2015.07.03. “Tiltott vizeken.”
Hosszú évek óta szinte minden áldott nap felidéződnek bennem ezek a sorok, mikor impotens és vérszegény szalon-értelmiségiék ország és világ előtt kiállnak a köznép elé a “relatív farbájukkal”, (mert minél viszonylagosabb valami, annál eredetibb és hitelesebb -gondolják némelyek) mondván: “én azt gondolom, hogy”, vagy: “én úgy vélem, hogy”, megint másképp, de ugyanazt: “lehet, hogy tévedek, de hadd legyen szabad megjegyeznem, hogy…” Egyébként megkockáztatom, hogy kevés olyan filmrészlet örvend akkora mérvű üldöztetésnek az internet szabados világában, mint Kurtz ezredes ominózus monológja. Liberális körök szeretik belőle kiollózni a “nincs hozzá joga, hogy ítéljen, ítélkezzen felettem” szakaszt, viszont ezzel szemben képmutató könnyedséggel siklanak el a “joga van ahhoz, hogy megöljön” passzus felett. A lagymatag kézfogású szalon-értelmiségi meg csak néz, mint a moziban. Nem érti. Nem tudja. Fogalma sincs. Ő már úgy állít, hogy közben visszavonulót fúj. Ő azt gondolja, hogy… Ez ma a humanista Európa: “úgy hiszem, hogy…” Pontosan ennyi és semmi esetre sem több. Ezt kéne Európa képzeletbeli térképére vörös festékkel felírni: “we suppose to”. Francis Ford Coppola ennél jóval mélyebbre/magasabbra látott. Nem is divat róla diskurzust folytatni. Képzeljük magunk elé Marlon Brando-t, ahogy egy jól megvilágított, légkondicionált stúdióban, méregdrága öltönyben, keresztbe vetett lábakkal imigyen szól: “Lehetséges, hogy tévedek, de én úgy gondolom, hogy önöknek joguk van ahhoz, hogy megöljenek (kisípolás), de nincs joguk ítélkezni felettem.” Civil kaszinós értelmiségiek anémiás Európája, akikben már annyi erő sincs, hogy lelkiismeret furdalás nélkül elmaszatoljanak egy szúnyogot a saját karjukon. Határhelyzetben, nyomás alatt, vajon mennyit ér egy olyan istenverte fickó, aki “úgy gondolja, hogy”?
“Láttam a borzalmakat. Amiket maga is. Ahhoz nincs joga, hogy gyilkosnak nevezzen, de ahhoz van, hogy megöljön. Joga van, hogy megtegye. De nincs joga ítélni felettem! Lehetetlen szavakkal leírni… Mégis kell azoknak… Azoknak, akik nem tudják, mit jelent a borzalom! A borzalom. A borzalomnak arca van. A borzalommal jóban kell lenni.
A borzalom és az erkölcsi terror a barátaink. Ha nem így van, akkor félelmetes ellenségek. Igazi ellenségek. Emlékszem a különleges alakulatnál… mintha ezer éve lett volna… Egy táborba mentünk beoltani néhány gyereket. Elmentünk, miután beoltottuk őket gyermekbénulás ellen. Egy öregember szaladt utánunk sírva. Visszamentünk… Visszamentünk és láttuk, hogy levágták az összes beoltott kart. Ott voltak egy halomban. Egy halom kis karocska. És emlékszem… Én is sírtam, úgy zokogtam, mint egy nagymama. Ki akartam törni a fogam, nem tudtam, mit csinálok. Emlékezni akartam rá. Soha nem akartam elfelejteni! És akkor megértettem. Mintha meglőttek volna, mintha meglőttek volna egy gyémánttal! Egy gyémántlövedékkel a homlokom közepén. És azt gondoltam; ez az Úr szelleme! Az Ő szelleme! Az Ő akarata, hogy így legyen! Tökéletes, igaz, teljes és kristálytiszta. És akkor rájöttem, hogy ők az erősebbek. Mert ők kibírták, nem szörnyetegek voltak, emberek voltak! És képzett katonák. Ezek az emberek, akik szívből harcoltak, akiknek családjaik voltak, gyerekeik voltak, akik tele voltak szeretettel, mégis volt erejük! Volt erejük, hogy megtegyék. Ha ilyen emberekből lenne tíz hadosztályom, akkor nagyon gyorsan megszűnnének a bajaink. Olyan emberek kellenek, akik erkölcsösek, de egyidejűleg képesek megmozdítani primordiális ösztöneiket, hogy érzés nélkül öljenek. És a lényeg: anélkül, hogy ítélkeznének! Mert az ítélkezés győz le minket… Figyeltem egy csigát, ahogy átmászott egy borotvapenge élén. Ez az álmom. A lázálmom. Kúszni-mászni végig egy penge élén. És túlélni.”
(Kurtz ezredes monológja, az Apokalipszis Most c. filmből)
atyafipeca.hu 
“Az élet olyan, mintha pengeélről nyalnánk a mézet.” – mondja valamelyik szakrális látásmódú tibeti bölcs, ha jól emlékszem Szögjal Rinpocse…
Az a véleményem, hogy a nyugati Birodalom megrendülését elsősorban az a belső ok idézte elő, hogy az Agy szellemi értelemben (spirituálisan) vak, ha pont az ellenkezőjét is gondolja magáról – mely utóbbi tévhit teszi tulajdonképpen lehetetlenné a tényleges önkorrekciót – miáltal globalista ambíciói a Bábel tornyának építéséhez tűnik hasonlatosnak (nincs új a nap alatt), viszont nagy elefánt, a bölcs óvatosság talán itt sem árt…
Ezt a problematikát Dmitrij Szergejevics Mereskovszkij, alapvető fontosságú művében, “A kelet titkai”-ban a következőképpen fejti ki:
“A tudás fája nem az élet fája: aki az elsőből eszik, de nem ízleli meg a másodikat is, az meg fog halni. A két világrendnek, a Gondolkodás és a Lét rendjének összeegyeztethetetlensége a Gilgames- és a Faust-tragédia forrása.”
A jelenlegi tény az – függetlenül attól, hogy tetszik vagy nem tetszik – a dollár tulajdonképpen már nem világvaluta, így a fedezetlenség jelleg, hirtelen, mint hiány jelent meg a semmiből. Kína GDP-ben már első helyen van, exportban pedig első Kína, második Németország és harmadik az USA. Persze mindegyik modernista gazdaság…Azonban úgy látszik, hogy egy székely góbéságot parafrazeáljunk, hogy az Amerópát irányító Agy kétségtelenül “mindent tud”, viszont Kína “mindent es (is)”.
Apróságnak tűnik, de szerintem nem lényegtelen, hogy Kínában az iskolákban újra kötelezővé tették Konfuciuszt, mely voltaképp éppen ellentétes irányú mozgást jelez azzal az iránnyal, hogy a tanár előad egy bohózatot, a gyerekek leosztályozzák és ha nem teszik eléggé a produkció, kirúgatják a pedagógust az iskolából, sőt már azt az ötletet is hallottam, hogy valamelyik alternatív-iskolában, skandináv mintára (honnan máshonnan jöhetne még ilyen remek ötlet), egyenesen bohócokat keresnek pedagógusnak…Csak érdekességképpen említem, hogy Kína csendben hivatalos ideológiává emelte “a kínai apja hun, anyja kínai” elvet, olyannyira, hogy ennek propagálására egy emlékmű várost is emelt Ordoszban… (Ne feledjük, a tágabb “Turánia” Finnországtól, Törökországon át, Irántól Oroszországig, Mongóliától Japánig terjed) Még jól jöhet a szolovjovi turanofil pánmongolizmus 🙂
Nyikolaj Trubeckoj, “Dzsingisz kán hagyatéka” című könyve – számunkra nyilvánvalóan kitüntetett jelentőséggel – nem mást bizonyít be, mint hogy az ősi eurázsiai sztyeppei Ég kultusz fő szellemi vonulata- minden ellenkező híresztelés ellenére – bizony tőrőlmetszett, primordiális alapokon álló, monoteizmus volt…
Persze nem tudható, hogy mit hoz a jövő, nem vagyunk jósok, majd Isten eldönti…
Az Apokalipszisről – mint az Igazság pillanatáról, amikor lehull a lepel – René Guénon az alábbiakat jegyzi meg “A Nagy Paródia, avagy a fordított spiritualitás” című írásában:
“…az antitradíció az, amelynek a világot vége felé kell vezetnie; az “ellentradíció” múlékony uralma és a jelen ciklus utolsó pillanata között már csak a “restaurációnak” marad hely, amely abban a pillanatban, amikor a felforgatás majd beteljesedni látszik, hirtelen mindent helyre fog állítani, egycsapásra előkészítve így az eljövendő ciklus “aranykorát”.”
Az ember a világban mindaddig egy csatatér küzdelmében áll és egy belső és külső harc részese, amíg önmaga centralitásába nem talál vissza. Ez a kettős háború, tulajdonképpen egyetlen háború, ami csakis önön üdvünkért folyik. A fellépő antitradicionális erők, minden erejükkel ennek az üdvnek a megakadályozására törekednek. Az akadályoztatáshoz számtalan manipulatív eszköz ismert, pl.: egy csatatéren azt próbálni elhitetni, hogy itt békére kell törekedni 🙂 , mert mindenki egyforma jogokkal bír, az pont magát az elveszettség állapotát hozza el számunkra. Ez egy kibékíthetetlen nonszensz, amit pont az egyenlőség elvének térnyerése okozott, így nem is lehet más itt, mint egyensúlytalanság és kibillent helyzet, vagyis harc és háború.
A tradíciókban a harc elvetésének vagy igenlésének a kérdését a legszemléletesebben Krsna és Arjuna párbeszéde írja le.
Én vagyok a hatalmas idő, mely a világot veszejti. Belőlem kél az erő, mely a világot visszaveszi belém. Még ha te nem vagy, az ellenharcosai megszűnnek akkor is.
Kelj hát fel íjfeszítő, s szerezz hírnevet magadnak a földön. E harcosokat megöltem már én, te csak az eszköz vagy.
(Bhagavad Gíta 11.33-34)
(Köszönet a monológ közzétételéért, a filmet ezidáig nem ismertem, így megnéztem tegnap, mindenképp tanulságos. 🙂 )
Igazából véve már évekkel ezelőtt megírt piszkozatot adtam közre.
Szerintem ez Neked nagyon tetszene. Most kezdtem bele. Sok-sok rövidke elbeszélés, köztük az a bizonyos összefüggő parkok.
http://konyv.vatera.hu/irodalom/novella_elbeszeles/az_osszefuggo_parkok_julio_cortazar_p3_2094495296.html
“A halálos lövedék, a nyílvessző kiröppenésének pillanatában vagy amikor a kard végzetesen lesújt, csupán egy álomalak tér vissza a maga ontológiai helyzetébe: az „Ürességbe”. „Kelj hát fel! – mondja a Bhagavad-Gítában (11:33) az Önvaló egyik reprezentánsa, Krsna – Készülj a harcra… Győzd le ellenségeid… Én már halálra ítéltem őket, te csupán eszköz lehetsz a harcban.”
Köszönöm az ajánlást, nem ismerem ezt a könyvet, mindenképpen elolvasom. 🙂
A többség retteg a háború gondolatától is. A háború a magasabbrendű igazság csatanyerésének a lehetősége, a harc a magasabbrendű énem létrehozásának gyakorlatilag az egyetlen utolsó lehetséges eszköze.
Nem nehéz meglátni ennek a szimbólumait mindabban, ami jelenleg kint zajlik és körülvesz minket a világban. El kell jutni odáig, amikor a kint és a bent már nem válik ketté, mert egy a története nekem és a világnak, mert a kettő ugyanarról szól, csak az egyik egyelőre más mértékben és látszólag önmagamról leválasztva mutatja meg, de pontosan ugyanazt. 🙂