2015.05.31. „Átmaivedam agra Ásit”
“Ha az ember saját tudatfunkcióit tanulmányozná, rájöhetne, hogy amiben még valamiféle kreativitás megmaradt, az a gondolkodás, viszont a gondolkodás egyúttal a leggyengébb, legillékonyabb és a legszubtilisabb tudatfunkció is. Az akaratlagos képzetalkotás hozzá képest erősebb, viszont a benne működő teremtő erő gyengébb. A spontán képzetalkotás még erősebb, de az alanyi lét még gyengébb benne. Ez azt mutatja, hogy a gondolkodástól minél messzebb távolodunk az empirikus tapasztalás és az észlelések irányába, annál inkább kirajzolódik a létező, és annál kevésbé vesz részt benne az alany, annál kevésbé éli meg önmagát teremtőnek.”
Véleményem szerint rendkívül lényeges a fogalmi gondolkodást (ész kultuszt), a guénoni intellektustól elválasztani, mivel az utóbbi azt a fajta szellemi intuíciót jelenti, amit nem elmének is szoktak nevezni (vö.: “A Nagy Észt meghaladó tudás, a Szív szútrája” című alap-mantrával), vagy ahogy a szúfizmusban ész fölötti Szívről, illetve a zenben Has-központúságról beszélnek (vö.: Taisen Deshimaru: Az igazi zen).
Mindez rendkívül lényeges, mert a Holdra mutató ujj könnyen összetéveszthető magával a Holddal, ami miatt az Alapállás tisztázása kulcsfontosságú:
Ha az Alapállásom megkülönböztető jellegű (pl.: fogalmi ész kultusz), a kifejtésem viszont akár a legszínvonalasabban megjelenített metafizika, akkor ezzel hozzáállással voltaképp pusztán a zűrzavart (a káoszt) fokozom, minél tisztábban kifejtett szakralitásról van szó, annál inkább.
Miért?
Mert a megkülönböztető jellegű Alapállás – akárhogy csűrjük, csavarjuk – bent tart a Jelenségvilágban, így a kifejtés végül mondanivalójában nem tud túllépni, René Guénon megfogalmazásában: a “fordított árnyék módjára történő utánzás”-on. Lehet, teljesen olyan, mintha Az lenne, de mégsem az…
A megkülönböztető jellegű Alapállást hívja Guénon “principális dualizmus”-nak. (vö.: René Guénon: A tradícióellenességtől az ellentradícionalitásig)
Amikor az Alapállás megkülönböztető jellegű (pl.: vannak egyenlők és egyenlőbbek), a Felépítmény pedig nem megkülönböztető jellegű (pl.: “egyenlőség”), akkor kortárs nyelven, neo-liberalizmusról beszélünk.
Amikor az Alapállás megkülönböztető jellegű és a Felépítmény is megkülönböztető jellegű, akkor neo-konzervativizmusról van alighanem szó.
A hiteles szakralitás Alapállása nem lehet megkülönböztető jellegű, mivel a természet-fölötti vonatkoztatási rendszerében (Mindenség) csak Principális Egység képzelhető el.
A Jelenségvilág vonatkoztatási rendszerében megnyilvánuló Felépítmény viszont megkülönböztető jellegű kell, hogy legyen, mivel emelkedni csak a lefelé húzó erő ellenében lehet.
A metafizika területén, a Mindenség vonatkozásában, amúgy is minden megkülönböztetés, eleve lehetetlen törekvés, álmodozás, ezért bármilyen erre épülő, akár a legszofisztikáltabb világuralmi törekvés is csak bukásban (káoszban) végződhet, amit végül az Armageddon zár le (Az Igazság pillanata, amikor lehull a lepel.).
Az Alapállás – a Középpont vagy annak hiánya – “mindent visz”.
Advaita…
Ezzel kapcsolatban épp a minap hallottam egy igen eredeti eszmefuttatást, igaz szigorúan a lét és a tudat vonatkozásában.
Ha van egy kis türelmed, akkor … 🙂
Click to access guenon_03.pdf