José Ortega Y Gasset: La Rebelión de las Masas

“José Ortega Y Gasset: La Rebelión de las Masas” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Az alábbi két – világhálón közzé tett – idézet is mindenképp továbbgondolásra való:
    „Amikor a „kiválasztott kisebbségről” beszélnek, a megszokott álnok szóhasználattal gyakran kiforgatják a kifejezés értelmét, mintha nem tudnák, hogy a kiválasztott ember nem afféle nagyzoló, aki mindenkinél magasabb rendűnek képzeli magát, hanem az, aki önmagától többet követel, mint másoktól, még ha magas követelményeinek nem is tud megfelelni.”
    „Az általános hiedelemmel ellentétben nem a tömeg, hanem a kiváló ember él alapvető szolgaságban. Semmire se tartja életét, ha nem állíthatja azt valamilyen magasztos cél szolgálatába. Ezért nem tartja kényszernek a szolgálás szükségességét. Ha véletlenül nincs mit szolgálnia, nem találja helyét, és újabb, még nehezebb, még igényesebb célokat állít maga elé, s azok igájába áll. Ez hát a fegyelmezett élet – ez a nemes élet. A nemességet az igényesség, a kötelességérzet határozza meg, s nem pedig a jogok. Noblesse oblige. „Kedvünkre élni közönséges dolog: a nemes rendre és törvényre törekszik.” (Goethe)”

    1. Ezek is ki lettek jelölve, de tér és idő hiánya miatt nem kerültek be.
      Ortegánál kevés az üresjárat. Szinte az egész könyvet aláhúztam. .-)

  2. Te, hogy összegeznéd a “Primitivség és technika” c. fejezetet? Nem érzed úgy, hogy az író túlzottan elfogult a tudománnyal, a tapasztalati tudománnyal, illetve a tapasztalati tudományra támaszkodó civilizációval?

    1. Sajnos jelenleg még nincs módomban véleményt alkotni, mivel a nevezett fejezetet nem olvastam, csupán az általad olvashatóvá tett idézetek keltették fel az érdeklődésemet és utánanézve találtam még néhány részletet a világhálón, így véve a bátorságot – a mű teljes ismerete nélkül – a kiegészítéshez. Az általad is említett lényeglátás szemfelnyitogató; fogalmazzunk úgy, hogy – a fenti két idézet számomra különösen tetsző módon – “helyére teszi a dolgokat”.
      A tudománnyal én mindenképpen “elfogult” vagyok, a legmesszemenőbb módon “elfogult”. Hivatásomnak tekintett mindennapi tevékenységem is a tapasztalati tudományra támaszkodó civilizáció erőszaktevésének áldozata révén, az Ember paradicsomi feladatából és művészetéből a szolgák végtelenségig specializálódott foglalatosságává degradálódott…

  3. “Mi dönti el, hogy az ember hová tartozik, az özönvízben elmerülő tömeghez, vagy a hatodik fajhoz? Az odatartozás mindenképpen végzetes. A mai életrendben elfoglalt helyzet pedig semmit sem jelent. Sok pénz, világi vagy egyházi hatalom, származás, műveltség, szellem nem juttat előnyhöz. Erőfeszítés sem. Tudás sem. Vallás sem. Tehetség sem. Még zsenialitás sem. Ezt a tömeg, ha nem is tudja, nagyon jól érzi. És ez az, ami a hatodik faj emberének helyzetét életveszélyessé teszi. A tömeg minden tagjában egyöntetűen titkos egyetértés él, hogy az új fajt elnyomja, elhallgattassa és letörje. Hogyha ő maga már elsüllyed, senki se maradjon felül. A tömegben a kimagasló, értékes jelenségek lerombolása járványszerűen fellépett. A pusztítás a legtöbb esetben céltalan és célt tévesztett. Nagyobbára egyáltalán nincsen szó az új faj jelentkezéséről, mindössze csupán egyéni előretörésről. A tömeg azonban ezt sem tűri. Az összes kisdedet kiirtják abban a reményben, hogy az az egy is közöttük lesz, aki veszedelmessé lehet. De az az egyetlen Egyiptomban van. És mindig, minden esetben Egyiptomban van. Kiirtanak egy sereg embert, s akit halálra keresnek, megmenekül. A keresés tovább folyik. Aki egy hüvelykkel magasabb, már gyanús. Csak szolgának és pojácának szabad lenni, minden egyéb tilos. A tömeg, már tudjuk, nem elmegyenge, ahogy még a jóhiszemű Le Bon hitte, hanem a sátáni idióta. Még ma is azt hiszi, hogy uralomra jutott, és a világ fölött a hatalmat átvette. Ebbe a tévedésbe komoly szellemiségek is beleesnek. Azért beszélnek új népvándorlásról és a barbárság betöréséről és kollektív uralomról. Nincs itt szó semmiféle uralomról. A katasztrófa nem a barbárság feltörése, hanem az özönvízbe való elsüllyedés. És ez az, ami ma történik. Nem az uralom kérdése ez, hanem a tömeghalálé.” Hamvas Béla

  4. Llanos Manolo-t, a spanyol Actio Catholica elnökét a polgárháborúban mint megrögzött, jobboldali elemet, a népfelség többsége, az “új világrend” nevében halálra ítélték, az utolsó szó jogán ezt mondta: “Krisztus és én, mi ketten, abszolút többségben vagyunk veletek szemben.” (In: Czakó Gábor: Az ideák nyelve.)

  5. Hamvas A világválság c. kötetében olvastam először A tömegek lázadásáról, utána szereztem be. Persze Hamvashoz képest kevésbé lényeglátó, mint írod. De az I. vh. utáni válságirodalom, amit Hamvas többek között elemez, máig megdöbbentő, ahogy a fenti idézetekből is látható.

    Annak idején beszkenneltem A világválságot (Magvető, 1983), de úgy látom, hogy a MEK-en is megvan — ha valakit érdekel. Három tanulmány van benne: Modern apokalipszis, Krízis és katarzis, A világválság. Tematikusan A láthatatlan történet c. munkájában tért vissza később ezekhez a gondolatokhoz.

    http://mek.oszk.hu/05900/05945/html/

    A Bookline keresője is épp kidob belőle kettőt potom pénzért.

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s