2015.03.17. A zseniális “szentimentumok” világában. A zseniális cunci.
Már nincs olyan nap, hogy ne ütné meg a fülem jó néhány alkalommal. Futótűzként terjed az ismerőseim körében. Ugyanaz “történhetett” vele, mint sok-sok esztendővel ezelőtt az “abszolúttal”. Akkoriban abszolút volt egy nyári fürdés, egy füves cigi, egy érdekes könyv és sorolhatnám. Tegnap viszont megtudhattam a tévéből, hogy ma “zseniális” időjárásban lesz részem.
Zseniális. Amikor a nép lefokozza azt, aminek felül kéne lennie és amivel mértékkel kéne bánni, hiszen ha a “szuperlatívusz” lekerül a futócipők és okostelefonok szintjére, akkor ezzel együtt valahol a feltétlen minőség is nivellálódik. Csak pár feljegyzés az “agyfaszolós kifejezések” könyvéből, amit pár hónappal ezelőtt állítottam szolgálatba. “Zseniális horgászorsó, zseniális svejci bicska, zseniális cipő, zseniális teló, zseniális könyv, zseniális főzelék, zseniális alkalmazás, zseniális életérzés, zseniális formatervezés, zseniális bokazokni és zseniális termékek tárháza.” Érdemes egyébként megfigyelni, ahogy mindaz, ami kvalitatív minőséggel párosul, hogy fokozódik le és hogy degradálódik csupán a megfogható, a materiális világ legkorporálisabb síkjára. Példának okáért, egy sportcipő, vagy egy bokazokni lehet kényelmes, praktikus, célszerű, ötletes és nem hinném, hogy érdemes lenne rájuk a nehéztüzérség drága nyomJELZŐS lövedékeit szórni. Egyébként éppen most mondják a rádióban, hogy az új Citroen műszerfala zseniális külcsínt kapott. Hát nem zseniális? Vagy inkább bárgyú és szánalmas? Akit pedig nem sikerült meggyőznöm és mindenképpen ragaszkodni szeretne legújabb trendi beidegződéséhez, az legalább próbálja magát választékosabban kifejezni az intelligens bokazoknik, kényelmes kartámaszok és ergonómikus vécékefék manifesztálódott világában. Íme néhány skuló egy interneten fellelhető lőszerraktárból:
“elképesztő, fantasztikus, szédületes, káprázatos, megdöbbentő, döbbenetes, hihetetlen, meghökkentő, bámulatos, lenyűgöző, csodás, szenzációs, félelmetes, mesés, irreális, képtelenség, fenomenális, rendkívüli, ámulatba ejtő, észveszejtő, megrendítő, frenetikus, őrületes, varázslatos, szédítő, megkapó,”
“Amikor az ember nem önmaga felé fordul, hanem egyre inkább a kvantitatív világ felé, akkor voltaképpen a semmi felé fordul. Mert ahogy az ember a szellemet elveszítve a lelket tartotta meg, amelynek még voltak bizonyos szellemi tulajdonságai, majd csak a testet tartotta meg, amelynek vannak még bizonyos lelki tulajdonságai, lassan eljut a semmihez, aminek lesznek még bizonyos testi tulajdonságai. L.A.
Hogy milyen lesz a semmi? Hát zseniális! Formatervezett. Dizájnos. Ergonómikus. Áramvonalas és rém kényelmes! Borzasztóan kellemes!
“Nemo kapitány Nautilusában ül, tizenkétezer méterre a tenger színe alatt, egyedül. A tengeralattjárónak saját erőműve van, mindenfelé ragyogó fény. Saját fűtése van. Saját oxigénfejlesztője. Megnyomja az egyik gombot, és a láthatatlan orgona Bach h-moll miséjét játssza. Megnyomja a másik gombot, és a televízió eljátssza a Hamletet. Közben megéhezik, megnyomja a harmadik gombot, és begördül az asztal, nyolcfogásos ebéddel és portói borral. Megnyomja a negyedik gombot, és a teleszkópon közvetlen közelből látja a Holdat és a Vénuszt és a Jupitert.
Más gombot nyom meg, a tengeralattjáró megindul, és fölemelkedik a tenger színére, ott megint gomb, a Nautilusnak szárnya nő, a levegőbe emelkedik és felszáll a Mount Everest csúcsára. Nemo kapitány a fedélzetre ül és pipázik, nézi a hegységen tomboló orkánt, közben gombot nyom meg, és az asztalon terem egy pohár friss grapefruit leve. Mindig csak azt kell tudni, hogy melyik gombot nyomja meg. Nemo kapitány nagyon vigyáz arra, ha a Westminster Abbey-ben a vasárnapi prédikációt akarja meghallgatni, ne azt a gombot nyomja meg, amely az automatikus gyorstüzelő ágyúból percenként negyven gránátot lő ki.
Nemo kapitány kolosszális ember, mert ő mindezt hallatlan komolyan veszi, és a gombnyomáselméletre esküszik. Mindezt ő maga találta ki és építette meg. Ha ez a tizenhat éves sihedert elbűvöli, érthető, mert ez annak a világa.
Ha érett embert, akkor un rêve défaillant. Ha azonban egész civilizációvá lesz, akkor kollektív elmebaj. Ha pedig ez a kollektív elmebaj háborúra készül, és taktikai fegyvereket készít, akkor ez az, amit öngyilkosságnak lehet nevezni.
Nemo kapitány veszedelmes ellenfél. Nem azért, mert okos, hanem éppen, mert hallatlanul korlátolt és eszelős és tehetségtelen. Mert középszerű. Mert serdületlen, és a humánum értékeiről sejtelme sincs. Őt egyedül az érdekli, hogy melyik gombot nyomja meg. Ha diák lenne, még lenne lehetőség arra, hogy megérik. De felnőtt férfi, s így a helyzet reménytelen.
Nemo kapitány a spirituális minimum alatt él, és nincs is tisztában azzal, mit csinál, mint a diák, aki megrészegszik attól, hogy sikerült klórt fejlesztenie – és megmérgezi az egész házat. (Hamvas Béla)
atyafipeca.hu 