2015.03.19.
“Et ego si exaltaus fuero a terra, omnia traham ad me ispum.”*
Legelső alkalommal a világ végén lapoztam fel, de akkor nagyon nehezen adta magát. A héten újraolvastam és szinte játsznyi könnyedséggel értem a végére. Az alapvető, kardinális fontosságú “alaptételek” kerülnek benne kibontásra a tradicionális létszemlélet keretein belül. A Fejlődő Létrontás nyugodtan felfogható egyfajta bevezetésnek is a Hagyományba.
“A zuhanórepülésben lévő, anarchizálódó világot, a világban mesterséges lélegeztetéssel működtetett pillanatnyi „rendszert” ma a döntő többség sajátosan „megdolgozott” mentális habitusából kifolyólag adottnak veszi. A kulcsszó az „adott”. Legyen bármily abszurd, minden komolyabb vizsgálat és kérdések nélkül elfogadja. „Ez van” – de már ez sem nyer különösebb megfogalmazást. Elfogadja. A tények idiotizmusa. Arra készül, hogy minden eszével és tehetségével hogyan fog a monstruózus „társadalmi” gépezetbe – „professzionális önmenedzseléssel” – betagozódni. Úgy látszik, ma már van, aki a sivár romhalmaz, a degenerált lélektelen „üzem” (Kesey) alkatrészének születik. Lassan egyáltalán fel sem merül, hogy valami alapvetően nincs itt rendben, hogy ez a világ itt elromlott és nem a normális világ, amit eltöröltek, elhazudtak, elsikkasztottak, betemettek és százezerszeresen lefedtek, elkentek és átfestettek. A világ menthetetlenül beteg. És ontikusan „adottnak” hitt voltán kevesen látnak túl. (…)
A Hagyományt az úgynevezett “langyosak” nem érthetik meg. Ahhoz, hogy a Hagyomány fogalma az ember számára teljes jelentőségét elnyerhesse, exisztenciális bátorságra van szükség. Ez a bátorság annak a külső és belső válságnak a teljes felvállalásához és áttöréséhez kell, amit a sötét kor, a hagyományvesztettség és hagyományellenesség, a maga összes következményével jelent. Nem elég a válságról tudni, a válságot bensőleg a legvégső pontig fokozni és élni kell. A válság akkor válság, ha az ember valóban úgy tudja, nincs más, csak ami elviselhetetlen. Támaszték, remény, rejtett biztosíték nincs. Legfeljebb rettegés, ájulat és menekülés. Van ember, noha igen ritka, aki a válságot ájulat nélkül képes megélni. Teatralitástól mentes józansággal képes kimondani önmagában: ha mindennek vesznie kell, vesszen.
A válság ekkor elviselhetetlenné fokozódik. Rohamosan legmélyebb pontjához, magához a rettenethez ér: itt aztán eldől, az ember mennyit ér. Ez a pont megfoghatatlanul irracionális és minden máshoz képest diszkontinuus: már nem következik az előzőkből, mert mindegy önmaga létének is cáfolata. Végletes nihilizmus ez: amikor már annak sincs többé értelme, hogy “nincs semminek értelme.” Már az is értelmetlenné válik, hogy az ember önmagát elveszítse. A kárhozat is lepke-könnyű lesz. Az irtózatos élménynek a legtöbben nem is jutnak közelébe. Viszont aki közelébe jut, választania kell: vagy a végső pont előtt visszafordul, mert rémületében mégiscsak meg akar menteni valamit illúzórius lényéből és ekkor végelláthatatlan sivatagba jut, azok lakhelyére, akik ugyan eljutottak a világ “káprázat” voltának felismeréséig, viszont gyávaságuk miatt semmit nem kaptak cserébe; vagy mindent egy lapra tesz fel és beleveti magát a mélységbe. Ami ekkor történik nem leírható. (…)
Aki a döntő lépést megtette, a Hagyomány rendjébe visszatért. A visszatérő annyival több, mint a soha el nem szakadó, hogy megtanulta milyen az, amikor az ember a “külső sötétségben” él. A modern kor ilyen külső sötétség. Az ember, aki ma számít a modernségen maradéktalanul túl van. Túl van reneszánszon, racionalizmuson, materializmuson, ahogyan túl van kapitalizmuson, szocializmuson, liberalizmuson és profán tudományon és technikán: minden olyan illúzión, ami az igazságot oly unalmasan régóta legyűrni igyekszik, és ami ma kizárólagos. A tagadás tagadója lesz: ebben van az egyetlen és igazi énje. Nem nehézkes tradicionalizmus lesz sajátja, hanem a tagadás tagadásának mámorából megszülető, őseredeti frissességű Tradíció. A végső, ami az első. Egy lázadás a modernitás lázadása ellen céljához ér.”
*És én, ha fölemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.”
https://atyafipeca/fejlodo-letrontas-es-orok-hagyomany/
atyafipeca.hu 
+ A fény elsötétülése (Y)