2015.05.25.
“Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ami a halálbüntetés kérdését illeti, azt gondolom, hogy Európának nem szabad homokba dugnia a fejét. Semmi esetre sem szeretném, ha visszatérnénk a középkorba és újra lennének olyan kérdések, amelyekről tilos beszélni.” Orbán Viktor
Valami bizarr véletlen folytán jeles politológusainknak, újságíróinknak nem tűnt fel ez a kibékíthetetlen ellentmondás. Példának okáért abban a korban, amit illik manapság olyan lekezelően és lenézően csak “sötét középkornak” nevezni a halálbüntetés teljes mértékben elfogadott és “közkedvelt” büntetési forma volt. És ez még nem minden ugyanis, ha abban a bizonyos “szigorú korban” lettek volna olyan tabuk, melyeket blaszfémia lett volna felemlegetni, akkor most nem lennének olyan agyament politikai irányzatok és hígvelejű politikusok, akik ezeket kikérhetnék maguknak. És van ráadás is, mert én úgy tudom, hogy pontosan a legújabb korra igaz az az állítás, miszerint léteznek olyan érinthetetlen és égbe emelt és szentté avanzsált témák, melyekről nem szabad, sőt, horribile dictu TILOS beszélni, mert börtön járhat érte. Biztos vagyok abban, hogy ha netán az EP-ben, a képviselők között valami csoda folytán feltűnne egy jobbágy az 1600-as évekből, az viselkedésben, tartásban, beszédkészségben magasan felülmúlná ezeket a “nyakatekert és kifordított sátáni idiótákat”. De akit nem győztem meg teljesen az nyugodtam merüljön el a sötét középkor festményeiben, katedrálisaiban és különféle művészi alkotásaiban, majd utána kontrasztosság gyanánt ugorjon egy fejest abba a bugyorba, melyet csak kortárs, vagy posztmodern művészeteknek neveznek.
https://www.youtube.com/watch?v=lQi_qsOIhMo
Egyébként érdemes rákeresni arra, ami az EP-ben zajlott pár napja. Az eseményeket hazai liberálisaink próbálták úgy közvetíteni, hogy nagyon csúnyán kiosztották Orbánt. Ez közel sem felel meg a valóságnak, ugyanis éppen fordítva történt. Mindezek ellenére nem tudok elmenni az ilyen buta és sületlen kijelentések mellett és nem vagyok hajlandó csak azért kiállni egy gyenge elméjű miniszterelnök mellett, “mert az még mindig a kisebb rosszat képviseli.” Ez utóbbi kijelentés megint csak közhely és a nép egyszerű gyermekei között terjed szájról-szájra, amibe természetesen szorult némi (némi!) igazság. De csak némi. És minket (engem) itt és most a “némi” és a “majdnem”, meg az “ez is valamicske” vajmi kevéssé érdekel. Ami érdekel az az a nagybetűs valami, amit az utóbbi néhány száz esztendőben szisztematikusan és tudatosan, valamint sugallatok hatására a tudat alatt elsikkasztottak, elhazudtak, meghamisítottak, megmásítottak, kiparodizáltak, kigúnyoltak, megbecstelenítettek, átírtak és hátra kötött kezekkel, arccal a föld felé elvermeltek. Engem már csak ez érdekel. A szenvedő igeragozásért pedig elnézést kell kérnem azon Olvasóimtól, akik már magas fokon tételezik magukban az extremo-szubjektív idealizmust.
atyafipeca.hu 
A száll a kakukk fészkére című könyv története jutott az eszembe, a diliház rendszere ellen lázadozó dilisek, akik tulajdonképpen önszántukból vonultak be a diliházba. Lázadnak, de minden zsigerükben rettegnek a diliházon kívüli élettől.