Olvasók küldték

“Olvasók küldték” bejegyzéshez ozzászólás

  1. A turisztikailag minőségérzékeny hölgy az antiszemita Henry Fordot idézte! Tehát a véleménye emiatt en bloc érvénytelen. Ejnye!

    Várhalmi Zoltán elegáns mellébeszélése korunk értelmiségi nyomorultságának kiváló példája.

    Ha nagyon nagyon optimisták vagyunk (inkább naivak) akkor is legfeljebb az mondható, hogy a migrációnak internacionális (nem transznacionális!) karaktere van. Ha viszont letekintünk az ásotthalmi határszakaszra, akkor vegytiszta szubnacionális jelleget látunk.

    Transznacionális: Pax Romana, Regnum Marianum, a keresztény Európa

    Internacionális: Eurázsiai Unió, BRICS országok, Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál

    Szubnacionális: demokrácia, Európai Unió, tőke szabad áramlása

    “hiszen az identitás nem egy készen kapott örökség, hanem a kontextus elvárásainak, vonzásainak és taszításainak függvényében létrejövő meghatározás.”

    Ez a mondat “a lét határozza meg a tudatot” című lenini agyatlanság elegáns demokrata megfogalmazása. (szamszárai elragadtatottság) :-))))

    1. Egyébként van “kontextus elvárásain alapuló” identitás. Ennek felépítése nagyjából a 1960-as évektől a 80-as évek végéig tartott, amikor a “kontextus emberei” a kabarészínpadokon vagy a televíziókamerák előtt még így kezdték mondandójukat:
      “Mi magyarok úgy vagyunk ezzel, hogy…” “Ez is tipikus magyar tulajdonság…”, “Ezt is magyar módra intéztük el …”stb.

      Igen, a konszolidáció időszakában a szatirikus műfajok, a kabaré, a szórakoztató műsorok alapozták meg az új (kontextuson alapuló) magyar identitást. (konferansziék, Hofi, stb.) A 1945-ös megszállás óta felnőtt egy új generáció, 56 sebei is gyógyulóban voltak, a kádári puha diktatúra ennek az “identitásnak” adott remek táptalajt.

  2. “A migránsok ugyanazt akarják, mint mi, nem migránsok, de agilitásuk, nyíltságuk és bátorságuk folytán a lehetőségeik nem annyira egy helyhez kötöttek, mint számunkra. Boldogságuk és gyarapodásuk horizontját kevésbé korlátozzák az országhatárok, nagyobb térben „játszanak”. ” – Várhalmi Zoltán

    Anyám borogass! …. Tálas Péter 2.0

    1. Az az első videó olyan szörnyen őrjítő, hogy nem bírom. Nem azért, mert zeneileg rossz. Ezer ilyen van. Ők az önjelölt „entelektüel”, akik értelmeskednek, természetesen a lényeget szigorúan nem érintve. Nem akad ember, aki fiatalabb korában ne járt volna ilyen ún. felolvasóesteken, performanszokon és bármilyen műfajú zenei bulikon, ahol a hallgatóságban ún. „egyének” ülnek vagy tombolnak, akik persze az épp aktuális divat vagy önmaguk exhibicionizmusa szerint tökéletesen beállított séróval és öltözékkel/tollazattal „egyén(i)ek”. Hamvas írta le ezt a maga érzékletességével, őt parafrazálva ez az a bűzös mocsár, ami kenetteljes tisztaságnak álcázza magát, a tisztaság olyan fokának, hogy az ép ember inkább be akarja mocskolni magát, csak hogy ne kelljen ezzel a szellemi fertővel sorsközösséget vállalnia. Dagonyázzunk a mocsokban, de a sorsfordító kérdésekről szó se essen.

      A második videóért köszönet! Nincs rá szó. Religio. Emelkedettség, de semmi hivalkodás.

      Ha emelkedettség, vagy az ilyet szeretem, vagy pl. ezt:

      A Kama Tarkhan együttes „sámánisztikus” zenéihez hasonló dolgok azok, amit a fenti langymeleg posványban dagonyázó ál-értelmiségiek is elviselnének, sőt pszichére ható erejük miatt őrjöngve propagálnának — ha csak semleges, lényeget és személyes sorsot nem érintő szavak szerepelnének a szövegekben és az utalásokban. Jellegzetes, hogy pl. a „kelta népzenét” mennyire ajnározzák, viszont a honos népzenei elemektől irtóznak, lévén azoknak mindmáig jelentésük van számunkra, mert a divathóbort csak nagyon nehezen tudja őket átitatni. (Hunok? Attila? Hiszen ezek mind ős-NÁCIAK voltak! 😀 )

  3. Köszi a videókat és a gondolatokat Egon.

    “ami kenetteljes tisztaságnak álcázza magát, a tisztaság olyan fokának, hogy az ép ember inkább be akarja mocskolni magát, csak hogy ne kelljen ezzel a szellemi fertővel sorsközösséget vállalnia.” – Ezzel a nagyszerű gondolattal (bár ismertem) nem tudok betelni. Hadd mondjak el ezzel kapcsolatban néhány észrevételt.

    Olykor – fényképnyomtatás okán – betévedek az Árkádnak nevezett kolosszusba. Legutóbb felmentem az emeleti parkolóba (ellentétben a pécsivel, nálunk ingyenes a parkolás) és már ott feltűnt, hogy mennyire egyformán hagyják el az emberek a parkoló autókat. Kilencven százalékban középkategóriás 3 éves kocsikról van szó. Szinte mindenki ugyanúgy száll ki a kocsiból, ugyanazzal az önelégült mozdulattal nyomja rá a riasztót az egyterűjére. (emlékeztetnek Lucky Luke-re, aki a hóna alatt hátrafelé tüzelve rendezte el a dolgokat pisztolyával 🙂 ). Járásuk, a mozdulataik, az ellopott mondatfoszlányaik szinte tökéletesen megegyeznek (!)

    A lányom elhatározta, hogy meghív valami gyors kajára az emeleten. Hatalmas teraszos terület, tömve ezekkel az emberekkel (akik számára a plázai időtöltés már életforma). Ekkor tűnt fel a következő dolog. A komák haja (már aki éppen nem kopasz) pont ugyanúgy van nyírva. De olyan elképesztő pontossággal, hogy a most épülő lézerközpont műszerei sem mutathatnának ki eltérést a hajszálak hosszúsága között. Ultraprecíz, friss hajvágás mindenkinél (!). A ruházat új, makulátlanul sima, tiszta, márkás mindenkinél(!). A telefonok a legmenőbb fajták, vadi újak, mindenkinél(!). A nőknél ultraprecíz sminkek, tökéletes ruhák mindenkinél(!) A tetoválások tökéletesen megegyeznek. (az, hogy az absztrakt ív jobbra vagy balra görbül, vagy az állat sas vagy skorpió ebből a szempontból közömbös)

    Ugyanolyan gesztusaik vannak, ugyanúgy rágnak, ugyanazt mondják (kimegyek-bemegyek, eladom-megveszem, megéri-nem éri meg, itt vagy ott nyaralok. Ennyi, semmi más) Hát hol van a karakter? Hogyan jött létre ez az embertípus? Egyáltalán honnan van erre “álfényességre” ennyi pénzük? Ettől a “egyenlőre polírozott” új kaszttól a gyomrom felfordul.

    Ezek után persze, hogy az “ép ember inkább be akarja mocskolni magát, csak hogy ne kelljen ezzel a szellemi fertővel sorsközösséget vállalnia.” Szellemi? Hol van az már. Már csak a legkülső maradt…

      1. Bocsánat, nem vettem észre, de örülök hogy külön feltetted. Van valami harcos egyszerűség, elszántság a S.I. munkásságában, ami egészen egyedülálló.
        Felemelő, tisztító, több mint élet zeneként az Ataraxia is komolyan ajánlható, pl. ez a koncert mind zenében, mind látványban (az egész koncert egyedülálló, de a csúcs 21:34-től):

        1. Ez az Ataraxia nagyon felemelő. Még nem hallottam róla, szóval köszönöm! Kicsit a Dead Can Dance-re hasonlít.

  4. Ha szabad egy idézet, ugyan Pelevin nem mondható tisztán metafizikai szemléletetű írónak, de azért a világ működési rendszereinek szemléletes (humoros) leírásaival, rendesen karistolja ennek határát.
    (Az alábbi párbeszéd a bolondokházában zajlik.)
    “– Dehogy – vágott a szavamba. – Csak egy példát szeretnék felhozni, és szeretném, ha minél jobban értené. Képzeljen el egy szellőzetlen szobát, amely iszonyúan sok emberrel van tele. És mindnyájan különféle otromba zsámolyokon, rozoga székeken, valamiféle batyukon, és egyáltalán mindenféle vacakon ülnek. A fürgébbek viszont egyszerre két székre akarnak ülni, vagy el akarnak valakit zavarni a helyéről, hogy elfoglalják. Ilyen a világ, amelyben él. És közben ezen emberek mindegyikének hatalmas, fénylő trónja van, amely e világ és minden más fölé magasodik. És ez valóban cári trón – nincs semmi, ami ne lenne annak hatalmában, aki ráül. És ami a legfontosabb, a trón abszolút legitim – jog szerint bárkit megillet. Csakhogy jóformán lehetetlen felülni rá. Mert olyan helyen áll, ami nincs. Érti? Sehol van.
    – Igen – mondtam elgondolkozva -, éppen tegnap gondolkoztam erről, báró úr. Tudom, mit jelent a „sehol”.
    – Akkor most a következőt gondolja át! – mondta a báró. – Mint már mondtam, mindkét állapota, amelytől nem tud megszabadulni – Csapajevtől is, nélküle is – egyaránt illuzórikus. Ahhoz, hogy sehol találja magát, és felüljön a végtelen szabadság és boldogság trónjára, elegendő eltávolítani az egyetlen teret, amely még megmaradt, tehát azt, ahol engem és saját magát látja. A gyámolítottjaim is ezt igyekeznek elérni. Akkor maga miért nem akarná még életében „sehol” találni magát? Esküszöm, ez a legjobb, amit az életben el lehet érni. Biztos szereti a metaforákat: nos, ez olyan, mint egyszer csak kikerülni a bolondokházából.”
    (Pelevin)
    Álfényes és kipolírozott emberek, akik „a mindenféle vacakon” az elegáns autókban, házaikban, plázákban üldögélve, vacakságokkal töltik az életüket, mert ők csak „azoktól” tudják azt érezni, hogy ők valakik és azt hogy egyáltalán „vannak” valahol. 🙂

Egy vélemény is számít és egy vélemény sem számít...

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s