2015.06.28.
Az ilyen “magával ragadó” mondatok nap, mint nap bearanyozzák a létezés labirintusában töltött “bolyongásaimat”, ahol túlvilági hangon énekel az oriolus oriolus. Volt idő, mikor még csak másodpercekre sem, majd másodpercekig is, aztán percekig és órákig is, ma már szinte napokon át egy folyvást. A kolléga nem érti, a barát nem érti, az ismerős nem érti, a családtag nem érti. Léteznek olyanok, akik értik, de a többség félreérti és már futnak is a “new age” teremtő gondolatainak a hangzatos és elringató hintaszékéhez, hogy a kívánatos gondolataikat és sóhajaikat felhasználva, érzelgős ganétúró bogarak módjára görgessék maguk előtt a szinkretizmus és eklekticizmus rózsaszínre mázolt, édeskés galacsinjait. A minap az egyik ismerősöm visszahozott egy könyvet. Ritka jó könyvet. Páratlan könyvet. Nem értett belőle semmit. Mondtam neki, hogy tele van hatalmas hegycsúcsokkal, de ennek ellenére elvitte. Már a völgyben feladta az olvasást, mert nem várta komfortos felvonó a hegy lábánál. Munkahelyen pörögni kell, otthon az asszony és a gyerek diktál. Neki erre se ideje, se energiája, se nyugalma, mert pénz kell keresnie. Neki nincs erre ideje. Saját magára sincsen ideje. “De legalább nem vagyok önző”, mondhatná. Ebben sem lenne igaza, mert éppen ahhoz lenne hűtlen, amihez illene lojálisnak lennie. Szóval kapott egy könyvet, amiről azt hitte, hogy még rózsaszínűbbre fogja festeni a világát, közben kiderült, hogy lapjai nem sminket és szemöldökceruzát, hanem körömlakk és arcfesték eltávolítót rejtenek.
“Alany pedig nincs több. Az egész létben csak egyetlen egy alany van. A nemértésnek, méghozzá a masszív nemértésnek a jele, hogyha valaki azt mondja: “dehát mások is ugyanezt mondhatják”. Akkor rögtön tapasztalható, hogy nem ért semmiből semmit. Nem ért semmiből semmit, ugyanis -bármily furcsán hangzik- az ilyen nézetek absztrakt nézetek. Az adekvát nézet tulajdonképpen nem absztrakt nézet. A naiv realistának -aki közönségesen csak úgy maga körül létezőnek tart dolgokat- azt kell mondanunk, hogy a naiv realista tulajdonképpen egy sajátos absztrakciót visz véghez. Ugyanis, ha valaki az észlelését megfigyelné igazán, akkor tulajdonképpen rájönne arra, hogy a lét struktúrája nem olyan, mint ahogy azt a naiv realizmus állítja…”
“Vagy játszanak vele, vagy a játék ura.”
atyafipeca.hu 
Sziasztok, örülök, hogy erről is “szó esik”. Szerintem is az egyik legnagyobb probléma a halogatás, az odázás akkor, amikor az ember – kegyelmi helyzetben – találkozik a valósággal, vagy annak egy számára aktuálisan befogadható töredékével, és mégsem ragadja meg a törekvés és az átlényegülés lehetőségét. A pillanat jelentősége – e tekintetben is – leírhatatlan. Mi lehet fontosabb az igazság megismerésénél, a létezés kiteljesítésénél, a megvalósulásnál? Aki ezt a témát egyáltalán képes mérlegre tenni a kenyérkeresés fontosságával, annak maximum elmebeli megérintettsége lehet, talán, de szívbéli és lényegi semmiképp. Végső soron pedig nem mások miatt, hanem elsősorban magunk miatt, ténylegesen pedig magam miatt is jó, hogy ennek a dolognak a fontosságára újra felkiáltójel kerül, hiszen jó néhányszor próbára tétetik az ember elszántsága, kitartása, türelme és emberi mivoltának az a gyarló sajátossága, hogy hajlamos a könnyebb, szebbnek tűnő utat választani…pedig mennyivel többet adnak az ugyan nehezen megtett és szenvedéssel teli, de fényt hozó lépések? Hiszem, hogy az ember önmagával folytatott, kemény és komoly – negatív és pozitív vonatkozásban egyaránt tapasztalható – következményekkel járó küzdelmei nélkül nem is találhat igazán valódi Önmagára. Lehet ugyan kívül dédelgetni a mulandó játékszereket, és azt gondolni, hogy a külső dolgok miatt nem haladunk, vagyis a világ görgeti elénk az akadályokat, hol anyagi, hol családi hol egyéb vonatkozásban, de ez csak önáltatás. Egy biztos: “A világ megváltoztatását csak a magam megváltoztatása teszi lehetővé.” (H.B.)
Köszönöm a mai inspirációt! 🙂
Szia!
“Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.”
Kedves Atyafi!
Jövő héttől szabadságomat tölteném a természet lágy ölén és az oriolus oriolus aláfestő zenéjében László András előadásait hallgatnám mp3-ról . Ha volnál kedves átküldeni egy forrást azt nagyon megköszönném. Üdvözöl követőd:Csaba
Szia Csaba!
Jobban jársz, ha nem engem követsz… 🙂
Töltsd le ezt a programot http://www.dvdvideosoft.com/free-dvd-video-software.htm#.VZQUInrtlBc
és bármilyen hang, illetve videót le tudsz szedni YouTube-ról.
Csak annyit kell tenned, hogy az üres mezőbe belinkeled a letöltendő videó linkjét.
Ha csak mp3-ra van szükséged, akkor majd a menüből válaszd ki a “YouTube to Mp3” convertert-t.
https://www.youtube.com/channel/UCTjVepsD0DD_pGw6E95vHxA
Konkrét forrásom nincs, csak az, amit már én is lementettem, vagy amit “mások” küldtek. Sajnos az előadások jelentős része rossz minőségű felvétel.
Üdv
A
Köszönöm az útbaigazítást ,a követést szemlélődésre változtatom Önmagam irányába.Az energiát amit a forrásból kapsz konkrét irányultságú.
Köszi linket
Üdv:Csaba
http://www.hirado.hu/2015/07/01/nepszeru-enekes-a-sargarigo/
Ez az előadás, létbevágóan fontos. Szerintem azzal, hogy felkerült a Youtube-ra, az összes többi, 100 000 0000 videó feleslegessé vált. :-).
Ezt magam is így gondolom.
Ha nem is feleslegessé, de jócskán mellékessé. 🙂
Huszárik Zoltán Csontváry filmjében van egy nagyon erős jelenet, ahol a főhősnek a konszolidált, de feszültségekkel teljes kispolgári családi ebéd közben látomása lesz: ráébred életének, létének ürességére, és hogy akik körülveszik, nem másak, mint árnyak, belül üres bábuk. Érdemes megnézni, az (igazi) magyar filmművészet egyik csúcsjelenete (38:01-től):
🙂 🙂
Ezt nem ismertem, köszönöm, erős jelenet ez is. 🙂
Kedves Balázs@
Szerintem közülünk sokan ültek már annál az asztalnál…
Köszönet a filmért. Nagyszerű alkotás
Huszárik ezt a filmet 5 (!) évig fogatta, nem sokkal a Csontváry film forgatása után egy évvel, pedig öngyilkos lett. Huszáriknak szó szerint az értetlen kritikus tömeggel kellett megküzdenie. Nagyszerű film, az hogy öngyilkos lett, emberi és filmes alkotói érékéből semmit nem von le.
Nyilván sokaknál biztosítékverő és nem értelmezhető az alábbi gondolat, akkor bizonyára itt a helye. 🙂
“Az élet minden sebére vigaszt ad a halál gondolata. Az öngyilkosság perspektívája nem egy nehéz éjszakán segít keresztül.”( Nietzsche)
Az alászálló világ szorítása rendkívül erős, a helyzet reális valóságát felismerve, számomra ezerszer becsületesebb és egyenesebb a fenti „negatív’ felvetés, és még maga az elkövetett tett is, mint a rózsaszín, önáltató ködbe burkolózott túlélni igyekvő szirupos életigenlés. 🙂
A kritika és a nagyközönség sem értette ezt a filmet, nem is csodálom, mert nem a “tömegnek” szól. Értékében Tarkovszkij filmjeihez tudnám hasonlítani, amelyek a metafizikai irányultságú filmművészet hegycsúcsai, olyan jelenetekkel amelyek beleégnek az ember tudatába, és a legváratlanabb pillanatokban jönnek elő, és világosítanak meg sok mindent. A szolipszizmus témája pl. nagyon erősen van jelen a Solaris filmben, aki látta a zárójelenetet pl. , sosem felejti el.