2015.05.01. Remek hangulat…
Ebben a rövidke 5 pernyi anyagban minden a helyén van. Akarom mondani “minden a feje tetején áll”, de a “minden a feje tetején állra” a mai korszellem közkedvelten használja “a minden a helyén van” tényközlő megállapítást. Maradjunk ez utóbbinál, annak ellenére, hogy tulajdonképp semmi és senki sincs az őt megillető helyén.
Néhány elgondolkodtató “elszólás”:
“Sör, virsli, ringlispil, kirakodóvásár, remek hangulat, városlakók, több évtizedes múlt, zenés produkciók, szabadtéri esemény, kulturális csoport, fitness, LL Junior, jó társaság, csúszik az ennivaló, lacipecsenye, majálisozni, sör, virsli, feledés, színpadi műsor, céllövölde, megannyi játék, elütni az időt, mint ahogy az lenni szokott, kikapcsolódni vágyó, sokan kilátogattak, jól érzik magukat, üdítőzünk, kígyózó sorok, sok portéka, miliő, túl sok a kirakodás, pihenés, nincs szemeteskuka, de amúgy jó, vattacukor, lufi, nagy jelentősége van, több helyi lakos, régi idők hangulata, hagyományként kijárunk, ebédelés megvolt, jól érezzük magunkat, mint valamikor, brigád, nagyon szépek voltak a lányok, programok, szórakoztatták, szabadtéri esemény, bizonyos fokig, kampánytevékenység, koncertek, “fántomász bend”.
https://www.youtube.com/watch?v=WY6pK92k1d0
Egyébként a pörgő és forgó ringlispil egy nagyon markáns és önmagán messze túlmutató szimbólum. Két fő része van. Egy tengely és egy szédületes sebességgel keringő periféria. És akkor a vattacukrot még nem is érintettük. A többit az Olvasóra bíznám.
atyafipeca.hu 
“Az élet az örömök forrása, de valahol a csőcselék is iszik belőle, ott minden kutak mételyesek.
Minden tisztát kedvelek, de nem akarom látni a vigyorgó pofákat és a tisztátalanok szomjúságát.
Szemöket vetették a kútba: most azután undok nevetésük felém fénylik a kútból.
A szent vizeket béfertőzték mohó szomjukkal és mikoron szennyes álmaikat gyönyörűségnek nevezték, megfertőzték még a szókat is.
Haragos lészen a láng, valamikor nedves szívüket tűzre teszik: maga a szellem is sustorog és füstöl, valahol a csőcselék odalép a tűzhöz.”
“Ahol a magánosság megszűnik, ott kezdődik a piac; és ahol a piac kezdődik, ott elkezdődik a nagy színjáték zsibongása és a mérges legyek zümmögése is.
Menekülj, barátom, magánosságodba: látom, hogy fene-legyek szurkáltak össze-vissza. Menekülj oda, ahol érdes, erős szellő fújdogál.
Menekülj, barátom, magánosságodba! Nagyon is közel éltél a kis emberekhez és a hitványokhoz. Menekülj láthatatlan bosszújok elől! Színbosszúval telvék ellened. Ne emeld többé karodat ellenök! Se szerük se számuk s nem a te osztályrészed, hogy légycsapójuk legyél.”
/Friedrich Nietzsche: Im-ígyen szóla Zarathustra (A piac legyeiről; A csőcselékről)/