Három

2015.04.21. K O R SZ E L L E M

Egy kiegyenlített világ. Egy leszállított világ. Egy előemészett világ. Egy világ, ami Homéroszt is csak megzenésítve, vagy képregényesítve tudja elsajátítani. 

Éppen csak a végét sikerült elkapnom, ahogy ez egyik pedagógus azzal dicsekedett a rádióban, hogy ő mindenképpen be fogja mutatni az osztályának, mert nagyon fontos, hogy napjainkban -amikor már alig olvasnak a fiatalok- minél több honfitársunkkal szerettessük meg az olvasás és azon belül is a versek okozta örömöt. Ehhez nagyon jó szolgálatot tehetnek a szellemes és humoros köntösbe bújtatott irodalmi remekek, mert fontos, hogy a tanuló jól érezze magát az iskolában. A repertoárból még előkerült a “sok”, a “tömeg”, a “minél több”, a “közérthető”, a “hétköznapi” ember és a “népszerűsítő” varázsszó, melytől manapság illik hasra esni és elájulni. A népek megvesznek érte, míg egyesek csak lesütik a szemüket. A többit az Olvasóra bíznám.

Roderick atya Star Wars előzetest néz és közben megörökíti a saját reakcióit. Sokak szerint ez jópofa és aranyos és nagyon emberi és humoros és szellemes és eredeti. Rengeteg embernek tetszik és vannak talán néhányan, akiknek nem. Én ezt csak olcsó profanizálásnak hívom. “A szent profanizálódik, míg az abszolút relativizálódik.” Itt is tetten érhető egyfajta bizarr nivellációs tendencia. Az elvarázsolt blőd marha tendenciája. Egy komment a sok közül: “Father your reaction warmed my heart, God-bless.” Jaj, de emberi! A többit az Olvasóra bíznám.

Tegnap kötelező jelleggel végignézették velem. Mindenkinek tetszett, kivéve egyet. Az előadó már vagy ezerszer levetíthette, mégis láthatóan jól szórakozott. Népszerű újraélesztés, hogy az is megértse, akinek már menthetetlenül összeturmixolták az agyát. “Legyél te is életmentő!” Vajon a rötyögő és hahotázó nézősereg között akadt egy is, aki észrevette, hogy volt egy a szélen, aki nem a vetítésre, hanem a többiek reakcióján somolygott? Vajon milyen nívót fog képviselni 20 év múlva egy újraélesztő tréning? Az “idők jelei bizony” rengetegen vannak, mégis gyönyörűen bokrétába lehet szedni őket. A nivelláció, a szubverzió, a profanizálás, a deszakralizáció, a népszerűsítés, a “jólérzemség” és a plebejus humor csokrába. Aki pedig nem nevet a többséggel és köpnie támad kedve az menthetetlenül egy elégedetlen hülye, akinek soha semmi nem jó úgy, ahogy van. Legalábbis a korszellem ezt diktálja… A többit az Olvasóra bíznám.

“Minden dolgok mértéke és végső célja az ember.” Biztos? Mert ha nem, akkor valami nagyon nem stimmel a nagybetűs és piedesztálra emelt humanizmussal kapcsolatosan.