2015.07.14. A hamisítvány…
Ismét elő kéne bogarászni azokat a bizonyos idevágó passzusokat A Mennyiség Uralma és az Idők jeleiből. Akinek jó a hallása (1:50-től) és netán a latinban is jártas, az nem fog tudni elmenni az mellett, ami mellett én sem tudtam elmenni. Bár, ha jobban belegondolok intellektuális intuíció birtoklásával még olvasni sem kell tudni. Sőt még a latinban sem kell jártasnak lenni. (Egy kis adalék itt.)
https://atyafipeca.wordpress.com/2015/04/01/c-u-n-c-i/
atyafipeca.hu 
Itt magyarul feliratozva.
Némelyek már említették, hogy az amerikai filmvilág és főként a szuperhőskultusz érdekesmód olyan figurákat állít ki pozitíve, akik-amik hagyományosan az európai földrészen negatívak lennének. A legjobb példa a sárkány, ami csak a távol-keleti hagyományok némelyikében kap pozitív jelentést (is), de nyugaton, mint pl. a magyar mesevilágban kizárólag negatív szereplő. Mondani se kell, ha amerikai gyermekmesékben van, akkor is pozitív figura, egyenesen a Shrek-féle cukiságbombákig elmenően. Ugyanolyan perverzió ez, mint amit az ókori görög-római világgal művel Hollywood. De hát ebben a „vulnerable children and adults” iránt oly érzékeny világban ez mégsem számít child abuse-nak, mert ez nem verbális, fizikai vagy nemi, hanem csupán szellembéli agresszió, olyasmi meg nincs.
Ez az amerikai debil szuperhőskultusz tőlem mindig is idegen volt, de a lényeg, hogy ellenérzés ide vagy oda, nem nehéz észrevenni, hogy a „proli” azzal kapcsolatos vágyát elégíti ki ez is, hogy a senkiből is lehet valaki. Mondhatni aki ennek felül, az egy katapulttal ellen-transzcendentál.
Nagyívű kijelentésemet arra alapozom, hogy vicces, mennyire minden szimbolikus még a mai világban is, amikor az emberek már érzéketlenek erre (avagy legfeljebb pszichológiát csináltak belőle). Például a londoni Madame Tussaud panoptikumban a néhány színész, a nevenincs sztárocskák, zenésznek nevezett senkik, tudósok, tudósnak nevezett senkik, történelmi alakok, történelmi alaknak nevezett senkik, meg persze sportolók és hasonlók vegyesen összedobott kavalkádjában teremről-teremre haladva eljut az ember a kiállítás legvégén a szuperhősök figurái közé. Egy kupolában meg lehet nézni egy ún. 4D-s előadást, ahogy a szigorúan korhatár nélküli formátumú „cuki” szuperhősök megmentik a világot. Ha különjegyet vettél, ezután továbbmehetsz a Star Wars figuráinak panoptikumába is…
(Ui.: tudom én, hogy még az ún. szuperhős-világban is voltak érdekes kezdeményezések, pl. ami az ún. disztópiát vagy anti-utópiát illeti, de sajnos ez mellékes, mert megfojtja ezeket pl. a happy-end stb., főleg a filmes adaptációkat. Nem tudom megítélni, így nyitott vagyok abban az irányban, hogy vajon csakis Hollywood tette-e tönkre a témát.)
Tegnap láttam egy interjút a buddhista Richard Gere-vel. Azzal a Gerével, aki még úgymond a normálisabbak közül való.
A beszélgetésben természetesen a buddhizmus is szóba került és el voltam képedve azon, hogy ezek az emberek(nyugati) milyen gyermeteg dolgokat képesek összehordani. Sajnos már nem tudok belőle idézni és a neten sem elérhető ez a beszélgetés, de elég legyen hozzá annyi, hogy ezek az emberek totálisan félreértelmeznek minden mélyről jövő dolgot.
A végkövetkeztetés valami ilyesmi lehetett: “Minden relatív, kurva kicsi vagyok, sőt még azt sem tudom magamról, hogy ki vagyok és azt sem, hogy létezem-e egyáltalán.”
Brávó! Ez felfogható egyfajta valóságnak, nyomorult kiindulópontnak, csak az a bibi, hogy ezt egyesek végcélnak élik meg, Vagyis, ahogy írod, ők úgy transzcendentálnak, hogy ellentranszcendentálnak. Magyarán: Adott egy hegymászó, aki úgy akarja meghódítani a csúcsot, hogy közben lemegy egy barlangba. És valóban! 4500 méterrel a felszín alatt bejelenti, hogy meghódította a csúcsot (mélységet).
remelem nyaralsz vagy hasonlok!:)hianyoznak a bejegyzesek!szeretem oket!!!robert,nagyszalonta
Majd igyekszem.
Ha már a héroszok szóba kerültek, korábban készítettem egy ábrát a hős és az ellenhős karakterének összevetésére. Számtalan egyéb szempont is felvethető:
http://postimg.org/image/k7a0r8rur/
Ez jó!
(Ui.: el lett írva az autonómia.)
El biza! 🙂