Fent és lent

“Fent és lent” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Fontos itt kiemelni, hogy mi hangzik el az utolsó előtti videóban Gigerrel kapcsolatosan.
    “He has this ability to probe deeper into the human soul.”
    Vagyis “Gigernek meg volt az a fajta képessége, hogy mélyebbre hatoljon az emberi lélekben.”

    Ez rendkívül fontos. Mélyebbre nézett. Lefelé. Alant. A tudatalattit célozta meg. Kevesen tudják, de ez a tudatalatti erő mérgezte meg Gigert, aki saját démonai rabjává vált. Giger egyszerűen feloldódott a másban. Ez történik azzal, aki nem képes a tudatfeletti régiókat felkeresni és aki mindent csak alulról képes eredeztetni. És pontosan ez a negatív erő adja meg a New Age lényegiségét.
    Képzeljük el milyen erők játszanak azzal, aki rémálmaiból formálja meg az Alien sikerprodukció lényét. Giger tekintete egy félőrült, elmeháborodott tekintete, aki nászra kelt az infernális és szubtilis erőkkel, influenciákkal. Giger már fiatalkorában magában hordozta azt a fajta mérgezettséget, ami igazán idősebb éveiben kerítette hatalmába. Ilyenkor természetesen felmerülhet az Olvasóban a kérdés, hogy ezek mind-mind csak a képzelet szüleményei és nem érdemes túl nagy hangsúlyt fektetni rájuk, mert ilyen lények nincsenek. Természetesen Alien nem létezik, de azok a láthatatlan erők, melyek ezeket a formákat a megnyilvánulás körében létrehozzák: nagyon is vannak, és ezerszer borzasztóbbak és valóságosabbak és veszélyesebbek, mint egy hús-vér szörnyszülött. Pontosan ezek a befolyások tépték ízekre Giger elméjét. Giger csak azt adhatta és kaphatta, aminek lényegisége teret adott.
    “He feels at home in places we run from in fear.”
    “Olyan helyeken érzi elemében magát ahonnan a legtöbb ember futva menekül.”

  2. Remek poszt.
    Ezt épp most olvastam,picit talán idevág:
    “…A középkor elfordult ugyan az élettől, de még tudta, hogy személytől függetlenül emberi élet nincs. Az újkor azonban ellentétbe került szellemi énjével is, amelyet papi hazugságnaktartott, de életével is, amely tőle független folyamat lett. Erre az objektív folyamatnak nevezett életfelfogásra épült később a hegeli dialektika és a biológiai fejlődéselmélet. A reneszánsz az újjászületés ürügyén olyan magatartást szentesített, amely az életet fokozatosan elszemélytelenítette. Az élet iránti alapvető viszony megváltozott. Az élet már nem maga az én, mindössze az enyém. Tulajdon, külső, tárgyi, az én részem, zsákmányom, rendelkezésemre bocsátott objektív kvalitás —, ahogy szépen mondani szokták: osztályrész. Annyi gyönyört szívhatok belőle, amennyit csak tudok. Amennyit engednek. Nem én vagyok, csupán az enyém.”

  3. Gigerhez még egy gondolat. Mentségére legyen mondva, hogy alkotásait nem öltöztette cunci köntösbe. Nem adott kreálmányaira angyalruhát. Ez ritkaságnak mondható manapság.

    1. Üdv! Egy ideje be-benézek a blogra, miután valaki felhívta a figyelmemet a Shrekről szóló posztra, azzal a kérdéssel, hogy miért is foglalkoznak tradicionalisták ilyen piszlicsáré ügyekkel. Nos az a poszt nem is tartott volna itt, László András előadásai annál inkább – lévén ezeket, mint az internet szeméttengerében imitt-amott megcsillanó gyémántokat igyekszem összegyűjteni.

      A konkrét kérdésem Gigerre irányulna. Azon túl, hogy azt még a vak is látja, hogy ő a “sötét oldalon áll”, az is egyértelmű, hogy igen tehetséges (a zseniális szót használtam volna, de úgy tűnik, ahhoz itt elsősorban a cunciságott társítják). Ennek mi lehet az oka? Hamarjában két dolog jutott eszembe:

      1: László András szerint azok, akik visszavonhatatlanul, teljességgel befogadják a megsemmisülés, a lehúzás erőit (démonomágusoknak nevezi őket), gyorsan és látványosan amorzitálják önmagukat, így általában nem is jelentenek veszélyt senkire. Bár mintha erre utaltál volna a művésszel kapcsolatban, ez a leírás Gigerre nem áll.
      2: Azt mondják, minél magasabbra törő embert ránt le a sátán, annál mélyebbre fog az kerülni. Ez már közelíthetné Gigert, de én nem tudok róla, hogy fiatal korában más témái lettek volna, tehát úgy tűnik, mintha bizonyos fokig uralta volna a múzsáit.

      A kérdés tehát az, hogy ha ezek szerint van érték Giger munkásságában, akkor azt pontosan hol kell keresni? Én úgy veszem észre, hogy a művei egységesek, organikusak és hitelesek: az ábrázolása alapján ténylegesen elképzelhető ez a sötét világ. Valahogyan elérte, hogy amit teremtett, működjön, hogy természetesnek tűnjön – nem ezen a helyen és időben, de valahol és valamikor. Jó szó rá a látnok (amit említettek a videóban is), mert ebben külön válik a látó és a látott szerepe. Sötét dolgokat látott, de nagyon jó szemmel.

      1. Tisztelt Rontom-Bontom!
        “A tradicionalisták” jelző hallatán mindig elmosolyodom, annak ellenére, hogy a blog tartalmának legnagyobb része valóban tradicionális irányultságú. A kérdés valóban jogos, miszerint miért foglalkozom az esetek többségében “piszlicsáré” ügyekkel, de ezt már nagyon sokszor megválaszoltam. Azért, mert az ördög a részletekben rejlik és azért, mert általában (főleg napjainkban) angyalbőrben tetszeleg. Egyáltalán nem tartom elhanyagolhatónak, hogy mondjuk egy tizenéves gyermeket mivel agyfaszolnak a szülei. A Shrek valóban egy ártatlan és jópofa kis mesének tűnik, de ha az ember jobban elmerül a szimbolizmusában, akkor nagyon pontosan és markánsan tetten érhetőek benne azon tendenciák, melyek igazán René Guénon: A Mennyiség uralma és az Idők jelei c. művében kerülnek kibontásra. Nálam mindig a piszlicsáré és az elhanyagolhatónak tűnő kerül reflektorfénybe, melyek mellett manapság szokás egy vállrándítással, vagy éppen anélkül elmenni.
        Gigerre szerintem nem érdemes túl sok szót vesztegetni. Az amit Giger pedzegetett és felszínre hozott közel sem tartozik ahhoz a tartományhoz, ami “minket” érdekelhet. Annak ellenére mondom ezt, hogy Gigert magam is bizonyos fokig egy unikumnak tartom a maga nemében, de az irányultsága teljességgel abnormális, infernális és sötét. Talán egy kis jóindulattal “az istentelen tehetség” jelzőt rá lehetne akasztani, de félek, hogy ő még azt a “kvalitást” sem érné el. Ha van érték Giger munkásságában, akkor az éppen az a látlelet, ami a tudatalattival hozható szoros kapcsolatba. A feltett kérdésekre én nem tudok kielégítő választ adni már csak azért sem, mert szerintem egyrészt nem jól feltett kérdések, másrészt pedig nem érdemes olyan dolgokat babrálni, melyek jobb, ha a felszín alatt maradnak. Abban teljesen bizonyos vagyok, hogy Giger nem a mozgató, hanem a mozgatott volt és itt csak szenvedő igeragozásról beszélhetünk. Ha Ön valóban szereti László Andrást és ne adj isten akár még Hamvas, vagy Guénon terén is tájékozott, akkor a feltett kérdéseire már rendelkeznie kell a pontos válaszokkal. Nem szeretnék udvariatlan lenni, de már nagyon sokszor elhangzott itt a blogon, hogy “csak azokhoz beszélek, kiknek szemeit kevés por fedi”. Tulajdonképpen és a szó szoros értelmében nem segíthetünk egymáson, csak és kizárólag súrolhatjuk egymást, de semmi több. Kérdéseinkkel, félelmeinkkel és meglátásainkkal tulajdonképpen magunkra vagyunk hagyva. Választások léteznek, de válaszok annál kevésbé.
        “Sötét dolgokat látott, de nagyon jó szemmel.”
        Ez önmagában nem érdem. Giger felfelé nem volt képes elmozdulni. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy a szatír nagyon jól és leleményesen erőszakolta meg áldozatait. Szent György is látott sötét dolgokat, méghozzá jó szemmel. Gigerrel szemben azonban Szent György lándzsával járt és kelt és nem volt rest azt használni, mintsem nászra keljen a mással.

        “Az alvilág felkeltése, újabban tudatalattinak (!) hívják, szólt egyszer Mesterem, nem ajánlatos. Ami a sötétben van, maradjon a sötétben. Hatalmas kéz takarta le, büntetlenül hozzá senki sem nyúlhat. Mesterem elbeszélte, hogy alvilágát fel akarta számolni. De már pusztán a szándéktól olyan válságba került, hogy ép elméjét is alig sikerült megmentenie.” Hamvas Béla
        https://atyafipeca.wordpress.com/2015/01/02/ketto-fentrol-ketto-lentrol/
        http://www.tradicio.org/kvintesszencia/regnequant.htm
        Üdvözlettel: A

        1. Mindenek előtt el kell mondjam, hogy igencsak “kezdőnek” minősülök, lévén, hogy nagyjából egy-másfél éve figyeltem fel először a Tradícióra, miközben a katolicizmust tanulmányoztam. Nem vagyok tagja egyetlen szervezetnek sem, csupán olvasom/nézem/hallgatom az elérhető anyagokat és próbálok tájékozódni.

          Abban egyetértünk, hogy az ördög a részletekben rejlik, azt viszont nem értem, miért emelsz ki egy-két cseppet a hatalmas tengerből külön elemzésre. Amikor azt írod, nem elhanyagolható, hogy mivel etetnek egy tizenévest a szülei, az azért sejteti, hogy ennek a “súrolásnak” (“…nem segíthetünk egymáson, csak és kizárólag súrolhatjuk egymást…”) mégis van jelentősége és segítő szándékkal építgeted ezt a blogot. Ha ez így van, akkor viszont fokozottan nem értem a témaválasztást, lévén, aki ilyesmit mutatna a gyermekének, az holtbiztos, hogy nem olvassa a blogot, aki viszont igen, annak meg nem sok újat tud mutatni mondjuk egy Shrek kritika.
          Hangsúlyozom, nem célom kritikusként feltűnni itt, csupán nem értek dolgokat és ezért kérdezek.

          “Az amit Giger pedzegetett és felszínre hozott közel sem tartozik ahhoz a tartományhoz, ami “minket” érdekelhet.”
          Ha totálisan akarjuk megragadni a létet, illetve a végletes tudatosságot tartjuk fontosnak, akkor az intenzívebb jelenségeket akkor is kötelességünk feltárni, ha azok negatívak (be kell merészkedni a sárkány barlangjába), ezért ráncoltam össze a homlokomat azon, hogy míg szerinted Gigerre nem érdemes túl sok szót vesztegetni, addig a Shrekre már igen. Ez utóbbi talán cunciság-faktora miatt nagyobb hatást fejt ki? Ha igen, ne felejtsük el Giger cunciságát sem, az Alient (ami hatását tekintve egy kilúgozása a művészetének).

          “Ami a sötétben van, maradjon a sötétben. Hatalmas kéz takarta le, büntetlenül hozzá senki sem nyúlhat.”
          Ezzel kapcsolatban eszembe jut, amikor az akkor még egyértelműen pozitív szerepet betöltő Egyház a középkorban megtiltotta bizonyos területek kutatását, hasonló érvet használva. Meggyőződésem, hogy Eckhart mestert és a gnosztikusokat is ezért ítélték el, akiknek az “oldalunk” általában igazat szokott adni az Egyházzal szemben.

          Nem udvariatlanság, amit mondtál. A gond az, hogy bár nem tudom, mennyi por fedi a szememet, annak a jelenléte egyre elviselhetetlenebb számomra.

          1. A paradoxont én is látom, de fogalmazzunk úgy, hogy a blog “célja” – már, ha van ilyen, csakis egy nagyon-nagyon szűk rétegnek szól és szólhat. Nem tisztem másokat megváltani és segíteni sem szeretnék senkin a szó hétköznapi értelmébe véve. Kicsit úgy érzem, hogy a beírásod engem igazol. Hiszen Te sem vagy még “rajta”, de már valahogy mégiscsak “rajta” vagy. Ha teljesen tisztában lennél mindennel, akkor nem írnál be és valószínűleg akkor sem tennéd, ha egy szót sem értenél az “itt látottakból”. Mégis valamiért érdekel valami, amit nem igazán tudsz megragadni, de tudod, hogy létezik, mert kell hogy létezzen és ez nem hagy nyugodni. A Shrek és Giger, vagy akár egy elcseszett posztmodern alkotás csak egy bejegyzés. Ezek a látleletek néha “beesnek” és közzé szoktam őket tenni szimptóma gyanánt. Az, hogy ki mit képes megragadni belőlük már nem az én asztalom. Valószínűsíthető, hogy egy tradicionalitásban nem jártas látogató nem fogja érteni, de nem is kell, hogy értse. Ha én ezeket a témákat előemészteném az értetlenek számára, akkor ezzel menthetetlenül lefokoznám, nivellálnám a lényeget. Mindenesetre a blog vezérfonalát nem ezen posztok képezik, annak ellenére, hogy a téma tulajdonképpen szinte mindig egy.
            “A gond az, hogy bár nem tudom, mennyi por fedi a szememet, annak a jelenléte egyre elviselhetetlenebb számomra.”
            Az elviselhetetlen válságtudatnál jobb kiindulópontot elképzelni sem lehet.
            A sárkány barlangjába pedig nem kell bemenni. Elég csak tudni hogy hol van és hogy hogyan néz ki.
            Ajánlom számodra azon bejegyzéseket, melyek René Guénon és Julius Evola nevével vannak fémjelezve.
            Ahogy látom a sorok egyre csak keskenyednek. Tér és idő hiányában én befejezném.
            Üdv: A
            https://atyafipeca.wordpress.com/2014/01/10/rene-guenon-a-pszichoanalizis-vetkei/

  4. A KORSZELLEM:

    Manapság divat a mondatok végén felemelni a hangsúlyt. Még beszélni sem tudnak.

  5. Igazából véve a szobrászok már nem értenek a szobrászathoz. Ha akadnak köztük kivételek, akkor azok is csak roppant élethűen tudnak leutánozni valamit. Léteznek rém élethű alkotások, melyekben nincs jelen semmi abból, ami az antik alkotásokat körül ölelte. Jobb esetben is csak szobrász-horizontalizmusról beszélhetünk.

  6. A művészet eredeti funkciója az volt, hogy hordozója legyen az Abszolútumnak, hogy a Szellem hajlékára mutasson rá, az Isteni szépségre, az Isteni minőségre, hogy az Isteni örök jelenvalóság misztériumához vezessen el.
    A mai korban a „művészet” nagyon nem az Isteni minőségek hordozója, gyakran csupán valamely kiüresedett személy, igen sötét tudati tartalmainak a kivetülése. Nem árt vigyázni mi az ami, befogadtatik, hisz ezek is valóságok (és nagyon is ható valóságok).
    A tradicionális gondolkozás szerint, a szellemi út egészét a Művészetnek kell áthatnia. A valódi Művészet, a valódi Isteni Szépség hordozója, és mint eszköz, képes lehet a katarzis (megtisztulás) előidézésére is.
    Az Isteni Szépség még fellelhető, de igen gyorsan vonódik ki a világból, ami helyette megnyilvánul, az korántsem ártalmatlan minőség, gyakorlatilag pusztító erővel bír. Nagyon meg kell válogatni mi az ami, befogadtatik, és ez nem csak a művészetre érvényes, gyakorlatilag minden látáson és halláson érkező tartalmat és azoknak hordozóját is patikamérlegre kell tenni.

    1. Ezzel csak egyetérteni lehet.
      A legszomorúbb az, hogy a fentebb látható förmedvényeket még csak keresni sem kellett. Csak annyit kell beírni, hogy “postmodern”, vagy “modern art”, de a “kortárs művészetek” kifejezésre is ömlik a fekália.

      1. 🙂 Igen, gyakran tömény fekália az, amit ma a világ művészetnek vagy szépségnek kíván feltüntetni. Ezek a fogalmak tökéletesen kiüresedtek, lassan nem fejeznek ki semmit abból, amit régebben hordoztak. A mai művészet nem a középponthoz vezet vissza, hanem épp kilök a perifériára. Bár belegondolva, valamiképpen mégis képes nekünk megmutatni az Abszolútumot, az Isteni Szépséget, csak egy ellentétes folyamatként, mégpedig annak a hiánya révén. 🙂
        Felmerül a kérdés, hogyan lehet mégis az egyéni szellemi megvalósítási utat a művészettel összekapcsolva járni, abban a korban, amikor a valódi művészet, élő módon nincs már jelen? Csakis a művészet eredeti alkotó folyamatainak az aktiválásával, méghozzá a kreatív és az intuitív képességek növelésének a törekvésével.
        „Valamilyen értelemben minden kép önarckép.
        Ami alacsonyrendű az nem tetszhet senkinek, mert az alacsonyrendű nem lehet szép. Aki vonzódik az alacsonyrendűhöz, annak az alacsonyrendű nem tetszik, hanem egyszerűen az felel meg a lényének.
        A művészetben megjelenő szakrális célzat eredendően mindig arra irányult, hogy utat nyisson a megnyilvánulás mentén, de visszafelé az őseredet irányában.
        Ami szép az hasonlít önnön lényegéhez: önnön Ding an sich voltához.
        Isten végtelenül szép, mert végtelenül hasonlít önmagára”
        László András

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s