2015.06.12. Pokoli színjáték
A minap a teleVÍZIÓBAN egy “menekültet” láttam hevesen érvelni. A felvétel valamelyik osztrák “refugee camp”-ben készülhetett. Emberünk, aki arany keretes napszemüveget, menő farmert és divatos sportcipőt viselt imigyen szólott:
“Nézzenek körül micsoda cudar állapotok vannak itt! Ellep bennünket a szemét! (Vajon ki szemetelte tele a tábort?) És ez nem minden! Minket itt csak kenyérrel, sajttal és almával várnak! Ezt nem fogadhatjuk el, mert tisztában vagyunk a jogainkkal és mi is pontosan ugyanolyan jogokat követelünk magunknak, melyek az itt élő embereket is megilletik.”
Idáig tartott volna az ominózus idézet, melynek kapcsán felmerült bennem pár megválaszolatlan kérdés. Vajon kik mondták ezeknek az embereknek hogy tömegesen induljanak útnak és ha már útra keltek vajon milyen (hamis) ígéretek hatására tették? Mert szemlátomást valamiféle nagyon összehangolt kampány folyhatott az elmúlt hónapok folyamán azokban a mesterségesen destabilizált országokban, ahonnan elvándoroltak. Szóval ismét felmerül az a bizonyos sokat idézett kérdés, miszerint “cui prodest”?
Az alma és a kenyér nekünk már nem elég. Mi már a legújabb Iphone 6-osra és valami jól hangzó állásra pályázunk, esetleg egy puccos Audira, ha van rá mód. Hát odanézzenek mán! Micsoda menekülttábor az, ahol nem akadálymentesített a vécé és ahol leeseik a csempe a zuhanyzó faláról!? Vízköves csapok és csúszós járólapok! “Embertelen állapotok a menekülttáborokban.” -mondták a tévében. A jogvédők most erre gerjednek. Kicsit hasonlatos a helyzet ahhoz, amikor a megfáradt és egy éjszakára befogadott vándor pirkadatra házigazdává avanzsálja magát, miközben a vendéglátók együgyű lakáj módjára a kívánságait lesik.
http://frontex.europa.eu/trends-and-routes/migratory-routes-map/
Impotens, erejét és értékét vesztette Nyugat. Pontosan abba a verembe fogsz kerülni, amit megásattak veled. Rothadt velejű értelmiséginek hazudott, erőtlen kézfogású, megalkuvó modernisták és lagymatag díszkeresztények egylete, ahol a Pápa már nyilvánosan, bohóc orrban elegyedik a nép közé és ahol lassan a “férfiak” többsége ülve vizel. Mert minden, de minden szimbolizmus. Akármi is jöjjön: rászolgált(unk).
(Természetesen a fenti sorok közel sem jelentik azt, hogy minden menekült csakis anyagi javakra pályázna, de jól körvonalazódik, hogy a nagyobb részük bizony nem gépfegyverek elől menekül Európába. Javaslom, hogy fogadja be őket Amerika. Ha már szelet vetett, arassa is le a vihart.)
“A Próféta (béke legyen vele) mondta: Aki csak hall a Szemfényvesztő felől, igyekezzék minél távolabb tőle, mert Allahra esküszöm, hogy azok akik vele jönnek meg lesznek győződve róla, hogy hívő, és a belőle támadó megtévesztő eszmék miatt fogják követni őt.”
(És van tovább is…)
x
atyafipeca.hu 
A nyomort jelzi, hogy ezen a néhány százmilliós kontinensen nincs tízezer ember aki legalább tüntetni kimenne az utcára? Na nem mintha annak bármilyen értelme volna, de legalább egy halvány önreflexiót felmutathatna a haldokló kontinens. A hagyományosan vallásos íreknél az Összeesküvők úgy vezettették be a homokosházasságot, hogy az egyház egy árva szót nem szólt, de nem hallottunk arról sem, hogy a lakosság autókat borogatott volna az utcákon tiltakozásul a törvényre.
A migrációs probléma miatt már most nagyon komoly rendészeti, külügyi és egyéb intézkedéseknek kellene FOLYAMATBAN lennie. Ehhez képest az Összeesküvők strómanjai Brüsszelben még mindig a magyarországi demokrácia fokáról vitázgatnak, no és persze a “sajtószabadságról”, meg a fasiszta paramilitáris alakulatok (sic!) által vegzált ártatlan cigányokról. Miközben Európa a végóráit éli.
Milyen pokoli mértékű szedálásnak, tompításnak és altatásnak kell lennie ahhoz, hogy ezt a végveszélyt a lakosság 99%-a egészen egyszerűen észre sem veszi!
Arról, hogy az úgynevezett “uniós törvényhozás” hogyan is néz ki, maga a bizottsági elnök Jean-Claude Juncker beszélt:
“Ha valamit elhatározunk, betesszük azt az értelmezési térbe, és egy ideig várunk, hogy mi történik. Ha nincs nagy zaj, nincsenek felkelések – mert legtöbben azt sem tudják miről van szó – haladunk tovább lépésről lépésre, mindaddig, ahonnan már nincs visszaút.”
Értjük. Mindig is tudtuk, de mégis döbbenetes ez az őszinteség a strómanok szájából.
A cinizmus csimborasszója, hogy az uniós bürokraták párás szemekkel ünneplik az évfordulókat, Európiai Egyesült Államokról ábrándoznak, miközben kínosan kerülik a korai atlantista integráció kulcsalakjának Robert Schumannak legfontosabb mondatát:
“Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.”
Ehhez képest a Schumann által megálmodott “közösség” intézményi szinten ÜLDÖZI a kereszténységet és még az emlékét is ki akarja törölni az európaiak emlékezetéből. Nem akarom megérni azt az időt, mikor rendeletekkel bontatják le a középkori katedrálisokat és templomokat, hivatkozva arra, hogy azok súlyosan sértik az ateisták érzékenységét. Bachot betiltják, mivel ő egy szűk elitista kör számára érthető csak, és sehogyan sem demokratizálható, tehát fasiszta. Adnának helyette viszont évente négyszer eurovíziós dalfesztiválokat, homoerotikus tömegperformanszokkal a színpadon.
No, ezt nevezik röviden nemzetközi összeesküvésnek…
Amerika az elmúlt 2-3 évtizedben csendben szelet vetett. Méghozzá a saját határaitól több ezer kilométernyire. Most Európának kell betakarítania a vihart. Egyre jobban körvonalazódik a számomra, hogy hazánknak nem marad más menekülési útvonal, mint a Kelet. Sajnos geopolitikailag felértékelődtünk és az elszakadást tíz körömmel fogják gátolni.
Milyen röhejes a mesterségesen felfújt Kovács Béla kémkedési ügy. Azok mondják mindezt, akik szemlátomást a Nyugat beépített emberei. A valódi és a legrosszabb fajta ügynökök. Többek között a vakolók.
Tegnap egy ismerősömtől megkérdeztem, hogy mit szól a menekült áradathoz. “Mihez?” -kérdezte ártatlanul. “Elmondanád, hogy miről van szó? Nem volt időm a politikai eseményeket végigkövetni.”
Van valami bicskanyitogató abban, ahogy ez a sok “lagymatag lakos” elvárja az embertől azt a fajta felvilágosítást, amit merő közönyből, vagy lustaságból elmulasztott megtenni.
“Nem, nem mondanám el” -válaszoltam, majd témát váltottam egy jóval profánabb és cuncibb témára. Na nem mintha a bevándorlásügy nem lett volna profán téma.
Milyen érdekes, hogy a ezeregynéhányszáz évvel ezelőtti őseink, GPS, műholdak, drónok, és egyéb modern vackok nélkül tudták a több ezer kilométeres területeket áttekinteni, több százezres tömegeket nagy biztonsággal kontinenseken keresztül mozgatni. Pillanatokon belül elzavartak minden jövevényt, aki csak kicsit is veszélyeztette a közösség békéjét, egységét. Micsoda taktikai érzék, lényeglátás kellett például ahhoz, hogy valóban többnemzetiségű, többvallású birodalmakat legyen képesek évezredekig (!) fenntartani.
Ehhez képest a barom modern ember már azt sem veszi észre, hogy lassan leradírozzák országát a térképről. Bravó!
Igazából véve a tradicionális államokat teljes mértékben szétverték. Az elitet száműzték. Majdnem mindent nivelláltak. Milyen alapvető különbségek maradtak még az emberek között?
A nemek közötti különbségek. Most ezt kell teljes mértékben felszámolni. Végül már nemek sem lesznek. Semmi tagoltság. Sem kislányok, sem kisfiúk, sem családok. Családfő… Jaj, de poroszos és félelmet keltő kifejezés! Csak nem náci az apuka? Miért nem inkább “családcimbi”. Az jóval barátságosabb és profánabb kifejezés lenne.
De tudok jobbat! Legyen a családfő ezentúl a nő. Ahogy elnézem az ismeretségi körömet a nadrágot már mindenhol a nő hordja. A férfiak meg megmaradtak mellettük papucsnak. Csak úgy vannak. Ha nem lenne közös gyerekük, talán már el is váltak volna. Minden úgy jó, ha fordított, de az is remekül megfelel, ha csak ki van vízszintezve.
Vajon mi fog azután jönni, mikor már nem lesznek hegyek, csak síkságok és mikor már az ember EKG-ja is ki lesz szintezve? Szisztolé, diasztolé, szisztolé, diasztolé. Vesszen a szisztolé! Éljen a diasztolé!
A Nyugat menthetetlennek tűnik, méghozzá a csomópont emberek belátási esélyének teljes reménytelensége okán…(vö.: “Nem az a baj, hogy sok a liberalizmus, hanem, hogy kevés”…) vagy: Régebben volt liberális színház, meg liberális színház, manapság van liberális színház és pislákolni szeretne a nem liberális színház. Sokak számára elviselhetetlen ez a “lövészárok ásás” és visszasírják a régi “egységet”…
Nem értik, hogy világverő fordítottság stratégiájuk, “győzelmük”, valójában miért (külső és belső) vereség,
nem látják, hogy – a jelenségvilág vonatkoztatási rendszerében – a gravitatív erők ellenében kifejtett szakrális ég felé irányulás lefelé tükröződöttsége, fordított irányultsága, “győzelme” csak és kizárólag a zűrzavarba torkollhat.
Ezért üdvözölte a lakosság üdvrivalgás közepette a perzsa csapatokat, amikor bevonultak a szétzüllesztett Babylonba, ezért hívták az elvilágiasodott, szétesett Rómában Attilát “Isten ostorának”…
Mit is mond – a korábban egységes Véda négyfelé esése következtében, eszmeiségében Kr.e. 3200 tájára helyezett – turano-ind Vishnu Purana látomása?
“Az Istenek oltárain a tűz kialszik, többé senki sem gondozza őket, az ember önmagát kiáltja ki Istennek és a Világ közepének, s azt mondja, nem kell Isten, nem létezik. (…)
A vaskori ember hazug, nem ismeri az Igazságot, becsapja önmagát és másokat is. A vaskori ember nincs tekintettel embertársára, csak önmaga boldogulása érdekli, a vaskorban a jóslatok szerint megszűnnek a közösségek. Az embereket végtelen bizalmatlanság keríti hatalmába, mindenki félni fog az embertársától, mindenki gyilkost fog sejteni a vele szembe jövőtől, az ember elfelejt bízni, elfelejt szeretni. (…)
Az összes jóslat szerint: A vaskori ember – pontosan ezek miatt – végtelenül boldogtalan és beteg. (…)
„A szakák népe felébred és viszi a tüzet más földekre is. A szakák ébrednek fel elsőként, ahogy évmilliókkal ezelőtt is ők vitték a világosságot! Elsőnek Nimród népe tér magához, utána a többi.”
Érdekességképpen említem, hogy érdemes utána nézni a kínaiak hun tiszteletének (vö.: Kínai források a hunokról…(A hunok titkos története) youtube.) illetve szaka-szkíta királyi-harcos családból származott például Buda (Buddha) is…
Hajrá Kelet!
Éppen ma reggel olvastam Ezékiel könyvének 7. részét (Károli fordítás); a második versben szereplő “Izrael” szó helyett az “Európa” szót tettem képzeletben a szövegbe és megdöbbentem a helyzet hasonlóságán…
Más:
A nép az amelynek van királya, és a király akinek van népe. A nép a királyát szolgálja és a király a népét. Amelyik népnek nincs királya, az nem nép többé, csak tömeg.
Az európai népeknek már régóta nincsenek királyaik, az európai népek már régóta tömeggé lettek degradálva. ,,A tömeg tudattalanságára pedig semmi sem jellemzőbb, mint az, hogy e pillanatban a világ urának hiszi magát, holott a halál torkában van.”(Hamvas Béla)
Jelen pillanatban egyetlen népcsoportnak van egyedül királya és ez a népcsoport a keresztény. Ez nem erény, vagy kiváltság, hanem tény. ( Aki most azt hiszi, hogy ez a király a piros bohócorrú “szellemi vezető” az téved az autentikus kereszténységgel kapcsolatban, ami persze nem meglepő, egyáltalán nem.)
Mikor bizonyos eseményekre fel szokás hördülni a média által felfújva, hogy „a civilizált világ ellen történt támadás” így meg úgy, akkor mindig visszagondolok ezekre a közel egy évszázada leírt sorokra:
„Gazdasági tényezőkről szólva, megragadjuk az alkalmat egy ezzel a témával kapcsolatos széles körben elterjedt illúzió, nevezetesen annak a felvetésnek a leleplezésére, miszerint a kereskedelem területére alapozott kapcsolatok szolgálhatják a népek egymáshoz közelebb hozását és barátságokat alakíthatnak ki emberek között: nos, hatásuk ennek valójában pontosan az ellenkezője. Az anyag, mint azt több ízben megmutattuk, lényegileg a sokság és a megosztás alapelve, következésképpen a viszály és a konfliktus forrása; akár népekről, akár egyénekről van szó, a gazdasági területen csak rivális érdekek vannak és lehetnek. Főleg arra nem számíthat a Nyugat, hogy az ipar, illetve az ettől elválaszthatatlan modern tudomány segítségével lesz képes a Kelettel való kapcsolatait rendezni; ha a keletiek végül is ráállnak az ipar mint szükségszerű rossz meghonosítására, ez kizárólag arra lesz jó, hogy – saját létüknek a nyugati invázióval szembeni megvédése érdekében – felfegyverkezhessenek. Világosan lehet látni, mi fog történni: azok a keletiek, akik gazdaságilag felveszik Nyugattal a versenyt, eme tevékenységtől való idegenkedésük ellenére csak egyetlen cél érdekében tehetnek így, mégpedig azért, hogy megszabaduljanak a pusztán brutális erőn és anyagi hatalmon alapuló idegen elnyomástól, amit maga az ipar éltet; az erőszak pedig erőszakot szül, azt azonban szintén fel kell ismerni, hogy a kirobbanó háborúkért korántsem a keletiek a felelősek.
Félretéve a Kelet-Nyugat közötti kapcsolat problémáját, könnyű belátni, hogy az ipari kibontakozás egyik legfeltűnőbb következménye a hadászati eszközök folyamatos tökéletesedése és romboló erejük vészjósló ütemű növekedése. Ez önmagában elég kellene legyen, hogy elkergesse a modern „haladás” bizonyos bámulóinak „pacifista” álmait; azonban az álmodozók és „idealisták” javíthatatlanok, és naivságuk úgy tűnik nem ismer határokat. Az olyannyira felkapott „humanitarianizmus” nyilván még arra sem érdemes, hogy reá komolyabb szót vesztegessünk: az azonban különös, hogy az emberek egyre többet beszélnek világbékéről akkor, amikor a háborúk okozta pusztítás minden eddigieket messze felülmúl, és nemcsak mert a pusztító eszközök megsokszorozódtak, hanem azért is, mert – mivel a háború többé nem viszonylag kis létszámú, kizárólag hivatásos katonákból álló hadseregek között folyik – mindkét oldalon mindenki válogatás nélkül bevetésre kerül, ideértve azokat is, akik erre a funkcióra a legkevésbé sem alkalmasak.”
Ez bizony Guénon idézet lesz! 🙂
Szerintem nem mehetünk el a bevándorlással kapcsolatos, Szamuely Tibor és Kun Béla szintű üzenet mellett:
„Árpád vagyok, »megélhetési bevándorlónak« mondanak. Pedig – mint te – én is csak jobbat akarok a családomnak.”
Mos tekintsünk el attól, hogy azok hivatkoznak “családra”, akik ezt az eszményt ezerrel tönkre igyekeznek tenni vagy, hogy aki nem magyar az jöhet, aki magyar az nem jöhet bájos elképzeléstől…
Az ősi Turul dinasztia Árpád nagyfejedelméről és a “megélhetési bevándorlásról” pedig ennyit:
Ha a térképre nézünk, a hozzávetőlegesen Kínától kezdődő nagy eurázsiai puszta növényi takarójának legnyugatibb nyúlványa a magyar Alföld, amiből – a szó szoros értelmében – természetes módon adódik, hogy messzi évezredek óta az íjfeszítő lovas kultúra lüktetése – tágulása-szűkülése – az egyik, ha nem a legmeghatározóbb tényező a Kárpát-medencében, tehát kevésbé beszélhetünk valamiféle más népek közé történő 1000-1500 évvel ezelőtti hívatlan “beékelődésről”, még kevésbé “bemenekülésről”, sokkal inkább jogos örökségünk tovább-éltetéséről, egy évszádok-évezredek óta tartó folyamat magas-fokúan szervezett, átgondolt megkoronázásáról.
Nagyon jó észrevétel!
Erre még emlékszik valaki? Itt is a családok mögé bújtak. Érdekes módon ez akkoriban a jogvédőket nem érdekelte. Tagadd meg kétszer a testvéreidet és fogadd be a jöttmenteket. Ez csakis arról szól, hogy még jobban megkeverjék Európát, mert a “sokszínű” lakosságon lehet a legjobban uralkodni. Ott ahol ez magvalósul, már semmiféle egységről sem beszélhetünk. Magyarországnak az a nagy szerencséje, hogy alacsony az életszínvonala. Nem vagyunk célország. Még nem. Pár hónapja egy határőrrel beszélgetvén megjegyeztem, hogy szerintem nemsokára ismét állni fognak a régi határok. Kerek szemekkel nézett rám… Mikor megemlítettem a menekültáradatot, akkor is kerek szemekkel nézett rám. Néha az az érzésem, hogy mindenki megőrült. Az emberek már az alapvető problémákra sem tudnak reflektálni. Szintén egy “barátom” a minap: “A srácok most nyelveket tanulnak és ha felnőnek húznak is nyugatra.” Magamban azt gondoltam, hogy húzzanak csak. Annál tisztább lesz itthon a levegő. Az “inkább élni”, már mindent átitatott.
Az általad említett dolgok rendkívül fontos megállapítások.
Ennek a hagyománytalanítási-atomizálási-rabszolgásítási folyamatnak része (vö.: Érdekes módon például korunk egyik felkent megmondó emberének, Umberto Eco-nak “univerzális” hagyomány ellenessége, nem terjed ki a saját hagyományára) a következetes történelem hamisítás is. Öntsünk tiszta vizet a pohárba:
Attila hun nagykirály nevében, Árpád nagyfejedelem valójában – mondjuk ki végre – felszabadította a rokoni a hun (avar illetve a székely-magyar) lakosságot, nagy örömükre, a frankok és a főképpen a bizánciak által pénzelt, rivális hun rokonnép, a bolgárok hegemóniája alól.
A Kárpát medencét lényegében szinte folyamatosan a turáni eredetű (türk-ugor-iráni-mongol) íjfeszítő pásztornépek dominálták, már több tízezer évvel ezelőttről, a kultúra hajnalától kezdődően (vö.: ivócsészés kultúra vagy pl.: Huszka József: A magyar turáni ornamentika története, stb..) Ezek fontos dolgok, ezeknek hangot kell adnunk.
Ezzel én tisztában vagyok. A magyar őstörténet azért szokott kimaradni a repertoárból, mert bizonyos nacionalista körök vulgáris és kontár módon túlhangsúlyozták, degradálták, nevetségessé tették, mert -többek között- szinte már mindent a “mag népéből” eredeztetnek. Népi populisztikus őstörténet vonal. Hadd ne írjak neveket…
Sajnos a tradicionalista vonal -ezzel szemben- bizonyos dolgokat meg nem domborít ki, amiket illene gyakrabban kihangsúlyoznia.
Akárhogyan is… Nálam a Szántaihoz féle népi “guruk”, önjelölt sámánok, megélhetési előadók, szentimentális nemzetieskedők, talmi táltosok és a “new age” sodorvonalába tartozó szerzők nem fognak teret kapni.
A Kard, Kereszt, Korona és a Hagyomány és magyarság kötetben a magyar tradicionális gondolkozók összefoglalták, amit össze kellett, szóval az alap megvan egy tradicionális hungarológiához. Az „őrültmagyarkodás” korrekcióját meg a parttalanságig lehetne folytatni, de minek? Nincs értelme. Neveket nem említek, mert nem akarok ezen vitázni, de sajnos egészen kiváló emberek is megrekedtek a hamis nemzeti hősök, jelképek szajkózásánál. Sőt, nem is csak arról van már szó, hogy szerintük az ún. szabadságharcosok mind makulátlan hősök voltak, vagy az egyetlen igazi magyar király Mátyás volt, amúgy meg az egész ezer évünk egy sötét verem az „idegen elnyomás” fenyegetésében, hanem ez már átfordult Szent István-ellenes gyűlöletbe és további hasonlókba. A Habsburg-gyűlöletet említeni se kell, az ugye alap az ilyen személyeknél és köröknél. Az ilyen proli néptörténészek nem is értik, hogy a „magyar ősvallás” (mármint az a néhány homályos morzsa, ami egyáltalán megmaradt abból, amit ennek hiszünk) sokkal jobban érthető lenne a még fennálló vallások és hagyományok megértésén keresztül. Ehelyett következetesen úgy fogalmazzák meg az állítólagos „magyar ősvallás” szinte minden egyes kitételét, hogy mindennel szemben álljon, ami tradicionális, sőt néhol már ez az egyetlen kritérium minden újabb és újabb eszement hipotézisnél, és ez rá is mutat arra, hogy minek váltak öntudatlan közvetítőivé.
http://www.tradicio.org/magyar/index.html
http://www.tradicio.org/kvintesszencia/hungariahyperborea02.htm
Ezzel egyetértek. A könyvet azonban még nem olvastam, de majd sort kerítek rá. Igazából véve, aki a “hagyományból” indul ki az már mellé nem igen nyúlhat. Egyébként szinte képtelenség lenne felsorolni azon “szerzőket”, akik tettek azért, hogy a renomé el legyen baszarintva.
Mindegyikükben az alapállás a közös. A hibás alapállás.
Ezzel kapcsolatban László András egyszer megjegyezte:
“Ha ezek (ti: őrült magyarkodók) egyszer hatalomra jutnának, engem 24 órán belül felakasztanának.”
Mint ahogy nem létezik a valóságban egyetlen olyan személy sem, aki képes megmenteni engem, ugyanúgy nincs olyan személy sem a valóságban, akit nekem kell megmentenem. Ezt a metafizikai alaptételt kevesen képesek felfogni, ráadásul életidegen, önző, önelégült kijelentésnek is hangzik.
Mostanában a segítés címszó alatt sötét folyamatok zajlanak a világban, a megmentők és megmentésre szorultak áradata ugyanis könnyen elnyelheti majd a világot.
Ha megfigyeljük, még tán soha nem volt ennyi megmentő, legyen az a magnépe felvilágosító guruja, gyógyítók, táltosok, politikai megmondó emberek, intergalaktikus fényküldöttek, soha nem volt ennyi karitatív szervezet, megmentő katonai beavatkozás és tele van világ a megmentés reménységében várókkal, akik lehet egy előadóteremben ülve, de lehet, hogy több százan összezsúfolva a tengeren várják, hogy megmentsék őket a jólétbe.
A külső világ menthetetlenül alászáll, és ezek a különböző „segítő” folyamatok, meglehet, hogy pont gyorsítják ezt.
Másokon és a világon nem lehet segíteni, az embernek egyetlen felelőssége van, csakis magát kell tudni megmentenie, amennyiben felfogja azt, hogy egyszerűen nincs más választása.
Holnap, majd kapsz “valami szépet” tőlem. 🙂
Ahogy ismerlek tetszeni fog.
“… ugyanúgy nincs olyan személy sem a valóságban, akit nekem kell megmentenem.”
Ugyanennek a buddhista megfelelője a boddhiszatvai szuprastátusz betetőződése, mikor megérti, hogy nincs senki és semmi, akit, amit meg kellene menteni a szenvedéstől. Paradoxonok csak a saját princípiumukba redukálva nyerik el igazi értelmüket, mert ott van az Értelem, amellyel hitelesen kimondhatók.
Ildi egy megrögzött extremo-szubjektív idealista! 🙂
Ha “meg van rögözve”, akkor még valamilyen kényszerítő erő hatása alatt van… 🙂 🙂 🙂
🙂
Egyetértek azzal amit mondtál ezzel a fontos kérdéssel kapcsolatban, ezt a problémát én is érzem.
Nekem az a benyomásom, hogy a magyar őshagyomány kutatók sokszor túlzottan modernisták, a tradicionalisták viszont néha mintha feleslegesen szigorúak, szemérmesek lennének ebben a témában.
Például a legutóbbi Hüperionban volt egy tanulmány az indiánokkal kapcsolatban, ahol a szerző helyesen mutatott rá az ezzel kapcsolatos túlzásokra, azonban a magyar-indián kulturális kapcsolat annyiban mégis több, mint ami két idegen-távoli kultúra között lehet, a közös turáni eredet, tehát azért mégis van egy jelentős kapocs, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.
“A neves iráni tudós, Idries Shah, a szellemi hagyományok kutatója írja, hogy az eurázsiai szellemiség ősi központja a szkíta népek lakta Közép- és Belső-Ázsia volt. Szerinte e szellemiség nagyrészt a magyarok közvetítésével eljutott Európa népeihez, valamint az indiánok révén az amerikai földrészre is. Közvetlen és közvetett kisugárzása alapvető hatással volt Eurázsia „peremterületeire”: Kínára, Indiára, Mezopotámiára, Egyiptomra valamint Európa régi földközi tengeri műveltségeire is, és ma is meghatározó erőt gyakorol szinte egész Földünk népeire. Magyar műveltségünk e szellemiségnek a közvetlen örököse.” (Csöpel Láma: “A magyar szellemiség eredete.”).
Mintha nagy ellenállás lenne azzal kapcsolatban, hogy azt, hogy szakrális és, hogy magyar őshagyomány semmiként ne lehessen közös nevezőre hozni.
Például nagyon fontos munkákat tettek le ezzel kapcsolatban az oroszok, szinte helyettünk dolgozva ki a témát. Számunkra alapvető fontosságúnak érzem például Vlagyimir Szolovjov turanofil pánmongolizmusát, Nyikolaj Trubeckoj: “Dzsingisz kán hagyatéka” könyvét alapműnek érzem, amit valamennyiünknek el kell (kellene) olvasni, de izgalmas Dugin. “”A türkök ökumenéje és a sámánizmus.” című munkája is.
Claudio Mutti a következőket pendíti meg az “Eurázsia és Magyarország” -ban:
“Guénon és Coomaraswamy írásai (…) állították, hogy a nép emlékezete megőrizte, még ha csak részleteiben, reziduálisan is, azokat az elementumokat, amelyek tradicionális formákból erednek, mint például a mesebeli tündérek és tündér ifjak eredetileg istenek és istennők. A magyar etnográfiai hagyomány őriz sámán eredetű témákat és szimbólumokat, amelyek a honfoglalás megelőző időszakra és egy nagy eurázsiai kulturális területre tehetők vissza.”
vagy Körösi Csoma Sándor:
“Keressetek, kutassatok, mert az egész világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kultúrájának gyarapítására, mint a magyar az ősindiai kultúra tárházában!” és itt nyilván nem a “krisnásokról” van szó 🙂
Egyfelől túl sok megalapozatlan álmodozás, sőt megtévesztő modernizmus, másfelől túlzott tartózkodás, de a valóságban annyira kidolgozatlan ez a téma, hogy ott tartok, hogy kínomban egyszerűen írok egy könyvet ezzel a témával, kapcsolatban, mivel, mint Mircea Eliade írja: “A magyaroknak általában fogalma sincs, hogy milyen hatalmas kultúrájuk van.” és itt nem egyfajta modernista nacionalizmus melengetéséről van szó, hanem inkább arról, hogy megalapozott identitás (megkülönböztetés) nélkül, nincs felemelkedés a megkülönböztetés nélkülibe vagy másképp, gyökereink keletiek, törzsünk európai, lombkoronánk egyetemes…
Még talán annyit fűznék hozzá, hogy a kínaiak eléggé nyomatják ezt a turáni-hun témát, mintha az eljövendő Keleti Birodalmat valami ilyesmi mentén szeretnék ideológiailag kikristályosítnai (összhangban Szolovjovékkal), így nem kizárt, hogy a nyugati “igazság pillanata, amikor lehull a lepel” (Apokalipszis, melyet csak magának köszönhet), után, talán éppen e mentén turbózhatja fel magát a szűkebb-tágabb térség, összhangban a valódi ősi szakrális jóslatokkal, melyre René Guénon is utal és még az is lehet, hogy eljön a mi időnk…
Más:
Éppen a “Chaiyya Chaiyya” (Walk in the Shadow of Love) című indiai számot hallgatom, érdemes meghallgatni, ha van érkezése valakinek.
Tetszik ez az “Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít…” mondat 🙂
Ha szabad még egy gondolat, hogy miért nem biztos, hogy feladat a világ és mások megsegítése. A világ mostanság alaphelyzetként határozza meg azt, hogy a létezésben egymásnak, másoknak ki vagyunk szolgáltatva. Ez csakis abból fakad, hogy az emberek elvesztették önmaguk tengelyét, pontosabban kívülre helyezték el, így a mindennek és mindenkinek való kiszolgáltatottság egy alap meghatározottsággá vált. Pontosan ennek a beteg „a kiszolgáltatottak vagyunk egymásnak” szemléletnek az eredménye a világ szétesése, háborúk, viszályok, konfliktusok, szenvedés, pl. a migrációs folyamatok. Ez a szemlélet tulajdonképpen túlzás nélkül, a világ önjáró és önpusztító gépezete, ami úgy működik, hogy az emberek egy részét nyomorúságos és kiszolgáltatott helyzetbe taszítja, ahol azt élik meg, hogy ők segítségre szorulnak, míg az emberek másik részét pedig abba a kényszerbe hozza, hogy nekik megvan az a lehetőségük, képességük ezt a „kiszolgáltatottságot” orvosolniuk, megsegíteniük. Egyéni életben és társadalmi szinteken is ugyanaz a felállás: segítők és segítségre szorulók. Ha jobban belegondolunk egy téves, beteg felfogás, egy beteg és eltévelyedett világban.
Egyre gyakrabban mondogatom mostanában, hogy a világból jobb kimaradni. Ha az embernek módjában van elkerülni egy-egy tigrislovaglást, akkor kerülje el. Ha nem muszáj, akkor inkább kitérek előle.
Nem hinném, hogy jó ötlet lenne tovább pörgetni azt a labdát, ami szemlátomást Frenszisz ujjáról is lecsúszik. Nem akarok karriert, nem akarok nyüzsögni, hagyni akarom, hogy a vonat elmenjen mellettem. Sok barát és ismerős van azon a vonaton és mindig azt mondják, hogy szálljak én is fel. Miért nem éppen ők szállnak le róla? Minden áldott nap végigpörgetem a fészbukot. Igazából véve jól érzik magukat a langyos vonat sekélyességében. Pénzre, sikerre, utazásra, nyaralásra, élvezetekre, szórakozásra igyekeznek. Én meg magamhoz. “Miért?” -hallom már a kérdést: “A kettő nem fér meg együtt?” Nem, b…. meg! 🙂
A világnak pontosan az a baja, hogy milliárdnyi elmebeteg pörgeti és mikor ki akarná pihenni a pörgetés fáradalmait, akkor szórakozás címén még jobban pörgeti.
Van egy olyan közkedvelt és gyengeelméjű szlogen, miszerint “állítsátok meg a világot, ki akarok szállni!” Miért hajtod, ha ki akarsz belőle szállni? Magasabb aspektusból: Állítsatok meg, ki akarok magamból szállni!
Igen, ahogy írod hadd menjen az a vonat, pörögjön a világ nélkülünk, legalább azokban a dolgokban, amikre nemet lehet mondani. Nemet mondani olyasvalamire, amit a többség éljenez, kihívás és garantált, hogy nem lesz az ember népszerű.:)
Megfogalmazhatjuk úgy is korunk jellegzetességét, hogy az emberek többsége azt hiszi, a legfinomabb ételt eszi, holott az nem más, mint az állatoknak félretett moslék, de ők rendíthetetlenül ragaszkodnak ahhoz, hogy ez bizony ünnepi lakoma és csodálkoznak, amikor az megfekszi a gyomrukat, és nagyon nem értik azt, ha az ember efféle ünnepi mulatságban nem akar már részt venni, sem semmilyen módon asszisztálni hozzá. 🙂
Erre a “kínból” született könyvre már most vevő lennék 🙂
Egyébként a kínaiak eléggé nyomatják ezt a turáni-hun témát (csak nem ismerik Szolovjovék turanofil pánmongolizmusát? 🙂 , így egyáltalán nem kizárt, hogy ideológiailag többek között e mentén kívánják a jövőben a Keleti Birodalmat ideológiailag kikristályosítani.
Így az előbb-utóbb elkerülhetetlennek tűnő nyugati összeomlást követő “igazság pillanata, amikor lehull a lepel” – Apokalipszis, amit csak önmagának, például fordítottság és “győzelem” mániájának köszönhet – nyomán, aki életben maradt a szűkebb/tágabb térségben, talán éppen ez által turbózhatja föl magát, a valódi ősi jóslatokkal összhangban, melyet Guénon is említ és – minden ellenkező törekvés és vágy dacára – még az is lehet, hogy újra eljön a mi időnk…
Más:
Épp a “CHAIYYA CHAIYYA – A.R. Rahman” zenét hallgatom, ha valakinek van érkezése, ajánlom..
Bírom ezt a “Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít…” mondatot 🙂 és nagyon komoly az indító idézet a Szemfényvesztő Messiásról…
Kösz Viator, ha meg van küldöm 🙂
Nagyon örülök hogy ráakadtam erre a blogra. Végre egy olyan blog, ahol a szerkesztő a dolgok velejét akarja megragadni, nem a felszínen kapirgál; és a dolgoktól a LÉT felé közelít.
Ez a “menekült” hullám, invázió számomra a jelenségen túmutatón szimbólum is, mint minden a világban (“Omnis mundi creatura quasi liber et pictura” – a világ minden teremtménye tulajdonképpen könyv és kép). A magában is ijesztő látvány és a fenyegető hatások mellett annak a szimbóluma is, amely maga a világ romlása: az alulról, az alsó erők által felkavarodó sár és iszaptenger, az alacsonyrendű, démonikus, mennyiségelvű erők áradása, amely elborít egy belülről teljesen kiüresedett, hajdan magasrendű civilizációt, mint a szennyes ár egy tenger vagy folyóparti várost, templomokkal, képtárakkal, gyönyörű kastélyokkal és parkokkal.
Valahol az is felmerült bennem, hogy az elmúlt évek bizonyos körökben nagyon sikeres zombifilmjei és sorozatai is ezt készítették elő: a látvány ugyanis nagyon hasonló a zombifilmek özönlő élőhalottaira.
Köszönöm. Én pedig az efféle minőségi hozzászólásoknak örülök.
Szemlátomást kevés a blogon az együgyű hozzászóló. Ezért mindenképpen hálával tartozom.
Épp most olvasom Ortega y Gasset-től a Tömegek Lázadását. Érdemes beszerezni! A fókusza nem éles, de ritka jó könyv.
Click to access ortega_y_gasset_jose_a_tomegek_lazadasa.pdf
Sajnos ennek nincs illata, lelke és nincsenek megsárgult lapjai, de azért talán használható. A régies nyelvezete is pazar!
“A mai európai közélet legfontosabb, – biztató vagy fenyegető? – jelensége a tömegek felnyomulása a teljes társadalmi hatalomig. A tömeg, természete szerint, nem irányíthatja, de nem is tudja irányítani a maga sorsát, arra pedig, hogy a társadalmon uralkodjék, még kevésbbé : alkalmas; így aztán elmondhatjuk, hogy Európa ma a legsúlyosabb válságban van, ami csak népeket, nemzeteket, kultúrákat egyáltalában érhet. Ez a válság nem egyszer jelentkezett már a történelem folyamán. Arculata, következményei egyaránt ismeretesek.
Ugyanígy a nevét is tudjuk. A tömegek lázadása ez.”
Köszönöm, a könyv tényleg jó, a tömegember “lélektanával kapcsolatban” még Hamvas volt az , aki a legtovább látott. Tovább folytatva az asszociációs sort, Magyarországon a ….. mérhetetlen elszaporodása is párhuzamba állítható a “menekültek” áradásával. A mérgek kibocsátásának korszakában élünk.