Hamvas Béla: Világválság

“Hamvas Béla: Világválság” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szívesen, Atyafi. 🙂

    Érdekes összevetni, hogy hány „független” gondolkozó veszi észre ugyanezeket, de általában mindenki csak a társadalmi szintig jut el, azaz a problémákat megfogalmazza, de valós megoldást nem tud adni, mivel nem jut el a jelzett „vallásos” szintre.

    Ennek a 3 részes szösszenetnek terveztem egy időben a magyarosítását, de végül elmaradt. A címben szereplő amerikait nyugodtan ki lehet cserélni globálisra.

    A téma: a nagybetűs Siker civilizációja (egészen a Guénon által megjegyzett dologig, hogy az amerikaiak nem azt mondják, hogy egy ember sikeres, successful, hanem hogy „he is a success”), ahol az anyagi Siker ellentétéért, vagyis az elmaradásáért csak magát okolhatja az ember; a külsőségek, pl. a tévében való megjelenés azonosítását a „jelentőséggel”; a régi korok ún. státusz-civilizációit nem irigylik javaikért, viszont irigylik a szomszédjukat, akinek eggyel több tévéje van, mint nekik; nem azért kell birtokolni, mert szükség van rá, hanem „mert megtehetik” és a szupermarket taktikusan telepakolt sorai erre buzdítanak mindenkit.

    És a végszavak idézetei közül egy: „Americans are so enamoured of equality that they would rather be equal in slavery than unequal in freedom.” (Az amerikaiak annyira beleszerettek az egyenlőségbe, hogy inkább elvannak egyenlően a rabságban, semmint egyenlőtlenül a szabadságban. – Alexis de Tocqueville: Democracy in America [1835])

    De mint mondom, ma már az „amerikai” = globális.

  2. Megihletődtem a képeidtől. Rögtönöztem:

    http://postimg.org/image/vxi4dac0f/

    http://postimg.org/image/t20fsoimn/

    http://postimg.org/image/5dpjb5bgv/

    Terjedelemben szerény kis kötet, de a benne összegyűjtött cikkek külön-külön is megérnének egy egész könyvet. Itt mutatkozik meg igazán, hogy mit is jelent a perenniális. Guénon kimér egy-egy kiskanállál a partok nélküli óceánból. Félévente-egyévente előveszem, beleolvasok, újraolvasok, vagy továbbolvasom. Nem az számít, hogy a végére érek-e valaha, hanem hogy mit milyen mélységben fogok valaha is megérteni. Hamvas kiválóan ért az aranykori atmoszféra megidézéséhez, Guénon pedig tudós kíméletlenséggel rá tud mutatni arra, ami örökérvényű.

    1. Le a kalappal, ha ez Neked angolul is megy. Voltak Guénonnal kapcsolatban effajta próbálkozásaim, de ez igazán csak akkor menne, ha komolyabban nekifeküdnék. Rengeteg angol kifejezésnek nem találtam meg a hiteles magyar megfelelőjét. Viator is szokott tradicionális szerzőket idegen nyelveken olvasni.
      Az alábbit meg le kéne fordítanunk magyarra! Mondjuk egyharmad rész Te, egyharmad részt Viator, egyharmad részt én. Persze, csak ha lenne hozzá kedved… Jó lenne magyarul is közzétenni.
      Nos? 🙂
      http://souloftheeast.org/2015/05/15/game-of-thrones-atrocity-exhibition/

  3. Az angol azért nagyon nehéz, mert izoláló nyelv, a világot sokkal inkább a mellérendelések, dualitások segítségével modellezi, ellentétben a ragozó nyelvekkel, ahol a szógyökből (mint princípiumból) faág szerűen bontakoznak ki az egyre konkrétabb jelentéstartalmak. Tehát a közvélekedéssel ellentétben az angol nehéz nyelv, kiváltképp ha metafizikai tartalmakat kívánunk megjeleníteni segítségével.

    Benne vagyok a fordításban, csak osszuk el. Ahogy látom Egon fényképeinek hátterét, van némi “helyzeti” előnye, nem kizárt, hogy angol nyelvű országban él. 🙂

    Az ismert tradícionalista gondolkozók mellett számtalan jó nevű szerzőt is olvashatunk angol nyelven. Néhány példa: Robert R. Reilly, Robert Bolton, Timothy Scott, Kenneth Oldmeadow, Mircea A Tamas, Ottmar Spann, Abe Masao. Az utóbbinak van egy olyan munkája, amelynek már rég meg kellene lennie magyarul is.
    “God, Emptiness, and the True Self”. Már küzdök vele egy ideje. Azok számára, akik az igazi Jézus Krisztust keresi, nagyszerű iránytű lehet ez az esszé.

    Kortárs tradícionalisták magyarra ültetésében Kocsi Lajosék végeznek úttörő munkát. Mindenképpen érdemes követni a honlapjukat: arsnaturae.hu

  4. Az angolhoz még annyit, hogy duális szerkezetét azzal tudta volna ellensúlyozni, ha megtartja, sőt továbbmélyíti az – egyébként nagyon fejlett – igeidő szerkezetét. A gyakorlat ennek éppen az ellenkezőjét mutatja.

  5. Ha már Robert R. Reilly neve felmerült, legyen szabad hivatkoznom a “Szférák zenéje” című írására. Éppen Schönberggel – a zenei demokrácia atyjával – kapcsolatban írja a dodekafóniával kapcsolatban:

    “To constructs this system he had to make music outside of the realm of nature into abstract ideological system.” … Now Schoenberg’s attempted solution was to replace consonance with
    dissonance and to say that dissonance was the new norm.”

    Gyönyörű és direkt megfogalmazása annak az ellenérzésnek, ami már régóta bennem is meg volt ezzel a zenei stílussal kapcsolatban.
    Egyszer egy képzett zenetanárnak említettem hasonló Reilly-hez meglátásomat, mely szerint Schönberg a disszonanciát zenei stílussá emelte. A tanár nagyon finoman, de egyértelműen jelezte, hogy zenei analfabétának, már már gyenge elméjűnek tart.

    Megítélésem szerint viszont Schönberg a modernizmus rejtett csapdáinak áldozata lett. Ő is úgy akarta felszabadítani (megváltani) a formákat, hogy nem volt meg az a princípium, amibe azokat visszaintegrálhatta volna.* Csak széttörte a zenei keretet, ezáltal nem szabaddá tette a hangokat, hanem szabadossá. Kakofóniává.

    Ehhez pedig szorosan kapcsolódik a jazz műfajának megítélése. A jazz egy életveszélyes műfaj. Újabban a “zene dzogcsenjének” szoktam hívni. A dzsogcsen a tudat centrumára, a jazz pedig a hangok princípiumára irányuló KÖZVETLEN aktus (a kettő végső soron ugyanaz). Természetesen itt minden egyéb műfajnál fontosabb az előadó személye, pontosabban személyfelettisége. Szabados György nagyon jól megértette a jazz zenész ebbéli felelősségét.

    Nagyon sok “ösztönből” játszó jazz előadónak szerintem fogalma sincs, hogy milyen erők játékszerévé válik “átszellemült” produkciója közben. Szóval csínján a jazz hallgatásával…

  6. Igen, angol nyelvű országban élek, bár a helyzeti előny itt ki is merül, a pórnép angoljának ismerete emelkedettebb témákban aligha segít. 🙂

    Nem annyira nehéz idegen nyelven olvasni a tradicionális szerzőket, mert a doktrinálisabb ismeretek fénye sok mindent áthidal már egy nyelv alapfokú ismeretében is. Pl. annak idején a guénoni életművet csak spanyolul lehetett megtalálni a neten majdnem teljes egészében, kénytelen voltam úgy előszedni néhány dolgot belőle. Guénon a nyelveken túl szól az emberhez gyémántkeménységgel, hogy eme hamvasi jelzőt használjam. A Sophia Perennis Guénon-életműkiadását pedig eleve hozzáértők fordították angolra, nyilván ez is elengedhetetlen (mint ahogy a magyar nyelvű kiadást se szakbarbárok fordítják).

    A cikket el fogom olvasni, a fordításba is besegíthetek. Bár eleve taszítanak már ezek a dolgok, mert tévét már rég nem nézek, és sorozatokat is csak egyet-kettőt ímmel-ámmal, így csak névről ismerem ezt is. Persze nekem is ajánlották már, hogy „a Trónok harca milyen jó”. Egy adott szintig biztos. Csak hát mindig az asszociációkkal van a baj. Gondolom, ez is olyan sorozat, hogy nincs benne „jó” meg „rossz”, hanem minden összefolyik egy gigantikus, ez esetben egy vélt középkorba helyezett „mindenki k.r mindenkivel” szintű szappanoperában. A Dallas óta nincs újdonság e téren, mint tudjuk.

    Ui.: a fenti képeim hátterének tágabb környezete itt is felvillan illusztrációként: http://arsnaturae.hu/tudatokologia/muveszet_tudomany/varos_muveszi_alkotas

    1. A Trónok harca a cikkben nagyon erős kritikának van kitéve. 🙂
      Magam sem nézek effajta filmeket, kivéve, ha az idők jeleiben szeretnék jobban elmerülni.

  7. Az ahogyan Hamvas a nihilizmusról ír, és ahogyan azt nagyon pontosan leírja,ajd ezt az ember saját átépésébe tökéletesen bele tudja illeszteni, és már érti azt. Szükségképpen az a gondolatom, hogy énszerintem bármit bárhogy bárkinek elmondani, talán éppen ezért nem lehet, amíg az ember egy ilyen határhelyzetbe nem

  8. Az ahogyan Hamvas a nihilizmusról ír, és ahogyan azt nagyon pontosan leírja, majd ezt az ember saját önátépésébe tökéletesen bele tudja illeszteni, és már érti azt. Szükségképpen az a gondolatom, hogy énszerintem bármit bárhogy bárkinek elmondani, talán éppen ezért nem lehet, amíg az ember egy ilyen határhelyzetbe nem kerül, addig lehetséges hogy nem is vehet más irányt, ami valahol hogyismondjam érdekes, de azért fenntartom annak is a lehetőségét hogy enélkül is tovább lehet jutni, de nem vagyok venne biztos. Pontosabban úgy mondanám, hogy amíg nem éli át ezt, ha egyáltalán átéli, addig nem is kerülhet feljebb. A pontatlanságokért, és nehezen érthető fogalmazásért elnézést kérek.

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s