2015.05.12. ELLENSZELEKCIÓ
“Abban, amit a művészet tesz, nemcsak van valami idealitás, hanem éppen mintha a tevékenység értelme ez az idealitás lenne. Ezért a művészek mesteri tevékenysége nem annak megalkotása, ami az ember, hanem ami az ember fölött van, és nem annak, ami élet, hanem ami az életnél magasabb, és nem annak, ami a természet, hanem ami a természetnél több. Ami művészet, az nem csupán mesteri alkotás, hanem mesteri megalkotása annak, amiben léttöbblet nyilatkozik meg, ahogy Nietzsche mondja, nem Schöpfung, hanem Überschöpfung (nem alkotás, hanem alkotás önmagam fölé), vagyis nem poiézisz, hanem metapoiézisz.”
Hamvas Béla
Van tovább is…
A kiválasztott általában egy pozitív minőséget jelöl. Kiválasztottnak lenni egy nemes feladatra, vagy kijelöltnek lenni egy emberfeletti dolog megtételére. Leonardo de Vinci “kiválasztott” volt. Ehhez nem férhet kétség. Léteznek azonban másfajta kiválasztottságok is, melyek szoros analógiában állnak az emésztéssel, a belek és a különböző emésztőszervek által véghezvitt kiválasztódással. A széklet tulajdonképpen egy ilyen kiválasztódás (SZEKRÉCIÓ) kézzelfogható eredménye. És akkor még nem is említettük a kontraszelekciót a szó nem éppen evolucionista értelmében.
“Ha a szar felkerül a polcra: egyből lekvárnak képzeli magát.”
atyafipeca.hu 
A “művész urat” érinteni kívánó vulgáris hozzászólásoknak nem adok teret. Érinti ő magát helyettünk is.
Aki akar írhat, de csak ízlésesen és meggondoltan tegye!
Először azt hittem, hogy bal kézzel veti keresztet, de rájöttem, hogy valószínűleg “tükörből” készítette a felvételt a Notre Dame-ban ….
Amennyiben a művész úr a Dávid szoborral tervezne valamit, ugye azt nem kell látnunk!
Valószínűleg a zsinagógákban sem csinál rövidke performanszokat, mint ahogy a fejére is tehetne Szent Korona helyet valami egészen mást.
Azért egy orbitális pofont kioszthattak volna neki.
Az Argó 2-ben is van egy Szent Korona “fejretevős” jelenet, amire Kovács Lajos (Tibi) : “Ez egy nemzeti kincs. Azonnal tedd vissza a helyére! Hallod?” mondatot veti oda.
Úgy látszik, hogy a neoprogresszivista posztmodern “művészetben” stílusjegy a szakrális szimbólumok gyalázása.
Kiegészítenélek:
Bizonyos szakrális szimbólumok gyalázása. Csak bizonyos szakrális szimbólumok gyalázása.
Minap hallottam, olvastam két megállapítást:
„heteron = idegen erő ál alanya, melynek akarata döntően az auton akarat megsemmisítésére irányul.” (L.A.)
„Minden destruktív természete, hogy végül önmagát is aláássa.” (L.A)
A fenti esetben megállapítható, hogy a „művész úr” mindkét folyamat, aktív és kétségtelenül sikeres megvalósítója. Így, mégis mondhatni azt is „csak” teszi a dolgát , azt amire hivatott (felforgat , az értékeket kimozdítja a helyéről ) megkoronázza és ugyanakkor aláássa is önmagát.
Ehhez hasonlókat magam is hallok nap mint nap. 🙂
Éppen ezekben a percekben is hasonlókat hallok… 🙂
A hindu tradíció a hallás általi megértést a felszabadulás elsődleges eszközének tekinti.
Így az ilyesféle napi gyakorlat ártani biztos nem árthat meg …
🙂 🙂 🙂
“Műnek csak mint Überschöpfungnak van komolysága, minden egyéb szemétre való. Überschöpfung annyi, mint nem a tehetségből, nem a természetből kiindulni, hanem ott kezdeni, ahol a tehetség és természet véget ér.”
“A modern orfikában Poe és Nietzsche óta a költő saját léte és lénye nem mérték többé, csupán bázis, és teljesítménynek csak az tekinthető, amit maga fölött tud megteremteni”
Hamvas
“A szellem időfeletti jelenéte az időben megnyilatkozva.”
Hamvas Béla a Hagyományról…
Ez a művészetekre ugyanúgy áll.
Teljesen egyetértek. A mai “művész uraknak” fogalmuk sincs róla. Jobban körülnézve, ők eddig nem jutottak el.