Vox populi. “Ha már választani köll…”

“Vox populi. “Ha már választani köll…”” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. “Az élet az örömök forrása, de valahol a csőcselék is iszik belőle, ott minden kutak mételyesek.
    Minden tisztát kedvelek, de nem akarom látni a vigyorgó pofákat és a tisztátalanok szomjúságát.
    Szemöket vetették a kútba: most azután undok nevetésük felém fénylik a kútból.
    A szent vizeket béfertőzték mohó szomjukkal és mikoron szennyes álmaikat gyönyörűségnek nevezték, megfertőzték még a szókat is.
    Haragos lészen a láng, valamikor nedves szívüket tűzre teszik: maga a szellem is sustorog és füstöl, valahol a csőcselék odalép a tűzhöz.”

    “Ahol a magánosság megszűnik, ott kezdődik a piac; és ahol a piac kezdődik, ott elkezdődik a nagy színjáték zsibongása és a mérges legyek zümmögése is.
    Menekülj, barátom, magánosságodba: látom, hogy fene-legyek szurkáltak össze-vissza. Menekülj oda, ahol érdes, erős szellő fújdogál.
    Menekülj, barátom, magánosságodba! Nagyon is közel éltél a kis emberekhez és a hitványokhoz. Menekülj láthatatlan bosszújok elől! Színbosszúval telvék ellened. Ne emeld többé karodat ellenök! Se szerük se számuk s nem a te osztályrészed, hogy légycsapójuk legyél.”

    /Friedrich Nietzsche: Im-ígyen szóla Zarathustra (A piac legyeiről; A csőcselékről)/

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s