2015.04.24.
Nekem úgy tanították, hogy Metternich egy arrogáns és pökhendi arisztokrata volt, aki “szamárháton” (Metternich futása) menekült a nép forradalmi haragja elől. László András -többek között- ezzel a történelmi előadásával sokakban igen nagyfokú ellenszenvet váltott és úgy néz ki, hogy az “arisztokratikus, vagy éppen tradicionális aspektusból való szemlélés” a mai napig megbocsáthatatlan bűnnek és árulásnak számít -elsősorban- a nemzeti oldalon.
Mindenesetre nagyon bizarr és elgondolkodtató dolog, ha az ember felülről és tisztes távolságból próbál meg rátekinteni azokra az egymást követő és egymással szoros analógiában álló események sorozatára, melyek az 1700-as évektől vették kezdetüket. Én szándékosan nem foglalnék állást ebben az érzékeny témában és az idevágó meglátásaimat tulajdonképpen megtartanám magamnak. László Andrást lehet szeretni és lehet gyűlölni, ahogy be lehet fogadni és ahogy a legvégletesebben el is lehet utasítani. Egyet azonban nem lenne méltányos: elhallgatni és besöpörni a szőnyeg alá.
“Általában azok, akiket mindenki támad -a jelenkorban-, azok általában a történelemnek pozitív alakjai. Ez majdnem mindig így van. Akiket viszont majdnem mindenki dicsér, azok viszont óriási valószínűséggel negatív alakok.”
atyafipeca.hu 
“Semmi sem sebez jobban az igazságnál.”
(Metternich)
„ Történelemhamisítás az a világon mindig volt és mindig lesz, és minden országban volt, van és lesz, de olyan mérvű, mint Magyarországon talán sehol nincs.”
(László András)