2015.05.29.
“A sötét korszak alászálló jellegéből következően a mai ember az időben visszatekintve mindennek csak az alsó aspektusát képes meglátni. Ezért az az embertípus, akit a jelen kor determinál és nem képes egy magasabb szellemi pozíciót elfoglalni, a princípiumoknak is csak az alsó, lefokozott és deviáns aspektusát látja – a harcból csak a gyilkolást, a heroizmusból csak a vadságot, az uralomból csak az erőszakot.
A tradícionális szemlélettől merőben idegen a modern, boldogságot és sikert hajszoló ember, aki egy deszakralizált, homogén térben és időben él, akinek sem szent helyei, sem szent ünnepei nincsenek. A rítust felváltotta a munka, a szimbólumokat a tények. Tudatába lassan beszivárgott a materializmus és egyetemlegessé vált. Mivel a halált biológiai és nem metafizikai eseményként fogja fel, földi világra korlátozódott léte egyenes következményeként megjelent a „legfőbb érték az emberi élet” hamis ideája, majd a világbéke eszméjének uralkodóvá válása.
https://atyafipeca.julius-evola-meglovagolni-a-tigrist
Ezzel ellentétben „a tradícionális létszemlélet hívei – bár nem eleve háborúigenlők – nem rémülnek meg a háború lehetőségének gondolatától. A háborúk feltétlen igenlése, vagy éppen ezek feltétlen elutasítása: szélsőséges jelleggel samsara-i beállítottságok kifejeződései. Tradícionális nézőpontból csak a fény erőinek győzelmét követő béke »pax post victoriam vigorum lucis« fogadható el. A pacificizmus (nem pacifikus!) a mindenáron való béke mellett foglal állást, tehát – akarva-akaratlanul – a »pax post victoriam vigorum tenebrarum« a sötétsség erőinek a győzelmét követő béke szolgálatában áll, mivel a Kali-Yugában a sötétség erőinek győzelme – ha nem is a legvégső győzelme – összehasonlíthatatlanul valószínűbb. A sötétség győzelme és az azt követő béke soha nem fogadható el, sem az úgynevezett külső, sem az úgynevezett belső világban.”
atyafipeca.hu 
Ez (is) egy remek az előadás, köszönet a közzétételért!
„Soláris tradiciónak elsőrendű szavai: uralom, hatalom, erő, szabadság, győzelem” (L.A.)
Az emberek kifejezetten vágynak ezen állapotoknak az elérésére, de addig, amíg nem az emberfeletti princípiumok által akarja ezeket megvalósítani, csakis az ember alatti állapotokban lehet része: gyávaság, félelem stb. Ezért fél a többség még a harc és háború gondolatától is.
Pedig csak belegondolni kellene egy kicsit, hogy az ember eleve a létezésével már egy csata színterén találja magát. A „harci helyzet” az, hogy ha a világ, a többség valamire azt mondja nincs, az biztos, hogy van, és amire a törekvő azt mondja, hogy van (pl. magasabbrendű igazság) arra a világ és a többség mindig azt fogja mondani, hogy az pedig nincs. Azt mondják, a háborúhoz csupán egyetlen dolog kell, egy kibékíthetetlen ellentét, hát ez itt már egy alaphelyzet. Amennyiben az ember a Végső Abszolútum elérését tűzi ki célul, be kell látnia, hogy a mai korban ennek utolsó még megmaradt eszköze a harc ezen a csatatéren.