2015.06.01.
Ha már az egyik “aktív” Olvasó(m) szóba hozta pár perccel ezelőtt itt. Talán A Mennyiség Uralma és az Idők Jelei az a mű, amelyre legtöbbször hivatkoztunk itt a blogon, de nem lehet elégszer hangsúlyozni ezen olvasmány jelentőségét. Annak ellenére mondom mindezt, hogy még jelenleg -sokszori elolvasás után is- vannak a könyvnek olyan fejezetei, melyeket csaknem teljes homály övez. Guénon nem Hamvas Béla és teljesen hiányzik belőle az a bizonyos irodalmias véna, mely olyan szépen keni a “szellem fogaskerekeit”. A Mennyiség Uralmát nagyon sokszor kell elolvasni és az a legjobb, ha minden nap forgatja az ember, mert egyszerűen képtelenség “kiolvasni”. Guénont stílusát szokni kell, mert közel sem adja könnyen magát. Ha nem ad időt neki az ember, akkor jobb, ha bele sem kezd. Viszont, ha egyszer ráérez az ember a sorok mögött megbúvó lényegre, akkor végérvényesen lehull a lepel a felvilágosultnak hazudott sötét világról. Aki a tradicionalizmusban szeretne jobban elmélyedni az mindenképpen szerezze be, amíg lehet. Amíg lehet. Ezen a területen e könyv nélkül a “boldogulás” teljességgel lehetetlen és kizárt.
Baranyi Tibor Imre könyvére már kitértem a korábbiakban. Most idő és tér hiányában nem mennék bele a részletekbe, de azt hiszem Ő sem vitatkozna velem a fent leírtakkal kapcsolatosan, már csak azért sem, mert a Mennyiség Uralma nélkül a Fejlődő Létrontás sem láthatott volna napvilágot. Ebben a formában biztosan nem.
Kedvcsinálónak pedig:
atyafipeca.hu 