ideje fordítottan arányos létének úgyszólván “negatív” voltával, vagyis valami minél közelebb van a metafizikai semmihez (és a katexochen érték-nélküliséghez), annál közelebb van egyúttal a totális megsemmisüléshez és megsemmisültséghez is, beleértve természetesen azokat is, akik által hatalomra jut, mert mint mondják, a sátán szolgáinak jutalma: a sátán maga.” BTI

      “Az idők végén, mondják, a kezdet visszatér.”

      „Amikor a Nap felgöngyölödik,

      és a csillagok elhomályosulnak,

      és megmozdulnak a hegyek (…),

      és amikor az ég elhúzódik,

      és a Pokol tüze föllángol,

      a Paradicsom pedig közel kerül –

      megtudja (minden) lélek, hogy mit hozott magával.”

      (Szent Qu’rán 81:1-14)

  4. “A korábban egyfajta érinthetetlen és kétségbe nem vonható dogmaként felfogott »fejlődésben« való hitet ily módon többé nem annyira általánosan fogadják el; némelyek, jóllehet gyakran homályosan és zavarosan, megsejtették, hogy a nyugati civilizáció ahelyett, hogy a folyamatos kibontakozását folytatná, egy nap zsákutcába juthat vagy egyenesen katasztrófába sodródhat

    (…)

    Egyébként úgy tűnik, hogy mostanra a megoldás közelébe jutottunk, ma ugyanis inkább, mint bármikor máskor érezhető a dolgok állapotának néhány évszázada fennálló abnormális jellege, melynek következményei teljesen nyilvánvalóvá váltak. Az események így egyre gyorsabb ütemben bomlanak ki, ami még egy bizonyos ideig folytatódhat, de bizonyára nem a végtelenségig.

    (…)

    Mindenekelőtt fontos megjegyezni, hogy e korszak jellemzői valóban megfelelnek azoknak, amelyeket a tradicionális tanítások mindenkor erre az időszakra jeleztek; emellett fontos rámutatni arra is, hogy ami bizonyos szempontból anomália és rendezetlenség, az mindazonáltal egy szélesebb rend szükségképpeni eleme, az összes manifesztálódó forma kibomlását irányító törvények elkerülhetetlen következménye.

    Egyébként szögezzük le mihamarabb, mindez nem érv arra, hogy tétlenül alávessük magunkat annak az összezavarodásnak és sötétségnek, ami a mostani világ számos vonatkozásában teljesen győzedelmeskedni látszik, mivel ha így lenne, nem tehetnénk mást, mint csendben maradni: a fennálló helyzetnek inkább arra kell ösztönöznie, hogy egészen amennyire hatalmunkban áll, azért dolgozzunk, hogy e »sötét kor« átmenetét előkészítsük, amelynek a vége számos jelből úgy tűnik, ha nem is közvetlenül, de többé-kevésbé közel van. Az eseményeket ésszerű ezen a módon megvizsgálni, mivel minden egyensúly két ellentétes tendencia együttes hatásának eredménye. Ha ezek egyike vagy másika teljesen megszűnne működni, az egyensúly örökre elveszhet, s pontosan egy összeomlás következhet be. Azonban ez a feltételezés csak képzeletbeli, mert egy ellentét két végének értelmét mindig a másiktól veszi, és bármi legyen is a látszat, minden részleges és átmeneti egyensúlytalanság végül nyilvánvalóan a teljes egyensúly megvalósításához vezet.

    Az, ami a jelen pillanatban döntő jelentőségű tehát, pontosan a már említett megkülönböztetés véghezvitele: a menthetetlen világ erőit tiszta tudatossággal elválasztani egy születő világ erőitől: ez utóbbiakhoz hozzákapcsolódni, megnyitni az útjaikat, táplálni őket, felfokozni azokat egészen addig, hogy manifesztálódhasson teljes mértékben ezek kettős értéke: ami egyrészről romboló és »forradalmi«, másrészről felszabadító és reintegráló.”

    (René Guénon)

    „Amikor a Nap felgöngyölödik,

    és a csillagok elhomályosulnak,

    és megmozdulnak a hegyek (…),

    és amikor az ég elhúzódik,

    és a Pokol tüze föllángol,

    a Paradicsom pedig közel kerül –

    megtudja (minden) lélek, hogy mit hozott magával.”

    (Szent Qu’rán 81:1-14)

  5. A Niszargadatta Maharádzs idézet helyesen:
    “Van valami, ami mozdulatlan, rendíthetetlen, sziklakeménységű, kétségbevonhatatlan, a tiszta lét-tudatosság-üdvösség masszív tömege.”
    Elnézést kérek.

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s